Egyházunk egy-két hete
Hálaadó istentisztelet Kispesten
A kispesti templom ólomüvege |
Gáncs Péter Gal 2,20 alapján tartott igehirdetésében arról szólt, hogy hálát kell tudnunk adni Isten áldásaiért. Apró, hétköznapi dolgokat is meg kell tudnunk köszönni neki, mint például most az ablakot, a fűtést és a zászlót. Az ablakon keresztül érkezik a fény hozzánk, nélküle sötétségben lennénk. A fűtés pedig otthonossá, meleg, családias hellyé teszi számunkra a templom épületét. A nemzeti lobogónak is van helye a gyülekezetben, mert az összetartozásunkat szimbolizálja: a földi és a mennyei haza együvé tartozását, hiszen kettős állampolgárok vagyunk. A lobogó arra emlékeztet, hogy honnan jöttünk, és hová megyünk, eszünkbe juttatja földi otthonunkat, és hazaszeretetre indít bennünket. A templom figyelmezteti az utca emberét, hogy hallja meg a mennyei Atya hívó szavát. Nekünk pedig Krisztus fénye hordozóinak kell lennünk. Egyik énekünk így szól: „Királyi zászló jár elől, keresztfa titka tündököl.” Krisztus szeret minket, és önmagát adta értünk. „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Mi is átélhetjük ezt a csodát. Az istentisztelet végén ezzel a befejező gondolattal járulhattunk az Úr asztalához.
Az ünnepi alkalmat az énekkar és az ifjúság szolgálata tette emlékezetessé, valamint elhangzott Túrmezei Erzsébet „Átragyog-e rajtunk?” című verse is. Az istentiszteletet rövid közgyűlés zárta, melyet Széll Bulcsú, a gyülekezet lelkésze vezetett. Először Petrusz Tibor presbiter számolt be a felújításokról, és köszönte meg az adományokat az egyházközség tagjainak, az önkormányzatnak és az egyházmegyének. Ezután Steinerné dr. Török Katalin polgármester üdvözölte a jelenlévőket, majd Gáncs Péter és Győri Gábor fejezte ki jókívánságait, és kérte Isten áldását a gyülekezet munkájára és életére.
Kristóf Kinga
Regionális hozzárendelés: Kispesti Evangélikus Egyházközség