Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 41 - Egyház és nyilvánosság

Keresztutak

Egyház és nyilvánosság

Egy németországi konferencia tanulságai

Pastoralkolleg – ez a neve a német egyházakban évtizedek óta folyó lelkésztovábbképző alkalmaknak. A nyolc tartományi egyház több mint tízmillió evangélikusát összefogó Egyesült Német Evangélikus Egyházak (VELKD) 50. tanfolyamára a München melletti Tutzing konferencia-központjában került sor. A megragadó környezetben lelki feltöltődésre és tapasztalatcserére is lehetőséget kínáltak a szervezők: Reinhard Schmidt-Rost gyakorlati teológiai professzor Bonnból és Norbert Dennerlein egyházfőtanácsos Hannoverből. Ennek jegyében kapott szeptember 29. és október 4. között – a mintegy húsz német résztvevő mellett – egy-egy csehországi, lengyel, finn és magyar lelkész is meghívást. Az áhítatokkal keretezett napok magas színvonalú előadásai és csoportbeszélgetései az egyház médiatársadalomban betöltött szerepét vizsgálták.

Igen tanulságos volt az a sajtótörténeti áttekintés, amelyet Roland Rosenstock teológiai tanár nyújtott. Felvázolta az elmúlt mintegy száz év németországi változásait, megjelölve az egyházi médiamunka legfontosabb tendenciáit, és röviden bemutatva a legjelentősebb egyházi szerkesztőket, publicistákat. Talán nem csoda, hogy a magyarországi résztvevő az előadásnak azt a fejezetét fogadta legnagyobb érdeklődéssel, amelyet az előadó az egykori NDK egyházi sajtójának szentelt. Némi leegyszerűsítéssel azt lehet mondani, hogy a keletnémet egyház a mienkéhez képest keményebb diktatúrában élt, ugyanakkor belső szabadságát talán nagyobb mértékben valósította meg. Tanulságos volt annak a többféle stratégiának a megismerése, amely ennek az egyháznak a sajtómunkásait jellemezte – az elvtelen megalkuvástól kezdve a fogcsikorgatva vállalt kompromiszszumokon keresztül a cenzúrával is dacoló ellenállásig. Közben pedig az ellenállást vagy éppen a besúgást vállalók emberi drámáit is megismerhettük.

A konzultáció második témaköre az egyházak különböző szintjeinek marketing- és PR-munkáját érintette. Nálunk talán sokan még azt gondolják, hogy a modern ipari társadalomnak ezek a megnyilvánulásai nem illenek az egyházakhoz, ám a bibliai és egyháztörténeti adatok azt igazolják, hogy ilyenekre – jóllehet más néven – korábban is voltak szép példák.

Gyülekezeti és egyéb internetes honlapok készítése, a médiumokkal való tudatos kapcsolattartás vagy épp az egységes és könnyen megjegyezhető arculat kialakítása – ezek is korunk egyházai előtt álló feladatok.

A továbbképzés harmadik területét a vallási televíziós műsorok kritikai elemzése jelentette. Számos illusztrációval színesített előadást tartott a német RTL csatorna egyik vallási szerkesztője, de megismerhettük a kisebb „kábeltévékben” rejlő lehetőségeket is, és képet kaptunk a vallási televíziózás helyzetéről a független producer, valamint az egyházvezető szemszögéből.

Az egyik legizgalmasabb fórum keretében Jürgen Fliege lelkészt láttuk vendégül, aki immár tíz éve vezet óriási nézettségű beszélgetős műsorokat (talkshow-kat) a német ARD csatornán. Ezt követően – a szervezők kérésére – e sorok írója tartott ugyancsak sok képi anyaggal gazdagított előadást az egyház és a média magyarországi viszonyáról, valamint arról a műhelymunkáról, amely a Duna Televízió vallási szerkesztőségében folyik.

A magas színvonalon, ugyanakkor igen jó légkörben lezajlott „Pastoralkolleg” tapasztalatai két területen összegezhetők. Egyrészt saját egyházunkban is égető szükség volna az ilyen, egy-egy szakmai részterületet érintő képzésre, illetve továbbképzésre. Az évtizedek óta zajló lelkészkonferenciák megtartása mellett szükség volna a kisebb, műhelymunkaszerű, valamint a lelkészeket folyamatosan karbantartó konzultációkra is.

Ez a továbbképző konferencia arról is meggyőzött, hogy egyházi médiamunkánk további tudatos fejlesztésére van szükség. Az egyes kiadványok és műsorok folyamatos színvonalemelése mellett érdemes volna néhány külön kutatási területre összpontosítani az erőket. Ideje volna megírni – egyelőre legalábbis vázlatosan – a hazai evangélikus sajtó történetét Rát Mátyástól és Bél Mátyástól kezdve a legújabb korig. Ha egy kutató vagy doktoranduszhallgató erre vállalkozna, azzal hozzájárulhatna a további munka megalapozásához.

A jelenben az egyháznak a nyilvánosság előtt való megjelenését kellene tudatos stratégia keretében formálnia. Mindez érintheti az arculati megjelenést (egységes logóval, levélpapírral és elérhetőséggel), egyenletes nívójú honlapok elkészítését gyülekezeti, intézményi és országos szinten, valamint az egyházi és hitbeli kérdéseknek a nyilvánosság elé vitelét. Fontos, hogy ez valóban szakszerűen történjen, akár bizonyos személyekhez és arcokhoz is köthető módon.

Németországban minden jelentős egyházi munkaághoz kapcsolva olyan megfelelően felkészített munkatárs áll a megbízott vezető mellett, akinek munkaköre magyarul szinte lefordíthatatlan: ő az „Öffentlichkeitsmitarbeiter”, vagyis az az ember, aki a nyilvánossággal tartja a kapcsolatot. Természetesen itt nem az elnevezés a döntő, hiszen az ilyen munkatársat hívhatják sajtótitkárnak, kommunikációs referensnek, PR-munkatársnak vagy szóvivőnek – a lényeg tevékenységünk tudatos és szakszerű bemutatása, Jézus Krisztus missziói parancsa jegyében.

Mindez felveti annak szükségességét, hogy minél hamarabb találjuk meg a megfelelő kereteket az egyház és nyilvánosság, valamint a teológia és a média tudatos összekapcsolására, illetve a képzés és továbbképzés lehetőségére. A németországi szakemberek bizonyára szívesen megosztanák velünk tapaszta- lataikat, hiszen a tutzingi konferenciára szóló meghívót is e segítő szándék jegyében küldték.

Fabiny Tamás