e-világ

A címbéli állítás dr. Ficsór Gyulától származik, aki az Amerikai Egyesület Államokban él, és amellett, hogy az egyik legkiemelkedőbb génkutató, baptista lelkipásztorként is szolgál. Kiskunhalasi származású, és noha 1956 után elhagyta az országot, rendszeresen hazajár. Egy-egy itt-tartózkodása nemcsak a rokonság és a barátok végiglátogatásával telik, hanem ismeretterjesztő előadásokat is tart szakterületéről, a genetikáról és a klónozásról. Egy ilyen előadókörútja közben találkoztunk vele.

– A genetika mennyiben egyeztethető össze a vallásos életvitellel?

– Ha az ember természettudományos kutatóként minél jobban elmélyed az adott terület rejtelmeiben, annál inkább megtapasztalja Isten létezését. Ez a genetikában, a szaporodásban és a génsebészetben fokozottan így van. A Teremtő csodái talán itt a legnagyobbak!

– Ön a klónozásról is beszélt. Hol a határ a génsebészet és a klónozás között?

– Előbb volt a génsebészet, majd ebből fejlődött ki a szaporítás egyik változata, amelyet klónozásnak nevezünk. Amerikában ezt az eljárást növényekkel már régóta végzik, az más kérdés, hogy Európa nem engedi be ezeket a termékeket. Ez inkább piacvédelem részükről, ami természetesen érthető. A klónozott vetőmag a legjobb tulajdonságokat hordozza, és az amerikai mezőgazdaságban már széles körben elterjedt a használata. Az állatok, így az ember klónozása azonban tényleg felvet olyan erkölcsi kérdéseket, melyek megállásra és elgondolkodásra intik a tudóst.

– Hogyan születik egy klón?

– Teljesen természetes módon, ahogyan amúgy is megszületne. A beavatkozás úgy történik, hogy egy petefészekben levő petesejt sejtmagját eltávolítjuk, és oda beültetünk egy másik sejtmagot. Azt az élőlényt (állatot vagy embert), amelyből ez utóbbi származik, ezáltal klónozzuk. A megszületendő állat vagy ember külsőségeiben erre fog hasonlítani. Ember esetében például ugyancsak szemüveget kell majd hordania, vagy gyakran fog fájni a dereka. Persze sok minden másképp lesz nála, hiszen számos tulajdonság – főleg a szellemiek – a külső hatások és a tapasztalás útján fejlődik ki. Tehát a klón lehet okos, de ha nem művelik, akkor ez nem fejlődik tovább.

– Miben rejlik a klónozás fő veszélye?

– Nem ismerjük teljesen a veszélyeket és a végkifejletet. Ezenkívül ez már olyan mértékű beavatkozás a természet rendjébe, amely orvosilag etikátlan, éppen ezért nem is vállalja fel az orvostársadalom. Egyelőre.

– Előfordulhat, hogy egy többszörös milliomos üzletember vagy diktátor sokszorosítani akarja magát ezzel a módszerrel?

– Elvileg igen, de ez valóban sok millió dolláros befektetés lenne! A műszerek és az eszközök beszerzése, valamint a körülmények megteremtése komoly beruházást igényel. Ezért a klónozásra elvileg csak az állami intézetek képesek, ott azonban szigorú szabályok uralkodnak. Hangsúlyoznám, hogy a klónozott gyermek ugyanúgy születne és nőne fel, mint normálisan fogant társai. A veszély abban áll, hogy nem tudjuk, milyen zavarok léphetnek fel a növekedés különböző stációiban: felgyorsuló öregedés, betegségek, elmebaj? És ha mindezek jelentkeznek, mit tegyünk ezzel az emberrel? Merthogy a klónozott lény is ember lenne! Itt van az „isteni erő”, amit mi nem merünk felhasználni, mivel nem ismerjük.

– Ön rendszeresen jár haza, és előadásokat tart, nem csupán tudományos, hanem vallási témákban is. Miért?

– Azzal, hogy 1956 után elhagytam az országot, nem szakadt meg a kapcsolatom az itt élő emberekkel. Fontosnak tartom, hogy a társadalom megújuljon, és ehhez a vallási élet újjáéledése is számos lehetőséget kínál.

Káposzta Lajos