Keresztutak

A Szlovákiai Evangélikus Egyház a közelmúltban teológiai konferenciát rendezett. A Pozsonyban tartott háromnapos tanácskozás a misszió kihívásaira próbált választ keresni az előadásokon, az utánuk következő fórumokon és a napi csoportos beszélgetéseken keresztül. Az együttlét nekünk, magyarországi lelkészeknek is számos tanulsággal szolgálhat: szlovák kollégáink ugyanis hasonló problémákkal küszködnek, mint mi.

A missziós munka mibenlétéről és alapvető feltételéről Ján Grešo, a Komensky-egyetem docense a következőképpen vélekedett: „A missziói szolgálatba való küldetéshez szükséges a következő előkészület: borzalommal felismerni saját bűneinket és a szolgálatra való alkalmatlanságunkat; elfogadni Isten megtisztító és megbocsátó kegyelmét; aztán alázattal és feltétlen felelősséggel belépni a missziói munkába.” Az előadó természetesen nem egy speciális missziói feladatról beszélt, hanem a mi mindennapi missziónkról, ám érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a mi szolgálatunk ilyen-e.

A misszió feltétlen szükségességéről az ApCsel 4,17–20 ad számunkra eligazítást: „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” Jó lenne, ha ez minden keresztény egyháztag hitvallása lenne, hogy Jézus Krisztusról bármikor, bárhol bizonyságot tudjunk tenni beszédünkkel, életünkkel, gondolkodásunkkal, cselekedeteinkkel.

Grzegorz Giemza lengyel előadó tíz tézisben foglalta össze főbb gondolatait. Kiemelte: „Nem azt kellene mondanunk, hogy a gyülekezet az első missziós terület, hanem azt, hogy a gyülekezet a »misszionárius« – közösségként ugyanúgy, mint egyszerű gyülekezeti tagként. Azonban a mi időnkben a gyülekezeteink elfelejtették, miért is vannak. Elfelejtették, hogy ők a címzettjei a missziói parancsnak, amelyet azért kaptunk, hogy tanúskodjunk a világnak. A gyülekezetnek nemcsak az a feladata, hogy a megélhetést biztosítsa, hanem mindenekelőtt a másokért való szolgálat.”

Igor Mišina, a Szlovákiai Evangélikus Egyház nyugati kerületének püspöke a következőképpen kommentálta Giemza szavait. „Ez az előadás fontos dolgokra mutatott rá: az első az, hogy kinek lehet a misszióban részt vennie, és kinek kell. A másik pedig az, hogy sokszor nem jól végezzük ezt a szolgálatot. A misszió csak akkor hiteles, ha szívből jön, mi pedig sokszor a megtanultakat akarjuk átélés nélkül továbbadni.”

A konferencia befejezéseképpen a résztvevők elfogadtak egy dokumentumot, azzal a reménységgel, hogy az elhangzottak tartalma, lelkülete újabb impulzust ad majd az egyházban folyó missziói munkának.

Szpisák Attila