Kultúrkörök

A jeles festő, grafikus és kárpitművész, Elekes Judit (1920–1995) munkásságát mutatja be az esztergomi Keresztény Múzeum legújabb kiállítása, mely október 5-ig tart nyitva.

Elekes Judit a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványaként magas szintű festői képzést kapott. Nagy tisztelője volt mesterének egész életében, de nem vált epigonjává. Önálló, határozott művészegyénisége fokozatosan kibontakozott. Egyéni hangját a Székelyföldről hozta magával, ahol az ember a 20. században is megőrizte érzékenységét a jelképek, a transzcendencia iránt, és ahol az ember jobban együtt él a természettel, mint más vidéken.

Akvarelljein a világos színek oldott festőisége, a kékek, sárgák és az összhatásukból alakult zöldek a halk barnákkal, lilákkal kísérve, lágy zenei dallamokban szólaltatják meg a művésznő üzenetét, vallanak költői lelkületéről. Embert ritkán látunk akvarelljein, de az ember alkotásait – a hajót, a hidat, a kápolnát és más épületeket – igen. Az ember feladata: uralma alá vetni a természetet, élni vele és benne.

Az akvarellek mellett szerepel két tollrajz, a Spliti piac és a Palermói halászkikötő is. Elekes Judit az 1960-as években az első lehetőséget megragadva, „ábeli” lelkülettel bejárta a nagyvilágot. Olaszországi, franciaországi, spanyolországi, görögországi, törökországi élményei jelentősen gazdagították, elmélyítették filozofikus egyéniségét. Grafikáin a vonal adta lehetőségekkel élve a mű szerkezetét, a formák rendjét, felépítését hangsúlyozza, s így sugározza a rend, a fegyelem fontosságát az ember életében. A kárpitok két teremben tárulnak nagy színpompával elénk. Itt a formák dekorativitása uralkodik, amely az akvarellek festőiségét és a grafikák konstruktivitását is magába foglalja. A kiállított 21 alkotás a hatvanas évek közepe és 1994 között készült. Elekes Judit maga szőtte valamennyit, így valóban a kárpit anyaga és technikája formálta gondolatainak megjelenítését. A mély művészi mondanivaló könnyed, játékos, dekoratív kompozíciókban szól hozzánk. A 20. század első felének legjobb művészi törekvései, a későszecesszió, a népművészet szeretete, az avantgárd ismerete és a középkori művészet szelleme segítették egyéni stílusának kialakítását.

A középkor művészete vonzotta oly gyakran Esztergomba, a Keresztény Múzeumba. A magyar és az egyetemes európai művészet kiváló alkotásai példaképeivé váltak. Ezek is buzdították, erősítették művészi hitvallását, ars poeticáját. Fő törekvése volt, hogy embertársait megismertesse az Igazi, Örök Széppel, Istennel, és el is vezesse őket Hozzá. Ezért örömmel áldozta életét a tanításnak egészen 1979-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ezután volt csak több ideje az alkotómunkára, de a politikai rendszer sajnos akkor sem tette lehetővé a nyilvánosság előtti bemutatkozását. Ezzel a posztumusz kiállítással adósságunkat kívánjuk törleszteni felé, és egyúttal igazi művészeti élménnyel szeretnénk megajándékozni kortársainkat.

Dr. Prokopp Mária