Napról napra

Veled van az ÚR, Izrael Királya: nem kell többé veszedelemtől félned. Zof 3,15 (Lk 12,32; Mk 12,28–34; Róm 14,17–19; Zsolt 16) Az Úr mindenkor népével van. Bár az egyház ebben a világban szétszakadozott, Isten szeretete mégsem oszlik meg. Egyformán szereti minden gyermekét. Aki hisz Jézus Krisztusban, azt megőrzi a veszedelemtől, függetlenül attól, hogy milyen egyházi közösségben talált lelki otthonra. Persze a hívőket is érheti sokféle baj és megpróbáltatás. Isten azonban mindezt javukra fordítja, és bármi történjék is, nem engedi, hogy csak egy is elvesszen azok közül, akiket Krisztus megváltott.

Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma; nem hagy az ÚR büntetés nélkül. Náh 1,3 (1Kor 10,13; 1Thessz 4,9–12; Mt 22,41–46) Isten türelme megtérésre int, és türelmével nem lehet büntetlenül visszaélni. Isten türelme a „tér” dimenziójában végtelen: kiterjed minden bűnösre, függetlenül bűne nagyságától, súlyosságától, illetve bukása mélységétől. Az idő dimenziójában azonban Isten türelmének is van határa. Ma még tart türelme, de holnap talán már ítélettel sújt. Ezért a megtérésre mindig a „ma” a legalkalmasabb idő.

Én alkottam nagy erővel és kinyújtott karral a földet meg a földön élő embereket és állatokat, és annak adom, akinek én jónak látom. Jer 27,5 (Róm 14,8; 1Tim 1,1–8/9–11/; Mt 23,1–12) Istent nem lehet elszámoltatni türelméről. Ha türelme elfogy, bármit megvonhat teremtményeitől. Megvonhatja akár az életet is, de úgy is bánhat megtérni nem akaró, hűtlen népével, ahogy Jeremiás idején: elveheti otthonukat, hazájukat, és idegen földre száműzheti őket. Semmink sincs, amit ne Istentől kaptunk volna, és amit meg ne vonhatna tőlünk, ha türelmével visszaélünk.

Tiszta szívvel, önként adakoztak az ÚRnak. 1Krón 29,9 (2Kor 9,7; Énekek 8,4–7; Mt 23,13–28) Dávid király ellenség fölött aratott győzelmeiben a nép fölismerte Isten irántuk való jóságának, türelmének és szeretetének jelét. Ezért „tiszta szívvel, önként adakoztak az Úrnak”, vagyis bőkezű adományt adtak a templom tervbe vett építésére. Ha felismertük életünkben Isten hozzánk való türelmének, meg nem érdemelt szeretetének, mértéket nem ismerő irgalmának jeleit, akkor tiszta szívvel és önként tudjuk kivenni részünket az egyház szolgálatának dologi feltételeit biztosító adakozásból.

Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk esze után járnak, de semmit sem láttak! Ez 13,3 (1Ján 4,1; ApCsel 6,1–7; Mt 23,29–39) Ezékiel azokat a prófétákat nevezi bolondnak, akik Isten nevében olyasmit ígérnek a népnek, amelyre Isten nem hatalmazta fel és nem küldte el őket. Nem értik, hogy a prófécia soha nem azért teljesül, mert egy próféta mondta, hanem mert Isten bízta meg hirdetésével a prófétát. Soha nem szabad senkiben olyan hamis reményt keltenünk, amely nem Isten határozott ígéretén nyugszik.

Él az ÚR, magasztaltassék szabadító Istenem! Zsolt 18,47 (1Pt 2,4; Lk 23,32–34; Jób 1,1–12) Nélkülözhetetlen, hogy másoktól halljunk Istenről, hogy igéjéből igyekezzünk megismerni őt. A zsoltáros azonban tudja a titkot: igazán csak azt ismerjük, akivel már személyesen is találkoztunk. Istennel a személyes találkozás csodáját akkor élhetjük át, amikor Jézus Krisztusban eljön hozzánk, hogy bűneink szolgaságából, a bennünk és körülöttünk megnyilvánuló gonosz zsarnokságától és halálfélelmünk béklyójától megszabadítson.

Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR. Péld 17,3 (Róm 12,2; Mt 5,17–24; Jób 2,13–22) Más-más eljárást igényel az ezüst és az arany megtisztítása. Az emberi szív azonban sem kémiai, sem fizikai, sem semmilyen más külső ráhatással nem tisztítható meg. Az emberi szívet Isten belülről vizsgálja meg Lelke által. Megtisztítani is egyedül ő képes a Szentlélek erejével, aki mindenekelőtt meggyőzi szívünket arról, hogy a bűn tényleg bűn; de elhozza szívünkbe Isten szeretetét is, hogy tüzében a most már lelkiismeretünket mardosó bűn elhamvadjon.

Véghelyi Antal