Napról napra

Új nap - új kegyelem
Akkor megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izrael háza, az én népem – így szól az én Uram, az Úr. Ez 34,30 (Róm 11,1; Mt 15,21–28; Róm 10,9–/17/18; Zsolt 25) Nehezen mennek az ember fejébe az Úr dolgai. Például az, hogy Ő valóban határtalan szeretettel szeret, és kész arra, hogy sokadszor is megbocsásson. Valóban azon munkálkodik, hogy az örökkévalóságban részesíthessen engem. Ez nem titok, soha nem is volt az. Csak az embernek könnyebb legyinteni az egészre, mert számára lehetetlennek tűnik, hogy a bűnös ember üdvözüljön. Ami egyébként lehetetlen is, de Isten mégis megcselekedte! >>

Liturgikus sarok

Ami még változott...
Sorozatunk legutóbbi részében a reformáció hatásairól írtunk. Nem szabad megfeledkeznünk ugyanakkor arról sem, hogy a lutheri egyház- és istentisztelet-tisztítás hatására sok minden elkezdődött a római egyházban, de a reformáció más „hajtásaiban” is. Nem lehet ma istentiszteletről beszélni és liturgiai mozgalmat élni anélkül, hogy ezekről ne emlékeznénk meg. >>

Élő víz

Jó lenne...
Mi lenne jó? – megfogadni a Biblia figyelmeztetését, vagyis gyakrabban belegondolni abba, hogy micsoda is az ember (Zsolt 8,5). Micsoda az ember, akinek az egészsége törékeny, akinek a szépsége mulandó, aki ingerelhető, aki a bajban türelmetlen, sokszor hisztérikus, de a jó napokban elbizakodik, és azt hiszi, önmagában is megállhat. >>

Heti útravaló
Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. (1Jn 5,4c) A Szentháromság ünnepe utáni 17. héten az Útmutató reggeli igéi a hit győzelmének példáit állítják elénk. Jézust meggyőzi a kánaáni asszony nagy hite, amellyel „szaván fogja”, és háromszor Urának nevezi őt (Mt 15,21–28). S azonnal meggyógyul a leánya, mert „aki hisz őbenne, nem szégyenül meg” (Róm 10,11). A te életed is lehet a hit győzelmének a bizonysága: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” (Róm 10,9)A vérfolyásos asszonyt is megtartotta a Jézusba vetett hite, s egészsége mellé „ráadásként” békességet is nyert tőle (Mk 5,25–34). A kísértések Jakab szerint a hit próbáját jelentik, mely állhatatosságot eredményez (Jak 1,3). A kapernaumi pogány százados Jézus kimondott szavának erejében bízott („csak szólj egy szót…”) – ezen még Jézus is elcsodálkozott! –, és meggyógyult a szolgája (Lk 7,1–10). Az apostolok megverettetésük előtt és után is naponként hirdették a zsidóknak Krisztus Jézust a templomban és házról házra járva – Istennek engedelmeskedve. Az ő hitük így győzte le a világot. A legnagyobb győzelmet Jézus aratta a világon, mert kereszthalálában minden „elvégeztetett”; a bűn, a halál és a Sátán feletti győzelem is (Jn 19,28–30). A mi hitünk is csak ebből a győzelemből fakadhat. Az Úr követésében a kicsinyhitűség, a Jézus korlátlan hatalmában való kételkedés életveszélyes lehet, de ő így biztatja megrettent szívű tanítványait: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27) Tanítványai ráismerve, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,33) Heti igénket János apostol így folytatja: „Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn 5,5) Győztes vagy-e már? „Ó segíts győzni, míg elnyerem nálad Egykor a győzelem drága jelét. (…) Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem!” (EÉ 374,4) >>

Egyházunk egy-két hete

Napszámosok és tűzoltók csendesnapja Várpalotán
"Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek." (Zsolt 78,3–4) E vezérige alapján rendezték meg sorrendben a harmadik alkalommal a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerületben szolgáló pedagógusok csendesnapját. Október első szombatján a várpalotai Evangélikus Keresztyén Óvoda adott otthont a találkozónak. >>

Hálaadó istentisztelet Kispesten
Gyülekezetünkben már hagyomány az évenkénti hálaadó istentisztelet. Október 5-én külön okunk is akadt a hálaadásra: elkészült templomunk kisebb termeinek új, korszerű fűtése, valamint az ólomüveg ablakok restaurálása, a hiányos, kitört részek pótlása; továbbá a gyülekezet új nemzeti lobogójának felszentelésére is ekkor került sor. Ezen az ünnepi alkalmon vendégünk volt Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke és Győri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese is. >>

Wittenbergbe az EvÉlettel
Új előfizetőként Kerekes Titusz (+1 fő), ajánlójaként pedig Koczor Miklós (+1 fő) nyerte el a „reformáció szülővárosába” szóló utazás lehetőségét az Evangélikus Élet nyereményjátékának szeptember 30-i sorsolásán. Mint ismeretes, a Luther Kiadó által meghirdetett nyereményjátékon azok vehettek részt, akik június 27. és szeptember 30. között fizettek elő – legalább fél éves időtartamra – hetilapunkra, illetőleg azok a régi előfizetők, akiknek neve ajánlóként szerepelt az újak szelvényein. Miután ajánló már az elsőként kihúzott szelvényen szerepelt (volt néhány előfizető, aki senkit sem jelölt meg ajánlójaként), az újabb szelvények kihúzása szükségtelenné vált. A kiadó mindazonáltal ígéretet tett arra, hogy a nyertesek akadályoztatása esetén – annak rendje és módja szerint – pótsorsolással biztosítja, hogy október 27. és november 1. között négy EvÉlet-olvasót vendégül láthasson Wittenbergben. >>

Lelkésziktatás Nagytarcsán
Nehéz hónapok vannak a nagytarcsa-péceli gyülekezet tagjai mögött. Szomorú szívvel bár, de tudomásul vették, hogy eddigi lelkészük, Smidéliusz Gábor elfogadta a Deák téri egyházközség meghívását. A megfelelő utód megkeresése bizony hosszú heteket vett igénybe. Baranka György személyében azonban sikerült olyan lelkipásztort találniuk, aki méltó folytatója lehet a neves elődök által megkezdett munkának. Október 5-én hivatalosan is megtörtént a szolgálatátadás, és Detre János, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese beiktatta hivatalába a gyülekezet új lelkészét. >>

Lelkésziktatás Irsán
A nagy múltra visszatekintő, tradícióihoz kötődő irsai gyülekezetben a közelmúltban lelkészválasztásra került sor. Bárdossy Tibor huszonkilenc évi hűséges szolgálat után átadta helyét Erdélyi Csabának, a Dombóvár-Kaposszekcső-Csikóstöttös Társult Egyházközségből érkező fiatal kollégájának. Az október 4-én tartott ünnepélyes iktatáson – melynek liturgiáját a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese, Koczor Tamás, illetőleg Aradi András dombóvári lelkész végezte – a szolgatársak, a dombóvári gyülekezet busznyi küldöttsége és a város másik részéből érkező alberti testvérek is osztoztak az irsaiak örömében. >>

Egy kis közösség is lehet kovász
Az elmúlt hét szombatja a hálaadás jegyében telt Tótkomlóson és leánygyülekezetében, Mezőhegyesen. Tótkomlóson többszörös évforduló és a befejezett munkálatok adtak okot az ünneplésre, Mezőhegyesen pedig a teljesen felújított templom hívogatta a gyülekezet tagjait. >>

Átélni a kimondhatatlant
Az idei országos evangélikus ifjúsági csendesnapon – melyet október 4-én tartottak a kőbányai egyházközség gyülekezeti termében – ezúttal a zenéé és a színházé volt a „főszerep”: izgalmas passiójáték és a Láthatatlan Színház Színek című előadása várta mindazokat, akik elfogadták az Ifjúsági és Gyermekosztály, valamint a pécsi gyülekezet fiataljainak közös meghívását. >>

Keresztutak

Budapestre látogat a ProChrist evangélistája
Ulrich Parzany evangélikus lelkipásztor, az egymillió tagot számláló német KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) főtitkára – akit ez év áprilisában közel 70 ezren hallgattak hazánkban a ProChrist műholdas evangélizáció nyolc napja alatt – október 17-én, pénteken este 6 órakor a Deák téri evangélikus templomban hirdeti Isten igéjét. Rendkívüli hangsúlyt ad az eseménynek, hogy a ProChristben részt vevő katolikus, református, baptista, metodista, pünkösdi egyházak és szövetségek püspökei, elnökei is nyilatkoznak népünket megszólító missziós látásukról. Az esti alkalmat Gáncs Péter püspök nyitja meg, és a kiskőrösi „Sasok” gospelkórus is szolgál. A rendezvény előtt fél órával ízelítőt vetítünk a ProChrist 2003-as evangélizációból. A rendkívüli alkalomra az egyházak és felekezetek lelkipásztorait, lelki munkásait és minden érdeklődőt szeretettel vár a Magyar Evangéliumi Szövetség (az Alliansz). >>

Pádár hálája
Mindig megdöbbentő, ugyanakkor példaértékű is, ha egy kis falu temp-lomát az ott élőknél jóval nagyobb lélekszámú gyülekezet tölti meg. Hiszen ha ünnep van, senki sem akar kimaradni a környéket is megmozgató eseményből. Így történt ez 2003. október 5-én a Salgótarjántól 80 km-re északra fekvő felvidéki magyar–szlovák településen, Pádárban is, ahol a kis község alig több mint másfél száz lakója és a Gömör megyei evangélikusok együtt ünnepelték a pádári templom szentelésének 200. évfordulóját. >>

Egyház és nyilvánosság
Pastoralkolleg – ez a neve a német egyházakban évtizedek óta folyó lelkésztovábbképző alkalmaknak. A nyolc tartományi egyház több mint tízmillió evangélikusát összefogó Egyesült Német Evangélikus Egyházak (VELKD) 50. tanfolyamára a München melletti Tutzing konferencia-központjában került sor. A megragadó környezetben lelki feltöltődésre és tapasztalatcserére is lehetőséget kínáltak a szervezők: Reinhard Schmidt-Rost gyakorlati teológiai professzor Bonnból és Norbert Dennerlein egyházfőtanácsos Hannoverből. Ennek jegyében kapott szeptember 29. és október 4. között – a mintegy húsz német résztvevő mellett – egy-egy csehországi, lengyel, finn és magyar lelkész is meghívást. Az áhítatokkal keretezett napok magas színvonalú előadásai és csoportbeszélgetései az egyház médiatársadalomban betöltött szerepét vizsgálták. >>

Evangélikusok

FEYÉR ZOLTÁNRA EMLÉKEZVE
Sokszor szelektív az ember emlékezete. Azokat emlegeti és idézi fel, akikhez tartozni valamiképpen itt és most előnyt jelent. Közben persze pontosan emlékszünk mindenre. Tudjuk, hogy ki mit és mit nem tett, pontosan tudjuk, hogy kinek mit ... >>

Szülőhelyén ordinálták
Egy hónappal a püspökiktatás után ismét ünnepre szólította a híveket a békéscsabai nagytemplom harangja. A patinás épület ezúttal egy új szolgatárs indulásának adott otthont: Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület vezetője október 5-én itt avatta lelkésszé a gyülekezet volt teológushallgatóját, Füzesi Judit Emmát. >>

Hat évtized - egy gyülekezetben
A hódmezővásárhelyi gyülekezet ma nagyapa korban lévő tagját annak idején az a Takács János lelkész keresztelte – majd később konfirmálta, eskette –, aki 70 éves lelkészi szolgálata alatt 62 esztendeig volt az egyházközség lelkésze. A most 92 éves János bácsi október 5-én hálaadó istentisztelet keretében búcsúzott el híveitől, akik között 1941 óta szolgált. A gyönyörűen feldíszített templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet pedig Istennek hálát adva köszönte meg János bácsi alázattal, de töretlen hittel végzett szolgálatát, amelylyel a hódmezővásárhelyi evangélikusokat élő közösséggé formálta. >>

Pintér Dénes emlékirata
Sokszor arra gondolok, hogy tartozunk azoknak az "egyszerű", paraszti származású híveinknek (többségben vannak!), akik "névtelenül" ott élnek közöttünk, akik igét hallgatnak, úrvacsorát vesznek, és az egyház minden gondjában, munkájában kiveszik részüket. Ezek az egyszerű gyülekezeti tagok hűséggel kitartottak egyházunk nehéz időszakaiban is. Józan lutheránus kegyességüket és hitüket nem érik el az egyházi és teológiai viták, "látáskülönbségek" meg egyéb gondok-bajok szelei. Manapság úgyis kísért az "elpaposodás" veszélye. Ezért is meg kell becsülnünk ezeket a névtelen híveket, akik az ünnepélyeken "zsúfolásig megtöltik" templomainkat. Egyházunkban nemcsak papok, püspökök, felügyelők, hivatásos egyházi emberek élnek és dolgoznak (persze jó, hogy vannak), hanem – sajnos fogyó számban – akadnak még egyháztörténeti emlékeket őrző, falusi gyülekezeti tagok is. Írjunk róluk is, szólaltassuk meg őket is! >>

A felszabadításteológiáról
Magyarországon élő evangélikusként keveset hallunk az úgynevezett felszabadításteológiáról. Van-e valami közünk ehhez az – alapvetően a katolikus egyházban kialakult – irányzathoz, amely egyes teológusok szerint a teológiai gondolkodásban végbemenő olyan nagymérvű paradigmaváltással állítható párhuzamba, mint amilyen a reformáció volt a 16. században? >>

Olvassuk Luthert - a reformáció havában (is)!
VITATKOZÁS A BÚCSÚ EREJÉRŐL Az igazság szeretetétől és kiderítésének vágyától indíttatva az alábbi tételeket Wittenbergben, Luther Márton tiszteletes atya, a szabad művészetek és a szent theologia mestere s ugyanott ugyanannak rendes tanára elnöklete mellett megvitatjuk. Miért is felhívjuk mindazokat, akik velünk személyesen nem értekezhetnek, tegyék meg azt távolról írásban. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen. >>

e-világ

Művészeti oktatás és az informatika
A művészeti oktatás területének bővítésével óriási kihívások várnak bennünket. A rajz tantárgyat felváltó vizuális kultúra nemcsak nevében, hanem tartalmában is nagy változásokat hozott. A vizuális kommunikáció, a modellezés, a média, a környezetkultúra, a tárgykultúra, a néphagyomány, a vizuális művészetek, az önkifejezés és alkotás mint esztétikum az emberi élet minden mozzanatában megnyilvánulhat, hiszen az ember lényegéhez tartozó minőség. >>

Nincs párttag a szolgáló református lelkészek között
A református egyház gyakorló lelkészei közül az írásos nyilatkozatok szerint senki sem tagja politikai pártnak – tájékoztatta az egyház szóvivője az MTI-t. Csoma Áron közlése szerint a beérkezett közleményekből – amelyeket az egyházmegyék gyűjtöttek össze, és az egyházkerületeken keresztül küldtek meg a zsinati irodához – kiderül: a Magyarországi Református Egyházban szolgáló 1538 lelkipásztor közül a nyilatkozat kitöltésekor már senki nem volt tagja politikai pártnak. Két lelkész jelezte, hogy már régebben szünetelteti lelkészi szolgálatát, mivel párttagsággal járó feladatokat lát el: Szászfalvi László az MDF, Hörcsik Richárd a Fidesz országgyűlési képviselője. A lelkészeknek a zsinat ez év május 21-én elfogadott határozata értelmében kellett nyilatkozniuk párttagságukról. A határozat célja a református egyház 2001 novemberében módosított törvényének érvényesítése volt. A rendelkezés szerint „lelkész politikai párt tagja nem lehet”. „Amennyiben a lelkész politikai párttagságot vállal, akkor arra az időszakra lelkészi szolgálata szünetel” – olvasható az egyházi jogszabályban. A törvény kimondja továbbá, hogy a lelkészi szolgálat szüneteltetése idején az illető református lelkészi címének használatával nem adhat nyilatkozatot. A kérdőívek kiküldése júniusban kezdődött, s a lelkészeknek tizenöt napon belül kellett vallaniuk arról, tagjaik-e valamely politikai pártnak. Korábban ifjabb Hegedűs Lóránt lelkész ellen hivatalból eljárás indult az illetékes egyházmegyei bíróságon – az MTI tudomása szerint éppen a 2001 novemberében elfogadott rendelkezés alapján –, időközben azonban a MIÉP korábbi alelnöke megszüntette párttagságát. >>

"Nem boldog soha senki sehol"
Kereskedelmi rádióban dolgozó műsorvezetőként hetente közel húsz órát töltök a mikrofon és a keverőpult mögött. A műsoridő jelentősebb részében adónk zenét sugároz, ezért életemnek fontos része a muzsika. Ahhoz az évek során már hozzászoktam, hogy a magyar nyelvű slágerek között kevés olyan akad, amelyiknek a szövegére is érdemes figyelni. Nem véletlenül és nem pusztán a nosztalgia kedvéért emlegetik az „öreg rádiósok” és lemezlovasok a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek nagy dalszövegíróit, azoknak nyelvileg leleményes és igényes megfogalmazású, szinte versnek beillő sorait. Manapság már ritkaságszámba mennek az ilyenek. Ezért is hatott rám erőteljesen egy mindössze néhány éve létező hazai popzenekar egyik száma. >>

Keresztény szemmel

Metropolisz '2003
Még azt mondják, hogy manapság az emberek elidegenedtek egymástól! A csudát! A minap felügyeskedtem magam a Ferenciek terén a 7/A buszra. Munkaidő vége lévén, az egymást taposó csoportok közt felfigyeltem néhány különösen nyúzott képű, borostás, bánatos tekintetű, rosszul öltözött férfira, akik maguk közt beszélgettek. Műszaki értelmiségiek vagy pedagógusok lehettek, bár teljességgel nem tudom kizárni annak a lehetőségét sem, hogy esetleg agysebészek, asztrofizikusok, netán klasszikafilológusok voltak. (A „maguk közti” beszélgetést azért fontos hangsúlyozni, mivel megfigyeléseim szerint a fővárosi lakosság körében manapság nem ritka jelenség a „magukban” történő beszéd sem, amelyet gyakorta heves gesztikulálás kísér.) A középső ajtónál furakodtam a tömegbe, és amint sikerült előhalásznom tömbjegyemet, azonnal kezelni próbáltam egyet. Az automata azonban semmit nem csinált. Mielőtt még konstatálhattam volna e jelenséget, asztrofizikus klasszikafilológusaim már előre figyelmeztettek: „Ezzel hiába is próbálkozik. Már tegnap sem volt jó.” Nem akartam hinni a fülemnek. Megszólítottak egy pesti buszon! A harmadik évezredben, amikor már a vonatokon is kiveszett az utasok közti beszélgetés szokása. >>

A harag
Néha úgy tűnik, hogy pattanásig feszül a húr. Mindenki ideges. Különösen a városi emberre jellemző, hogy mindennapjait léleknyúzó stresszben éli. Senki sem ér rá megpihenni, mindenki rohan, rengeteg teendője van. Nincs türelme kivárni a sorát, a legapróbb kétértelmű gesztus is képes kibillenteni lelki egyensúlyából. Rámordul a bolti eladóra, meglegyinti a gyerekét, ökölbe szorul a keze, ha a lábára lépnek a villamoson. Saját durvaságától csak egyre romlik a közérzete, mígnem egy váratlan pillanatban nincs tovább, a féktelen agresszió áttöri az utolsó védelmi gátat is. >>

Úrvacsora - öröm és/vagy bánat?
Evangélikus egyházunk tanításában és keresztény hitéletünkben fontos helyen áll – illetve kell, hogy álljon – az úrvacsora. Szentség és misztérium, amely szomorúsággal és örömmel tölthet el egyszerre. Szomorúságot okoz, mert bűneinkkel szembesít, összetör, és bűnvallásra indít; ugyanakkor örömteli, mert a bűnbocsánat ajándékát, valamint az Istennel és embertársainkkal való közösséget kínálja. >>

A hét témája

Egyházak a fővárosban
"Az egyházak szerepe Budapest életében" címmel rendezett egynapos konferenciát Budapest Főváros Közgyűlésének Kisebbségi, Emberi Jogi és Vallásügyi Bizottsága október 3-án a Váci utcai Újvárosháza épületében. A média részéről is igen nagy érdeklődéssel kísért rendezvényen szép számmal vettek részt mind a fővárosukért felelősséget érző polgárok, mind pedig az egyházak képviselői. >>

evél&levél

Jubileum és őrségváltás
Az Evangélikus Élet 37. számában "Jubileum és őrségváltás" című írásában helytelenül szerepel az első országos evangélizáció helyszíne. 1994-ben az irsai és pilisi gyülekezet adott otthont az evangélizációnak, az alberti gyülekezet nem volt házigazda. Örömmel, az újszerűség varázsával rendeztük meg annak idején a pilisiekkel együtt a kétnapos alkalmat. Az irsaiak nem szeretnék, ha ezt "elvitatnák" tőlük. Tisztelettel: >>

Apróhirdetések az Evangélikus Életben
Az Evangélikus Élet 39. számában számában megakadt a szemem egy apróhirdetésen. Templomok külső-belső festését, tornyok pléhezését és oltárok, orgonák, valamint festmények restaurálását vállalja egy név nélküli vállalkozó. Még rágondolni is rossz, ... >>

Apróhirdetéseinkről
Tisztelt Igazgató Úr! Osztozva jogos aggodalmában, készséggel közöltük fenti sorait. A hirdetések fokozottabb ellenőrzését ajánló kérésének azonban sajnos nem tudunk eleget tenni. Sem lehetőségünk, sem jogunk nincs arra, hogy a hirdetések ... >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
"Az egyszerű, szegény ember sérelmeinek a megvédése nem sok hasznot ígér, ezért nem is veszik észre, sokkal inkább a hatalmasok sérelmeit tartják szem előtt; így aztán a szegény ember védtelenül marad. Ki tudná azt elbeszélni, hogy ez a bűn milyen gyakori a kereszténység körén belül?" Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) >>

A vasárnap igéje

Krisztusban mégis egyek
Az egyház csoda. Különböző nézeteket valló, teljesen eltérő iskolázottságú, más-más hagyományokat ápoló emberek lelki közössége, akik között még hitük mélységében, erejében is különbség van. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. >>