Egyházunk egy-két hete

Várpalotai csendesnap

"Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek." (Zsolt 78,3–4) E vezérige alapján rendezték meg sorrendben a harmadik alkalommal a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerületben szolgáló pedagógusok csendesnapját. Október első szombatján a várpalotai Evangélikus Keresztyén Óvoda adott otthont a találkozónak.

Amint azt Jankovits Béla esperestől – az egyik szervezőtől – megtudtuk, az első ilyen jellegű csendesnapra hét évvel ezelőtt került sor Győrben, az evangélikus iskolában. Azután többévi „szünet” következett, és lényegében az egyházkerület újjáalakulásával egy időben elevenítették fel ezt a mára már hagyományosnak mondható találkozót, amelyen pedagógusok és lelkészek együtt figyelnek Isten igéjére. A létszámadatok is jelzik, hogy egyre többen igénylik ezt a fajta együttlétet, hiszen ezúttal 131 „regisztrált tanár” jött el Várpalotára...

Tóth Attila, a helyi gyülekezet megválasztott lelkésze rövid áhítat után köszöntötte a vendégeket, majd Lassu Tamásné óvodavezető, illetőleg – rövid műsorukkal – maguk az „óvottak” mutatták be intézményüket.

A délelőtt folyamán dr. Rókusfalvy Pál előadását hallgathatták meg a résztvevők – „A kereszt pedagógiája” címmel. A nyugalmazott egyetemi tanár kifejtette, hogy nyugtalan időben élünk, amikor nekünk kell nyugalmat sugároznunk környezetünk felé, akár a tűzoltóknak. A legfontosabb feladat, amely a világra vár: a környezetvédelem, a túlnépesedés kezelése, valamint az erkölcsi értékrend védelme. Ez utóbbival kapcsolatban három veszélyre külön is felhívta a résztvevők figyelmét. Az egyik a „csúszó leértékelés”, amely azt jelenti, hogy olyan lesz a mérce, amilyennek láttatják velünk a világot. A második a „visszájára fordítás”, mely szerint a negatív értékek válnak követendővé, és a pozitívak találnak elutasításra. Harmadik pedig a sokat emlegetett „kettős mérce”. Végezetül feladatként bízta a jelenlévőkre, hogy éljenek egészségesen, tegyenek rendet a szívükben és a fejükben, értékrendszerük koordináta-rend- szerében tegyék vissza a helyére az origót, hogy az a bizonyos csúszó leértékelés megszűnjön... (Nemsokára megjelenő könyvéből azok is megismerhetik dr. Rókusfalvy Pál gondolatait, akik nem lehettek jelen Várpalotán.)

A délelőtt hátralévő részében Tölli Balázs, a soproni líceum igazgatója tartott rendhagyó irodalomórát, amelyben Arany János Szondi két apródja című művét elemezte.

A bőséges ebéd után Lassu Tamásné előadása következett – „Velünk maradó értékeink, pedagógusi hitvallásaink” címmel –, majd ugyanebben a témában fórumot tartottak Jancsó Kálmánné, egyházunk nevelési-oktatási bizottsága elnökének vezetésével.

A rendezvény a templomban zárult úrvacsorás istentisztelettel, amelyen Ittzés János püspök a Szeretet himnusza alapján szólt Isten értékteremtő szeretetéről.

A találkozó sikerét az is jellemezte, hogy a jelenlévők már több évre előre megbeszélték a következő csendesnapok helyszíneit.

Menyes Gyula