Evangélikusok

VITATKOZÁS A BÚCSÚ EREJÉRŐL Az igazság szeretetétől és kiderítésének vágyától indíttatva az alábbi tételeket Wittenbergben, Luther Márton tiszteletes atya, a szabad művészetek és a szent theologia mestere s ugyanott ugyanannak rendes tanára elnöklete mellett megvitatjuk. Miért is felhívjuk mindazokat, akik velünk személyesen nem értekezhetnek, tegyék meg azt távolról írásban. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.

A BÚCSÚ EREJÉRŐL VITATKOZÓ TÉTELEK MAGYARÁZATA ÉS IGAZOLÁSA. I. TÉTEL.

Urunk és mesterünk, a Jézus Krisztus azt mondva: „Térjetek meg stb.” akarja, hogy a hívek egész élete megtérés legyen.

E tételt állom, és annak igazságában éppenséggel nem kételkedem.

Mindamellett tekintettel az avatatlanokra, igazolom azt először is magából, a görög szóból. „Metanoeite” annyit jelent, hogy: Térjetek meg; amit egészen szó szerint latinul „transmentamini” szóval fejezhetünk ki, vagyis ilyenformán: Öltözzetek fel más érzületet és értelmet, legyetek ismét okosak, hagyjatok fel eddigi gondolkodásotokkal és lelki irányotokkal, és más életet élve, ezentúl ti, akik eddig csak a földieken csüngtetek, a mennyeiekre viseljetek gondot. Az apostol (Róm 12) ezt így fejezi ki: „Újuljatok meg elméteknek újságában”. E megújulás eredménye, hogy a bűnös ismét észre tér, és megutálja bűnét.

Tiszta dolog azonban, hogy ez észre térésnek vagy ezen magatartás megutálásának egész életünkön át kell tartania ama mondás (Mt 10) szerint: „Aki gyűlöli életét e földön, megtartja azt az örök életre.” Szintúgy (Mt 10): „Aki fel nem veszi a maga keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám.” S ugyanott (Mt 10): „Nem jöttem, hogy békességet hozzak a földre, hanem fegyvert.” És (Mt 5): „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” És Pál Róm 6. és 8. fejezetében s más helyen meghagyja, hogy: „A testet megfeszítsük és tagjainkat, mi kik itt e földön élünk”. Gal 5 arra oktat, hogy: „A testet megfeszítsük minden ő kívánságaival együtt”. És 2Kor 6,4 mondja: „Mindenekben úgy viseljük magunkat, mint Istennek szolgái, nagy tűrésben, munkában, virrasztásban, böjtölésben stb.” Mindezt pedig részletesen azért sorolom elő, mert felteszem, hogy olyanokkal vagyon dolgom, akik a mi ügyünkben járatlanok.

Ugyanez okból igazolom a szóban forgó tételt másodsorban észbeli okokkal is. Minthogy Krisztus a lélek és nem a betű mestere, és az ő igéi is lélek és élet (Jn 6), kétségtelen, hogy ő csakis oly megtérésre int, amely lélekben és igazságban megyen véghez; nem pedig olyanra, amelyet külsőképp a legönhittebb képmutatók is megcselekedhetnek, azok, akik mikor böjtölnek, arcukat eltorzítják (Mt 6), akik az utcák szögletein imádkoznak, és kürtöt fúvatnak, mikor alamizsnát osztogatnak. Krisztus, mondom, csakis oly megtérésre inthet, amelyet bármely állásban megcselekedhetünk, amelyet végrehajthat a király a maga bíborában, a pap a maga ékességében, a fejedelem a maga méltóságában éppúgy, mint a barát vagy a koldus a maga csuhájában és rongyában; minőt Dániel és az ő társai Babilon falai közt is gyakoroltak. Mert Krisztus tanításának minden emberre, vagyis bármely állásban levő emberre alkalmazhatónak kell lennie.

Harmadszor. Mi egész életünkön át imádkozzuk, és kell is imádkoznunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket”; következőleg egész életünkben gyakoroljuk a megtérést, és elégedetlenkedünk önmagunkkal, ha csak bolond módra azt nem véljük, hogy nekünk csak úgy színből szükséges bűneink bocsánatáért könyörögnünk. Mert azok a bűnök, amikért kötelességünk könyörögni, bizony valóságos és nem csekély bűnök. És ha mindjárt megbocsáthatók is, bizony, hogyha azok nékünk meg nem bocsáttatnak, nem üdvözülhetünk.

(Az idézetek forrása: D. Luther Márton művei, I. kötet; 17. és 42–44. oldal.

Sajtó alá rendezte: dr. Masznyik Endre, Pozsony, 1904)

Válogatta: G. A.