Egyházunk egy-két hete

"Mindeddig megsegített bennünket az Úr!"

Káposzta Lajos soltvadkerti esperes hirdeti az Igét

Újabb jelentős eseményéhez érkezett Nyíregyházán a városalapító evangélikus egyházközség fennállásának 250. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozat. Az elmúlt hét végén a külföldi testvérgyülekezetek találkozóját rendezték meg, és megemlékeztek – egyebek mellett – arról is, hogy tíz éve szentelték fel az Emmaus Szeretetotthont.

Az Eötvös utca sarkán 1939-től árvaházat működtetett a nyíregyházi evangélikus gyülekezet, a szükség azonban úgy hozta, hogy néhány idős tanyasi asszonyt is gondoztak itt. Az intézmény számára ez a körülmény jelentette a túlélést, mert amikor 1948-ban a fiatalokat elvették az egyháztól, a nénikre való tekintettel nem került lakat a szerény sarokházra... Jó híre volt az egyházi szeretetotthonnak, némiképp talán ez magyarázza, hogy a városi tanács és a tisztiorvosi hivatal akkori megfelelője 1983-ban épp az evangélikus egyházat „kínálta meg” a lehetőséggel: építsenek idősek otthonát a városban! Ez idő tájt azonban a Magyarországi Evangélikus Egyháznak nem telt a beruházásra, így az 1988-ban megkapott építési engedély után öt évvel épülhetett csak meg a főépület és a konyha.

„Legyen meg a te akaratod…”

Bozorády Zoltán püspökhelyettes, az intézmény vezetője így emlékezik: – Öt éven át egyeztettem-tárgyaltam különböző emberekkel, és közben sokat imádkoztam. Vagy úgy, hogy de jó lenne, ha lenne; vagy úgy, hogy semmiképpen ne legyen; végül pedig úgy, hogy „legyen meg a te akaratod”. Soha nem volt annyi pénzünk, amennyi voltaképpen kellett. Sokszor nagyon megszégyenültünk, mert az arra járók hol azt látták, hogy egy fél éve nem történik semmi az építkezésen, hol meg egy év is eltelt kényszerű tétlenségben: ez botrány! Lehet, hogy az is volt, de végül is 1993 szeptemberében elkezdhettük a munkát az otthonban.

Az építkezést sokan támogatták, köztük épp a most vendégségbe hívott németországi Denkendorf és a finn Kajaani gyülekezete. Felbátorodva a sokasodó segítségen és felismerve az újabb szükségleteket, azóta sem tudják befejezettnek tekinteni a száz idős embernek otthont adó intézményt. Előbb összekötötték a konyhát és a főépületet, hogy ne a szabad ég alatt kelljen az ételt hordani, majd felépítették a harmincágyas ápolóházat. A tavaly összegyűlt 100 millió forinttal viszont belekezdtek az új konyha és ebédlő építésébe, hiszen most lényegében az intézmény közvetlen előtere szolgál étkezőhelyül.

Az Emmaus az elmúlt tíz évben az evangélikus egyház fontos „bázisa” lett a Korányi utcában. Az áhítatokra eljárnak a környék lakói is. Napjainkra kicsinek bizonyul a kápolna, nekifogtak hát egy templom építésének is.

A szombati ünnepségen a nagyszámú vendégsereg is megtekinthette a folyamatban lévő munkálatokat, előbb azonban istentiszteleten vettek részt az intézmény udvarán. Az igehirdető – a nyíregyházi születésű Káposzta Lajos soltvadkerti esperes (képünkön) – a szeretetotthonnak nevet adó bibliai történetet idézte fel a hívek előtt, hansúlyozva, hogy az emmausi úton Jézussal is találkozni lehet. Nem magától értetődő, nem automatikus, hogy az ember hitre jut. A történetben szereplő két tanítvány közül csak Kleofás nevét ismerjük, a másik „bármelyikünk lehet”.

Az Emmausban rendezett ünnepségen a denkendorfi és a kajaani gyülekezet képviselőinek köszöntője előtt Kendeh György, egyházunk diakóniai osztályának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy épp a mai, pénzközpontú társadalomban fontos és nélkülözhetetlen a diakóniai munka, mely érvényre juttatja a krisztusi szeretetet az öregek, elesettek körében.

Hitből és homokból

A szombat délutánt a sóstói múzeumfaluban töltötték a denkendorfi, kajaani és nagybányai testvérgyülekezetek tagjai, hogy a tirpák múlttal ismerkedjenek. A város újratelepítésének hiteles története mellett a „tirpák háznál” megismerhették a régi életmódot, a szokásokat, majd a múzeumfalu templomában evangélikus fiatalok adtak hangversenyt. Kora este lovasfogatokkal érkeztek a forgalom elől elzárt Luther térre, ahol folytatódtak az ünnepi rendezvények.

Az evangélikus általános iskola erkélyéről a denkendorfi fúvósegyüttes fanfárjai köszöntötték a templom előtt ünneplőket, akiknek Gazda László, a megyei közgyűlés elnöke a szeretet mindenhatóságáról és a hagyományok megtartó erejéről beszélt. Ezt követően részletek hangzottak el abból a színdarabból, amelyben Tapolcai Zoltán és Császár Zoltán a városalapítás történetét vitte színre „Hitből és homokból” címmel.

A nyíregyházi alkotók az örökváltság évfordulójára írták a történelmi hűségű, de a mai kor stílusának megfelelő musicalt, melynek fődala („A város dala”) arról szól, hogy a tirpák ősök ezer áldozat árán a maiaknak építették ezt a várost: hitből és homokból. Noha a darab az elmúlt években a város több helyszínén – s talán rangosabb szereposztással – is megelevenedett már, semmihez sem hasonlítható hatást váltott ki, amikor az evangélikus templom lépcsőin csendültek fel az ismert dallamok, megerősítve a templom harangjával is a zenei aláfestést…

Evangélikus énekek, korálok éneklésével, gyertyafénynél vonultak a hívek a nagytemplomba, ahol Bozorády Zoltán püspökhelyettes hálaadó áhítatával, diameditációjával zárult a nap. Vasárnap D. Szebik Imre püspök-elnök igehirdetésével ünnepi istentiszteleten és hálaadó ünnepen vettek részt a jubiláló gyülekezet tagjai, valamint a külföldi vendégek. A hálaadás egyebek mellett a külsőleg megújult nagytemplomért, Nyíregyháza első műemlékéért szólt.

Veszprémi Erzsébet

Regionális hozzárendelés: Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség