Egyházunk egy-két hete

Születésnapot ünnepelt a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon az elmúlt hét végén. Nem volt kerek az évforduló – az 52. évében jár az otthon –, de alkalom adódott arra, hogy vezetők, munkatársak, ápolók és az otthon érdeklődő lakói két napra összegyűljenek, és elgondolkodjanak az eddig megtett útról, illetve a jövőről.

E jeles nap alkalmából az otthont meglátogatta a németországi testvérintézmény, a Stephanus-Stiftung (Berlin-Weisensee) küldöttsége is. Vezetőjük, Bernd Michael igazgató néhány munkatársat hozott magával, hogy eszme- és tapasztalatcserét folytassanak arról, miképpen végzik ők a munkát, milyen beosztásban, milyen feltételek között és milyen elvárásokkal zajlik a munka a berlini egyházi szeretetotthonokban. A Sarepta dolgozói különös figyelemmel hallgatták a beszámolókat, mert ez a konferencia egyben előretekintés is volt. A referátumokból ugyanis egy olyan munkastílus bontakozott ki, mely felé a mi otthonaink is haladnak és érkeznek majd, ha 2004-től az Európai Unió szabályai nálunk is érvénybe lépnek.

A beszélgetések során az otthon két gondozási területének megfelelően a fogyatékos gyermekek között végzendő szolgálatról és az öregotthon lakóinak gondozásáról esett szó.

Az előadók felvázolták a gyermekotthon egy napjának programját, és ennek keretében ismerte meg a hallgatóság a pszichológusnő, a gyógypedagógus, az ápolók és az oktatók feladatkörét. Szavaikból kiderült: a németországi otthonban a fogyatékosság mértéke szerint foglalkoznak a gyermekekkel. Aszerint, hogy mozgásképesek-e vagy sem, külön-külön csoportban végzik napi munkájukat. Arra nevelik ezeket a gyermekeket, hogy a napot értelmesen, erejükhöz, szellemi képességükhöz mérten úgy töltsék el, hogy életük fizikai és szellemi tekintetben is betöltött legyen. Természetesen sok játékos elem jelenik meg a foglalkozásokban, de van saját iskolájuk is, ahol 6-8 fős tanulócsoportokban egész nap tevékenykedtetik a gyermekeket. Mindebben természetesen nagy szerepe van a környezetnek is, hiszen hatalmas park veszi körül az épületeket. Különféle technikai és közlekedési eszközök állnak a gyermekek rendelkezésére, illetve a képességükhöz alkalmazkodó sportfelszerelések teszik vidámabbá és teljesebbé életüket. Műhelyeikben munkaterápiát folytatnak. A Mercedes és BMW vállalatoknak „dolgoznak be” különböző alkatrészek csoportos csomagolásával, melyért ezek a cégek fizetnek is. A kapott pénzből nyaralni viszik a gondozottakat.

A nevelésben igen fontosnak tekintik, hogy a gyerekek életritmust tanuljanak. Akik mozogni tudnak, önállóan vásárolhatnak is. Háromtól huszonhét éves korig foglalkoznak velük ily módon. Ezt követően az, aki arra alkalmas, saját életútján mehet tovább, ellenkező esetben pedig más intézménybe kerül át.

Az öregotthonban a felvételnél három ápolási kategória szerint döntenek a pályázók sorsáról. E szerint folyik a munka közöttük, és az állam a kvótát is ez alapján fizeti. A több és nehezebb munkát igénylők után többet fizetnek. Természetesen a beköltöző vagy a családja kiegészíti a tartásdíjat. Ápolóik fele-fele arányban képzettek vagy betanítottak, és munkaidejüket a nehézségi fok szerint osztják be. Önkéntes munkásokat is fogadnak, akik bizonyos időközönként, például ünnepek tájékán besegítenek, hogy tartalmasabb lehessen az otthonokban élők ünneplése.

Még egy dolog ütötte meg a fülemet a beszámolókból: az, hogy a különböző ifjúsági, gyülekezeti csoportok, iskolák időnként ellátogatnak az otthonokba, és műsorokkal, énekléssel, játékkal segítik az ápoltak életét. Bizony okulhatnánk ebből mi is. Valamikor eleven volt a kapcsolat az otthonok és a gyülekezetek között, ezt kellene ismét felelevenítenünk. Az intézmények lakói így érezhetnék, hogy az egyház közösségéhez tartoznak. A gyülekezeti tagok pedig – fiatalok és felnőttek – jobban látnák az otthonok belső életét, mely mind az imádsághoz, mind az adományozáshoz sok ötlettel, példával szolgálhatna. A Sarepta is – de gondolom, a többi otthonunk is – szívesen venné az ilyen jellegű megkereséseket.

Tóth-Szöllős Mihály

Regionális hozzárendelés: Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat