Kultúrkörök

1802. szeptember 19-én született Kossuth Lajos

Nyári római tanulmányutam során sokszor vezetett el utam Giordano Bruno szobra előtt. A sötét színű bronz műalkotás az örök város egyik legszebb és legforgalmasabb terén, a „Virágok Mezején” áll. A nagy filozófus tudóst itt égették meg máglyán azért, mert eretnek módon, a katolikus egyház tanításával szembeszállva hirdette tudományos nézeteit.

Az egyik segítőkész könyvtáros hívta fel a figyelmemet arra a kiadványra, amely néhány olyan kiválóság nyilatkozatát tette közzé a 19. század végén, akik a Giordano Bruno-szobor felállítását kezdeményezték. Közöttük volt Kossuth Lajos is – ezt bizonyítja az alábbi írás is, amely 1885. február 5-én kelt Torinóban. Az ekkor már 83 esztendős politikus ebben a levelében olaszul fogalmazott. Kossuth amikor Olaszországba került, még nem beszélte ezt a dallamos nyelvet, és leveleit főként franciául írta, azonban kivételes nyelvtehetségének köszönhetően hamarosan olaszul is megtanult.

A nagy államférfi emléke előtt tisztelegve álljon itt először a mindeddig még seholsem publikált eredeti szöveg, majd – saját fordításomban – ennek magyar megfelelője.

Comitato Universitario per un monumento a Giordano Bruno a Roma Signori!

Ben si addice all’epoca nostra il mostrare venerazione alla memoria dei precursori della libertá del pensiero. Della scala infinita su cui l’umano pensiero sempre piu s’innalza nel’atmosfera del sapere, essi posero i primi gradini.

Ben si addice alla gioventú studiosa di Roma di sdebitarsi del tributo di venerazione alla memoria di Giordano Bruno, di colui che mori martire della libertá del pensiero 285 anni or sono.

Ovunque sorgesse il monumento consacrato alla di lui memoria, esso sarebbe simbolo di progresso, simbolo di acquistate libertá.

Ma sorgendo a Roma, appunto colá dove si innalzó il rogo dove le ceneri del martire erano state disperse dal vento per mano del carnefice, il fatto sará tutt’una storia sublime, di cui l’Italia risorta a buon diritto potrá andare superba.

Mi congratulo colla gioventú studiosa della cittá eterna pel sentimento che le ispiró pensiero tanto significativo.

Mi congratulo dell’idea di voler dare un carattere internazionale a quest’atto di gratitudine verso la memoria di colui che a buon diritto s’intitolava: „excubitur” perché la libertá del pensiero é patrimonio e tesoro dell’umanitá intiera come la luce del sole. Onorato mi sentiró se a fianco di altri migliori fra i promotori si vorrá pure dar posto al mio umile nome.

Con sinceri ringraziamenti accolgo adunque l’invito che mi si volle rivolgere; ed appena il progettato manifesto sara reso di pubblica ragione, mi faró lieta premura di aggiungere il mio obolo alle contribuzioni per l’effettuazione di un atto di pietá che possiede la mia piena e sincera adesione.

Vogliano signori accogliere le espressioni della mia distintissima considerazione.

Torino, 5 febbraio, 1885. KOSSUTH

Egyetemi Bizottság egy Rómában állítandó Giordano Bruno-szoborért Uraim!

Jó, hogy a mi korunk tisztelettel adózik a gondolat szabadságáért előttünk járók emlékének. A végtelen skálán, amelyen az emberi gondolatok mind magasabb légkörbe emelkedtek, ő tette le az első fokokat.

Jó a Rómában tanuló ifjúságot emlékeztetni arra, hogy törekedjék tiszteletét leróni Giordano Bruno emléke előtt, aki a gondolkodás szabadságának vértanújaként halt meg 285 évvel ezelőtt.

Bárhol is emelkedjék az emlékének szentelt szobor, a haladás jelképe, a megszerzett, elért szabadság jelképe volna.

Azonban ha Rómában állítanák – éppen oda, ahová a máglyát emelték, ahol a vértanú hamvait a hóhér kezéből elhordta a szél –, a sors egészen magasztos történetté válna, amelyre az újjászülető Itália joggal lehetne büszke.

Gratulálok az örök városban tanuló ifjúságnak azért az érzésért, amely ilyen jelentős gondolatot sugall.

Gratulálok ahhoz az ötlethez, gondolathoz, amely nemzetközi jelleget akar adni ennek a hálamegnyilatkozásnak annak az emléke iránt, aki joggal nevezte magát őrállónak, „excubitur”-nak, mert a gondolkodás szabadsága az egész emberiség öröksége és kincse, olyan, mint a nap fénye. Megtiszteltetésnek tekintem, ha az ügyet előmozdító más kiválóságok között helyet kapna az én szerény nevem is.

Őszinte köszönettel elfogadom a meghívást, amellyel hozzám fordultak, és mihelyst a tervezett közleményt a nyilvánosság elé tárják, örömmel fogok csekély adományom obulusával hozzájárulni egy kegyeletes cselekedet megvalósításához, melyhez teljes szívvel, őszintén csatlakozom.

Szíveskedjenek, uraim, megkülönböztetett csodálatom kifejezéseit elfogadni.

Torino, 1885. febr. 5. KOSSUTH

Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes