Napról napra

Új nap - új kegyelem
Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat. Zsolt 119,63 (Zsid 10,25; Mk 2,1–12; Ef 4,22–32; Zsolt 22,1–22) A zsoltárszerző Isten kedvéért, Istenre nézve fordul barátsággal minden istenfélő felé. Pedig lehet, hogy sokukban olyan vonásokat is fölfedez, amelyek miatt máskülönben nem barátkozna velük. Némelyeket talán kifejezetten ellenszenvesnek talál. Mivel azonban – hozzá hasonlóan – ők is, valamennyien istenfélők, barátként közeledik hozzájuk, és barátnak tekinti őket. Ez nem színlelés, hanem a zsoltárszerző komolyan veszi, hogy az istenfélők – különbözőségük ellenére – valamennyien testvérek, akik Isten háza népét alkotják. Ha példáját követjük, sok konfliktusnak vehetjük elejét az egyházban, a gyülekezetben. >>

Liturgikus sarok

Az izgalmas huszadik század
Az új évszázad és évezred elején sokféle módon értékeljük a már mögöttünk álló 20. századot. Liturgiatörténeti szempontból azonban egyértelmű a helyzet: hallatlanul érdekes évtizedek váltották egymást – nagy mozgolódásokkal, folyamatos, néha pedig ugrásszerű változásokkal. >>

Élő víz

Deréktáji fájdalmak
"Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, s az igaz utat nem lelém" – nyitja Dante az Isteni színjáték című művét. Nincs egyedül e gondolatokkal. Az élet derekáig legtöbbször sodornak az események. Mindig újabb célok villannak fel, vágyak, amelyek beteljesülést kívánnak. Hivatás, szerelem, gyerekek… Aztán az út felén megjelennek a "deréktáji fájdalmak". Többnyire becsípődéssel kezdődnek. Nyomukban egy kérdés is nyilall, majd egyre jobban sajog: "Na és akkor mi van?" Eddig tartott a lendület, de mi hajt ezután? Létezik, hogy minden jón túl vagyok, s most már jön a leépülés? Mindenki másképp küzd meg ezekkel a fájdalmakkal; a cél, hogy tompuljanak. >>

Heti útravaló
Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. (Jer 17,14) >>

Egyházunk egy-két hete

Felpéci megemlékezések
A felpéci gyülekezet október 19-én délután hálaadó istentisztelet keretében emlékezett meg egykori tanítóiról: a 30 esztendővel ezelőtt elhunyt Magyar István iskolaigazgatóról, a 150 évvel ezelőtt született Madár Mátyás lelkészről, valamint a 20 évvel ezelőtt meghalt Dombi László lelkipásztorról. Az ünnepi alkalom után Ittzés János püspök felszentelte a megújult parókiát és a hozzá épített kiszolgálóhelyiségeket. Az emlékezők rövid szeretetvendégség után a temetőbe sétáltak, ahol virágot helyeztek el az elődök sírjain. >>

Országos gyűjteményi konferencia
Az Evangélikus Országos Múzeum fennállásának harmincadik évfordulója alkalmából október 16-án országos gyűjteményi konferenciát rendezett. A Deák téri gyülekezet nagytermében elsőként dr. Fabiny Tibor tartott előadást, majd dr. Szála Erzsébet mutatta be a soproni gyűjteményt a résztvevőknek. Ezt követően Harmati Béla László, az Országos Evangélikus Múzeum igazgatója szólt a dunántúli egyházmegyékben végzett felméréseiről. Vendég előadóként dr. Voigt Vilmos, az ELTE a néprajzi tanszékének vezetője arról számolt be a jelenlévőknek, hogy az egyházon kívüli gyűjteményekben is számos evangélikus „kincs” található. Végezetül dr. Csepregi Zoltán, az EHE tanszékvezetője a levéltári források kutatásába, használatába vezette be a hallgatóságot. A nagy sikerű egész napos konferenciára meghívást kaptak az egyházmegyei gyűjteményi előadók is, akiktől a jövőben intenzívebb segítséget is várnak a szervezők. >>

Északi egyházkerületi nap Balassagyarmaton
Két – vagy ha jól meggondolom, három – dologtól is tartottam. Az egyik, hogy túl kevesen jönnek el. Az időpont kiválasztásakor ugyanis még nem lehetett tudni, hogy ez a szombat rendkívüli munkanap lesz. A másik aggályom volt, hogy túl sokan lesznek. Kellemetlen lett volna, ha az érkezők nem férnek el, vagy parkolási gondok támadnak. Rossz idő esetén pedig még az étkezés megoldása is problematikus. A gyülekezet tagjai azonban lelkesen, fáradságot nem ismerve készülődtek. Minden eshetőségre számítva még egy sátrat is állítottak a gyülekezeti ház előtti térre. Az utóbbi napokban éppen ezért, a stresszt kerülendő, struccpolitikát folytattam. Hagytam a dolgokat a maguk medrében folyni – a lelkes gyülekezeti tagokat pedig dolgozni az előkészületeken. >>

