A hét témája
Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelői székfoglalója
Szemerei Zoltán fogadalomtétele |
Még ma is csak megindult szívvel tudok köszönetet mondani a Déli Egyházkerület lelkészeinek, a gyülekezeti közgyűlések tagjainak, hogy erre a magas kerületi tisztségre engem jelöltek, majd megválasztottak.
Köszönöm a közgyűlés tagjainak a szeretetét, megértését és felelősségét, amellyel lehetővé tették, hogy beiktatásunkra egyházkerületünknek ebben a régiójában, ebben a templomban kerüljön sor.
Ezzel kapcsolatban mindjárt szeretnék egy félreértést eloszlatni. Többen azért nem voltak a vidéki beiktatás mellett, mert ebben is a kerületi székhely vidékre történő helyezését sürgető – egyébként főként egyházkerületen kívüli – testvéreim törekvését gondolták erősíteni. A kérdés nem úgy merült fel, hogy miért ne a Deák téren tartsuk meg a beiktatást. Semmi nem szólt az ellen a helyszín ellen, bár tény, hogy ezekben a napokban ott két jelentős eseményre került, illetve kerül sor: külső és részbeni belső felújítás után a templom újraszentelésére, szeptember 13-án pedig kettős lelkésziktatásra (egyikük éppen Gáncs Péter püspök úr lesz).
Az egyházkerület elnöksége, a kerületi közgyűlés nem gondol a kerületi székhely vidékre telepítésére, annál is inkább, mert az elsőként szóba jöhető Békéscsabának sem püspöki székhelyre van szüksége napjainkban, hanem sokkal inkább az oktatás színvonalát emelő kollégiumra.
Tisztelt Közgyűlés!
Az alábbiakban – nagyon röviden – szeretnék néhány kérdést felvetni, amelyeknek megoldását felügyelői tisztemből adódóan szükségesnek látom.
Mivel nem vagyok jogász, ezért e kérdéseket nem jogi oldalról közelítem meg, hanem gyakorlati tapasztalataimból kiindulva.
El kell gondolkodnunk az Üllői úti kerületi és országos szintű közgyűlések érdektelenségén és unalmán. Helyesnek és jónak tartom azt a már felvetődött lehetőséget, hogy a kerületi presbiteri és közgyűléseket többször vidéken kellene tartani. Ezzel betöltenénk azt az eddig is meglévő óhajt, hogy a vezetés kerüljön közelebb vidéki testvéreinkhez. Ugyanakkor ez a megoldás arra is jó és hasznos lenne, hogy a testületek tagjai közelebbről is megismernék egy-egy földrajzi területen élő híveink gondjait és örömeit. Várjuk tehát az egyházmegyék és gyülekezetek meghívását.
Felügyelői szolgálatomban kiemelt helyet foglal el az egyházi törvényeknek a mindennapi gyakorlathoz való közelítésének a kérdése is. Egyéni véleményként hadd mondjam el – azon a jogon, hogy egyházunkban az elmúlt években én vettem részt a legtöbb egyházi testületi ülésen egyházmegyei, egyházkerületi és országos szinten –, hogy törvényalkotó zsinatunknak végig kellene gondolnia: kerületi, de különösen országos szinten van-e értelme külön presbitériumot és jelentős személyi átfedéssel külön közgyűlést működtetni. És ha már zsinatunknál tartok, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy lassan időszerű lenne a törvények gyakorlati alkalmazása során felmerült hiányosságok pótlása és a szükséges pontosítások elvégzése. (Lásd a kerületi püspök- és felügyelőválasztást!) Talán még azt is szabályozni kellene, hogy a szavazatbontás után mennyi idővel kell a beiktatást megtartani, és ki jogosult arra, hogy a beiktatás helyét meghatározza.
A törvények betartására és betartatására az imént tettem esküt, és természetesen eszerint végzem majd szolgálatomat. Azt már most ígérem, hogy az egyházkerület részéről – felügyelőként – az egyházi bírósághoz történő semmilyen folyamodványt támogatni nem fogok. Úgy érzem, hogy az egyházi bíróságok rendkívül lassan hozzák meg döntésüket, amit azután – különösen a súlyosakat – nem lehet végrehajtani. Fontosnak tartom az egyházi törvényeket, az egyházi bíróságok munkáját, de még fontosabbnak érzem a vitás kérdések egyházias elintézését, illetve megelőzését. A gyülekezetekben, az egyházmegyékben idejében kell fellépni a nem kívánatos jelenségekkel, fegyelmezetlenségekkel szemben, lehetőség szerint megelőzve a súlyosabb ügyek kialakulását. Feleslegesnek tartom, hogy végrehajthatatlan bírósági ítéletek következtében szánalomra méltó helyzetekbe kerüljünk, és ezt elsősorban az érintett gyülekezetek szenvedjék meg.
Véleményem szerint ahhoz, hogy az egyházon belül minden jó rendben történjék – bár nem vagyok naiv e tekintetben sem –, eredményesebb lenne, ha a testvéri kapcsolatokat erősítenénk az egyházvezetés és a gyülekezetek, illetve az egyházvezetés és a lelkészek között. Úgy gondolom, ahhoz, hogy egyházon belül „bíróságosdit” játsszunk, az Országos Bíróságon kívül elég lenne kerületenként egy-egy elsőfokú bíróság.
Sajnálatos tény, hogy kerületünk néhány egyházközsé-gében úgy tűnik, véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott a gyülekezet és a lelkész, illetve a lelkészcsalád viszonya.
A lelkész közegyházi, gyülekezeti érdekből történő áthelyezését törvény szabályozza, ha a kapcsolat valóban helyrehozhatatlan, akkor ezt az eljárást a gyülekezeti presbitérium többséggel kezdeményezheti. Ha a többség nincs meg, a kisebbségnek a többség akaratát figyelembe kell vennie. Az eljárás nagy felelősséget ró az egyházvezetésre, esperesre, lelkészre és magára a gyülekezetre. Nem könnyű az ilyen kérdéseket megoldani, remélem, hogy kevés ilyen üggyel találkozom szolgálati időmben.
Tisztelt Közgyűlés!
Azt hiszem, mindannyiunk közös öröme, hogy egyházkerületünk területén ma már 6 óvoda, 2 általános iskola, 5 középiskola, 2 kollégium, 9 szeretetotthon és 3 idősek napközi otthona működik egyházi, gyülekezeti fenntartásban, amiért Istennek kell hálát adnunk. Ő teremtette meg a lehetőséget, hogy egyházunk, egyházkerületünk alapvető egyházi szolgálatának egyik leglényegesebb megbízatását, a tanítás szolgálatát ma már intézményesen is végezheti.
A mi feladatunk tizenhárom esztendővel a rendszerváltás után talán az lenne, hogy szakmai alapon véglegesen kialakítsuk az országos fenntartású középiskolai rendszert. Végre tisztán kellene látnunk, hogy hol akarunk még középfokú intézményt működtetni a jelenlegieken kívül, függetlenítve magunkat az önkormányzatok megnövekedett adakozó kedvétől. A mi generációnk nagy hibát követne el, ha nem élne az Isten adta lehetőségekkel e tekintetben is, de – gondolom – legalább annyi hibát követnénk el a következő nemzedékkel szemben, ha iskolaalapításainkban vágyaink megelőznék a reális szükségletet. A feladataim a felsoroltakon túl is bizonyára szaporodni fognak. Az egyház Urának a segítsége nélkül semmit sem tudnánk tenni.
Örülök, hogy a kerület vezetésében olyan püspököt támogathatok szolgálatommal, aki korábban a missziói munka szervezésével volt megbízva egyházunkban, és aki erre a területre a jövőben is különös hangsúlyt kíván fordítani. Ma már elmondhatom, hogy ő is biztatott a jelöltség vállalására, és örömmel támogatta a békéscsabai beiktatást.
