Egyházunk egy-két hete

Bozorády András iktatása

Kicsiny templom, sok szeretet, nagy remények – ezt láthatták és érezhették a jelenlévők október 19-én Dunaharasztiban. Az egyházközség tagjai a múltért és a jelenért is hálát adtak Istennek. Neki mondtak köszönetet a hetven esztendővel ezelőtti kezdetekért, valamint fiatal lelkészük, Bozorády András iktatásáért is.

Dunaharaszti városának 1933-ig nem volt evangélikus gyülekezete. Hitre és bátorságra vall, hogy a lutheránus hívek éppen a gazdasági válság idején vállalkoztak a Dunaharaszti Evangélikus Missziói Egyházközség alapítására – mondta Kőszegi János másodfelügyelő az ünnepi közgyűlésen. Sipos András lelkész személyében már megvolt az első papjuk is, a saját templomra azonban még sokáig kellett várniuk. Bár már 1934-ben kaptak egy telket a községtől, a dunaharaszti evangélikus hajlékot csak jóval később, 1982-ben (!) szentelték fel, Lehel László lelkész szolgálata idején. Ma Dunaharasztinak van evangélikus temploma, paplakja és immár beiktatott lelkésze is.

Az ünnepi közgyűlést megelőzően a gyülekezet „régi-új” lelkipásztora állt a középpontban. Bozorády András 2000-ben fejezte be tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, majd segédlelkészként a dunaharaszti egyházközségbe került. Idén augusztusban választották meg a gyülekezet új lelkészének, múlt hét vasárnap, október 19-én pedig már be is iktatták hivatalába.

Az ünnepi istentisztelet a gyülekezet zsúfolásig megtelt templomában zajlott D. Szebik Imre elnök-püspök, Koczor Tamás esperes, valamint Bozorády András édesapja, Bozorády Zoltán esperes szolgálatával. Akinek nem jutott hely, az a templom melletti hátsó épületben televízión keresztül kísérhette figyelemmel az eseményeket.

Ezen az ünnepi alkalmon elsőként Szebik püspök hirdette Isten igéjét. János evangéliumának 15. verséből kiindulva az ősök Istenbe vetett hitét és bizalmát méltatta, azt a merészséget, amely nem a nehézségekre és problémákra, hanem az élő Jézusra tekintett. És benne, az egyház Urában soha nem csalódtak a gyülekezet alapító tagjai és utódaik sem. Ma is boldogan hirdethetik, hogy Jézus él, és örvendezhetnek afelett, hogy mostanra már igencsak kicsinek bizonyul Isten eme hajléka. „Annak, hogy a gyülekezet hetven esztendeig megmaradt, az a titka, hogy mindig hangzott az ige, mindig voltak áldozatkész lelkészek és egyháztagok. Segítse az Isten ezt a közösséget továbbra is, ő tegye lehetővé, hogy sokak épüljenek Krisztus által” – zárta prédikációját D. Szebik Imre.

Az iktatás aktusát Bozorády András Mt 9,35–38 alapján tartott igehirdetése követte. A fiatal lelkész arról a Jézusról szólt, aki nem megy el az emberek mellett: ő megtanít arra, hogy észrevegyük, mikor és ki mellett kell megállnunk. „Gyakran kérdezem magamtól – mondta Bozorády András –, hogyan tehetnénk többet mi, az evangélikus gyülekezet tagjai? Nagy öröm számomra, hogy kicsinek bizonyult ma a templom. De ha arra gondolunk, hányan laknak még Dunaharaszti városában, akkor már nem is vagyunk olyan sokan. Itt és most is szembesülnöm kell saját felelősségemmel: nem mindegy, hogy kit hirdetek. Én mindenkinek a megfeszített, de feltámadt Krisztusról szeretnék prédikálni, aki ma is megszólít, és ma is hív.”

A közgyűlést köszöntések sora követte, először a templomban, majd a szeretetvendégségen. Többek között Szebik Imre püspök, Koczor Tamás esperes, Bárdossy Tamás egyházmegyei felügyelő kérte Isten áldását Bozorády András szolgálatára és családjára. Lehel László lelkész szeretettel emlékezett vissza az itt eltöltött évekre. Azt kívánta, hogy a közösség új pásztora is megismerhesse azt a titkot, amely itteni szolgálata során előtte feltárulhatott: a gyülekezet és a lelkész egymásra találásának titkát. Különösen megható volt, amikor az édesapa, Bozorády Zoltán mint szolgatársát köszöntötte fiát.

Kicsiny templom, sok szeretet, nagy remények. Nagyobb templom, még több szeretet, újabb remények. Legyen ez a jövőben a múltjáért és jelenéért hálát adó gyülekezet osztályrésze.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Dunaharaszti Evangélikus Egyházközség