Kelenföldi ünnepi napok
Amikor bemegyek a kelenföldi templomba, gyakran eszembe jut, hogy ezeket a padokat nagyapám, Medgyaszay Gyula is látta, ugyanis ő volt a gyönyörű hófehér épületegyüttes építőmérnöke. De hasonlóan érezhet a tervező, Schulek János családja is, mert unokái, dédunokái – ha nem is laknak az egyházközség területén – rendszeresen járnak ebbe a közösségbe. Az elmúlt hétvégén azonban mások szívét is átjárhatta az emlékezés és a hála. A kelenföldi gyülekezet tagjai október 17–19-én arról emlékeztek meg, hogy 75 esztendővel ezelőtt nem kis áldozatok árán – a hívek által gyűjtött pénzt az első világháborút követő infláció elvitte – végre lett hajlékuk az evangélikus híveknek. >>

Bátor ősök, reménnyel teli utódok
Kicsiny templom, sok szeretet, nagy remények – ezt láthatták és érezhették a jelenlévők október 19-én Dunaharasztiban. Az egyházközség tagjai a múltért és a jelenért is hálát adtak Istennek. Neki mondtak köszönetet a hetven esztendővel ezelőtti kezdetekért, valamint fiatal lelkészük, Bozorády András iktatásáért is. >>

Fraternitás Evangélikus Lelkészek Közössége
A Fraternitás Evangélikus Lelkészek Közössége október 15-én tartotta összejövetelét a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Püspöki Hivatalában, amelyre nem csak tagokat vártak. Az alkalmat egyfajta nyitás, kapcsolatépítés szándéka motiválta, az, hogy összekötő kapocs jöhessen létre az egyház különféle tagjai között. A közösség 1992-ben alakult, azzal a céllal, hogy a diktatúra által 1950-ben megszüntetett Magyarhoni Evangélikus Lelkészek Egyesületének utódja legyen. (Ennek tagsága – az 1957-ben létrehozott lelkészi munkaközösségekkel ellentétben – önkéntességre épült.) A Fraternitás reménye a Magyarországi Evangélikus Egyház – lutheri teológia szellemében való – megújulása. Egy évtizeden keresztül Tekus Ottó elnök és id. Magassy Sándor titkár vezetésével működött az egyesület. A tavalyi, fiatalító tisztújítás óta elnökként Isó Zoltán, titkárként Magassy Zoltán irányítja a közösség működését, amely a későbbiekben is szeretettel várja az érdeklődőket. >>

Keresztutak

A lepra, a misszió és dr. Paul Brand
"Egy élő legenda történelemmé vált" címmel emlékezik meg a Nemzetközi Lepramisszió a XX. századi lepragyógyítás egyik legkiemelkedőbb alakjáról. Az Amerikai Egyesült Államokban élő angol orvos, dr. Paul Brand a nyár folyamán hunyt el 89 éves korában, agyvérzés következében. Ezekben a hetekben a világ számos országában tartanak megemlékezést munkásságáról, adnak hálát Istennek tartalmas, áldott életéért. A magyarországi lepramisszió munkatársai is ehhez csatlakoztak október 6-ai csendesnapjukon – Paul Brand egyik korábbi bizonyságtételének felolvasásával. >>

Keresztelés, tanítás, gyógyítás - misszió
A közelmúltban az Evangélikus Külmissziói Egyesület titkára, Bencze Imréné látogatott el Nyíregyházára. Vasárnap délelőtt Győrffy Mihály gyülekezetében, Nyírtelken, délután az Élim Gyermekotthonban, hétfőn pedig az Emmaus Szeretetotthonban szolgált. >>

Missziós istentisztelet
Ez év áprilisában nyolcvannál is több magyarországi és erdélyi településen közvetítették Essenből korunk egyik legismertebb igehirdetője, Ulrich Parzany evangélizációját. Európa-szerte tízezrek látták estéről estére a zenés-látványos szuperprodukciókat, melyek csúcspontjai a német evangélikus lelkész buzdító, építő és bátorító igehirdetései voltak. A Magyar Evangéliumi Szövetség (Alliansz) meghívására Ulrich Parzany október 17-én, pénteken Magyarországra látogatott. >>

Hit az élménytársadalomban
E cikk szerzője az Ökumenikus Tanulmányi Központ jóvoltából mint megfigyelő vehetett részt az evangélikus és református német tartományi egyházak küldötteiből álló közgyűlésen, melyet a bensheimi székhelyű Vallástudományi Intézet szervezett meg október 9–12. között. A 2003. esztendő ökumenikus helyzetét értékelő jelentést a Hit az élménytársadalomban című, kétnapos tudományos konferencia előzte meg. Az alábbiakban némi ízelítőt szeretnék adni a háromnapos együttlét szellemi-lelki ajándékaiból. >>

25 éve szolgál II. János Pál pápa
"Az ember, a pap, a pápa" címen az Új Ember családi magazinja nemrégiben dupla számot adott ki abból az alkalomból, hogy II. János Pál negyed százada szolgál a római katolikus egyházban. Címünkben sem véletlenül található meg a szolgál ige az uralkodik helyett, hiszen XXIII. János óta – akit a zsinat atyjának nevezhetünk – a szolgálat szó szerepel a Vatikán szótárában. VI. Pál szintén használta ezt a kifejezést, amelynek üzenetét nemcsak életével, hanem végrendeletével is megpecsételte: azt kérte, hogy fakoporsóban, földbe ásva, egyszerűen temessék el. I. János Pál, a mosolygó pápa mindössze 33 napig lehetett szolgálatban hirtelen halála miatt. Utódja, II. János Pál is az elődök által megkezdett úton jár: szolgálatát küldetésnek tartja, nem csupán feladatnak. >>

A rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnázium alapításának
Emlékezetes iskolai ünnepség zajlott nemrég a Felvidéken. A helyszín Gömörország, a palócok földje, amely Trianon óta a hazától elszakítva él. Rimaszombat, ez a hajdan csaknem színtiszta magyar kisváros igazi polgárváros volt, polgári körrel, múzeummal és nem utolsósorban gimnáziummal. Az Egyesült Protestáns Gimnázium egyedülálló képződmény volt a Kárpát-medencében: 1853-ban a rimaszombati református gyülekezet és a kishonti evangélikus esperesség osgyáni gimnáziuma egyesüléséből jött létre. A kényszerítő ok az 1848/49-es szabadságharcot követő bécsi abszolutizmus szigorú oktatási reformja volt, de az egyesülést végül is a két felekezet képviselőinek bölcs megfontolása és szolidaritása hozta létre. >>

Félre a panelekkel!
Nálam fiatalabbak is bevallják, hogy hat rájuk az úgynevezett „paneleffektus”, annak kísértése, hogy bezárkózzanak otthonaikba, és ne törődjenek szomszédaikkal. Érthető, hiszen ha nem kell szembesülnünk másokkal, a saját szemünkben továbbra is okosnak, jónak és bölcsnek tűnhetünk. Ideológiai paneleket is építgetünk magunk köré a nekünk tetsző igazságokból, életformából. Nemrégiben én is megtapasztaltam ezt a jelenséget. Egy bajorországi papnékonferenciára kaptam meghívást társammal, Dechertné Ferenczy Erzsébet lelkésznővel együtt. Nehezen mozdultam, mert nemigen hittem abban, hogy tartogathat még meglepetéseket egy ilyen út. >>

Evangélikusok

Dr. Domján Elek püspök (1869-1938)
Hatvanöt évvel ezelőtt – 1938. október 24-én – halt meg Nyíregyházán dr. Domján Elek, a tiszai kerület evangélikus püspöke. >>

Egy dédnagymama személyes hálaadása
Szeptember utolsó vasárnapján hálaadással álltunk meg és hajtottuk meg fejünket a bokodi evangélikus templomban. Hálát mondtunk a 222 éves templomért és azért, hogy Isten adott olyan ősöket, akik sok áldozattal, de belé vetett hittel megépítették ezt a hajlékot. Hálát adtunk azért, hogy voltak, akik a történelem viharai után újra és újra újjáépítették. Leégett, bombatalálat érte, harangjait elvitték. S ma mégis teljes szépségében áll. Hálát adtunk a betakarított termésért is. A nyári szárazságban milyen csüggedtek voltunk sokszor. De láthatjuk, az aggodalmaskodásunk ellenére Isten gondoskodott rólunk. Máté 6,25-ben figyelmeztet Jézus, hogy ne aggodalmaskodjunk, hogy mit együnk, vagy mibe ruházkodjunk, mert Mennyei Atyánk tudja, mire van szükségünk. >>