Mindketten tudjuk, hogy sem a püspök, sem az egyházkerületi felügyelő nem lesz más ember holnap, csak a felelősségünk lesz nagyobb.
Ezen a helyen is szeretettel kérem gyülekezeteink tagjait és a lelkészeket, hogy ugyanúgy közeledjenek felénk, mint eddig tették, hiszen mi mindnyájan csak szolgák vagyunk, az Úrnak szolgálunk.
Kerületi felügyelőként az országos elnökségben szavazati joggal képviselem – természetesen püspök úrral együtt – az egyházkerületet. Az országos elnökségen belül szeretném, ha több tisztelet, több bizalom, kevesebb indulat érvényesülne. Kétségkívül tiszteletet sugároz, ha az elnökség tagjai ebben a szűk körben is püspök urazzák, felügyelő urazzák, igazgató urazzák egymást, én azonban az egymás véleményének tiszteletben tartására is gondolok. Több bizalmat kérünk, amit őszinteséggel, tisztességgel és nyíltsággal szeretnénk kivívni. Nem fog örömmel és megelégedettséggel eltölteni, ha a másik kerületekben sem mennek jobban a dolgok. Szükség lenne arra, hogy őszintén tudjunk beszélni a kerületekben előforduló problémás ügyekről, a jó szándékú segítés, a közös döntés következményének közös vállalása reményében.
Az elnökségben kezdeményezni fogom, hogy az elnökség határozatai is kerüljenek nyilvánosságra, hiszen – egyébként helyesen – az elnökség törvényes felhatalmazással többek között jelentős összegek odaítéléséről is dönt. Egyre inkább el kell érni, hogy a központi beruházási-felújítási támogatások folyósítása szakmai indokoltság és anyagi rászorultság függvényében történjen.
E helyről is tisztelettel gondolok dr. Sólyom Jenő testvérünkre, volt egyházkerületi felügyelő úrra, aki felügyelői munkájával olyan magasra állította a mércét, amit a magam erejéből meg sem kísérelhetek elérni. Emberi tisztessége, erkölcsi tartása megkérdőjelezhetetlen, én sajnálom a legjobban, hogy lemondott tisztségéről. Isten áldása legyen további életén és munkáján.
Szolgálatomban kiemelt helyen számítok az egyházmegyei felügyelők eddig is felajánlott segítségére. Az egyházmegyei elnökségekkel való eddigi rendszeres találkozókat még gyakoribbá és nyíltabbá szeretnénk tenni, számítva minden kezdeményezésre és ötletre az egyházkerületi éves munkaterv összeállításában.
Köszönöm a Békés megyeiek, a békéscsabaiak már eddig is megnyilvánult szeretetét.
Kedves Testvérek!
Természetesnek veszem, hogy személyemmel kapcsolatosan néhány negatívum is elhangzott megválasztásom óta. Eljutottak hozzám olyan hírek, hogy a másik két egyházkerületből néhányan attól tartanak: egyházi előéletem folytán a Déli Egyházkerület anyagi téren esetleg előnyösebb helyzetbe kerül. Természetesen erről szó sem lehet. Eddig is csak a szükségleteket szem előtt tartva végeztem munkámat, minden részrehajlás nélkül, nem lesz másként ezután sem – ezt jó szívvel jelentem ki –, másrészt nem is értem, hogy ezek a testvéreim miről beszélnek, hiszen olyan sokszor elmondtam, hogy pénz nem volt, nincs és nem is lesz – elég!
Isten segítségével elkezdem a munkát, ígérem, hogy nem leszek ott minden ünnepi alkalom bevonulásán, de nem leszek rest szürke vasárnapokon és hétköznapokon elmenni egy-egy gyülekezetbe. Mindig lesz időm arra, hogy előzetes egyeztetés után meghallgassam a lelkészeket, gyülekezeti tagokat, ha ilyen kéréssel megtisztelnek.
A Mindenható Isten legyen velünk!