Keresztény szemmel
Mementó
Amikor drága, jó édesanyám betegágya mellett ültem, sokszor megtelt a szívem keserűséggel Isten felé. Miért akarja elvenni tőlem, családomtól őt, akinek egész élete a másokért való szolgálatról szól, aki csodálatos, melegszívű, szelíd édesanya, feleség; csak a szeretteiért él, saját magát elfelejtve. Őt, aki papnéként igen sok szeretetet adott hívő és nem hívő embereknek, segítve ezzel édesapám munkáját; ő, aki fiatalon a munkahelyén is élen járt szorgalomban, jóságban. Saját maga és sokak napjait, öregségét is megszépítette a kis boltban, ahol nekem segített a „mindennap tégy valami jót” elvével. És ő ezeket az elveket nemcsak hangoztatta, hanem még ma is példaképe lehetne azoknak, akik e szerint is éltek.
A halála előtti napokban, fájdalmai közepette is csak ezek a szavak hagyták el suttogó ajkait: „Köszönöm”, „ne haragudj”, „szeretlek”.
Amikor elment, tele voltam keserűséggel, tehetetlen dühvel. Sajnos a fájdalmak közepette nem volt elég hitem arra, hogy a történéseket feldolgozzam, ám rátaláltam egy versre. Naponta többször elolvastam, egészen a mai napig. Próbáltam ebbe kapaszkodni, vigaszt és erőt adott a sivár napokra. Gondoltam, hogy talán másokon is tudok vele segíteni, ha valamiért a hitük meginog.
Henri Viscandi: Meghallgatott imádság
Erőt kértem az Úrtól, s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani. Bátorságot kértem, és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem. Szeretetre vágytam, és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk. Kegyes jóindulat helyett alkalmat kaptam a jóra. Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Meghallgatta imádságomat!
Ma megint tudok naponta hálát adni, kérni és megköszönni Isten szeretetét. Az Ő segítségével próbálom az elfogadhatatlant elviselhetővé tenni, rajta keresztül látni édesanyám minket vigyázó szemét, érezni meleg, soha el nem múló szeretetét. Ma már tudom, hogy ő volt életünk egyik legnagyobb ajándéka.
Ittzésné Dubovay Mária