Olvassuk Luthert - a reformáció havában (is)!
Ha az eleve elrendelés tanítása felől gondolkodom, amely szerint Isten egyeseket eleve a kárhozatra, másokat az üdvösségre rendelt, mindent elfelejtek Krisztusról és Istenről, és bizony odáig jutok, hogy Isten gonosztevő… Ha az eleve elrendelésről gondolkodunk, elfelejtkezünk Istenről. Elhallgat a „laudate” (dicsérjétek az Urat), és felhangzik a „blasfemate” (káromoljátok)! Az egészséges emberi észnek és a természetes értelemnek az a legnagyobb botránykő, hogy Isten saját önkényes akaratából az embert cserbenhagyja, megátalkodottá teszi, kárhozatba taszítja, mintha örömét lelné a nyomorultul elkárhozottaknak ily nagy bűneiben és örök gyötrelmében. Méghozzá az az Isten tenne így, akinek nagy irgalmát és jóságát stb. mindenütt hirdetik. Igazságtalannak, kegyetlennek, elviselhetetlennek tűnik fel, hogy így gondolkozzék valaki Isten felől. Ezen már sok nagy ember megütközött a hosszú századok folyamán. >>

e-világ

Digitális forradalom az egyházban
Amikor a 70-es években általános iskolába jártam, matematikatanáraink sokszor figyelmeztettek bennünket. Azt mondták, hogy tanuljuk komolyan az általuk oktatott tantárgyat, mert ennek ismerete nélkül nehezen fogunk boldogulni az életben. Kamaszodó fiatalként ezt inkább úgy értelmeztük, hogy minden tanár a saját szakterületét tartja a legfontosabbnak, és ezért próbálják velünk is elhitetni, hogy fontos, amit tanítanak. Hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy egy kisiskolást sokkal inkább lehetett volna riogatni, ha a biológia vagy éppen a fizikatanár tesz hasonló kijelentéseket. Ma kezdem belátni, hogy egykori tanáraimnak igazuk volt. Ők tudtak valamit, ami a mai iskolásoknak már egyáltalán nem kérdés. >>

Teológiai szekció a társadalmi nemek kutatásában
A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem keretében működő Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központ ismét megrendezi szokásos őszi konferenciáját október 27-től 29-ig "Erőszak és nemek: A társadalmi nemek kutatása Magyarországon az ezredfordulón" címmel. >>

Deák Ferenc, a haza bölcse
Kettőszáz évvel ezelőtt – 1803. október 17-én – született Söjtörön Deák Ferenc, a haza bölcse. >>

Keresztény szemmel

Evangélikus vagy-e még?
Családlátogatás során egy idős, beteg, ágyhoz kötött asszonyt látogattam meg. Amikor hitéről kezdtünk beszélgetni, beszámolt arról, hogy ő minden vallásos műsort meghallgat a rádióban. Beszámolója végén ezt mondta: "Én már nem is tudom, milyen vallású vagyok". Megdöbbentett ez az elbizonytalanodás. Ez az asszony minden vasárnap istentiszteleten vett részt. Olvasta, tanulmányozta a Bibliáját. Jól ismerte, használta énekeskönyvünket. Annak idején egyházi iskolában tanult. A rádióban, televízióban szereplő keresztény adások figyelemmel kísérése – ezek szerint – gyülekezeti tagjainkban felébresztheti a bizonytalanságot: "Evangélikus vagyok még?" >>

Reformáció és revolúció
A lutheri reformáció, a keresztény vallást megújító mozgalmak kezdetének történelmi időpontja 1517. október 31-e. Az Ágoston-rendi Márton barát, amikor kiszegezte a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét, nem sejtette, nem sejthette a következményeket. Lelkiismerete parancsának engedett, és bízvást remélte, hogy egyházában lesz hatása fellépésének, várhatók reformok, elsősorban a torzulások megszüntetése. >>

A hét témája

Az adott szó súlya
Egy sikeres üzletkötőt – nevezzük Jimnek – megkeresett a konkurencia, hogy ezentúl dolgozzon nála. Jim el is fogadta az ajánlatot, amelybe belefoglalták, hogy ha a jövőben elhagyná a céget, akkor 18 hónapon keresztül nem vállalhat hasonló profilú cégnél állást, és jelenlegi vevőkörét nem viheti magával. Ennek ellenében jelentős végkielégítést ajánlottak neki arra az esetre, ha a cég mondana fel neki. >>

Szolgálatban - tollal és kamerával
Útegyengetők jártak Albertirsán. Az első Evangélikus Médiaműhely résztvevői és referensei arra a kérdésre keresték a választ, miként lehetne Krisztus útján méltóbb szakmai színvonalon szolgálni az írott és az elektronikus sajtó eszközeivel. Alberti vendégházába október 16–18. között a MEE sajtóbizottságának és hetilapunk szerkesztőségének vezetője invitálta az egyházi médiamunka iránt érdeklődőket. >>

Kulcsprédikáció
Egy alsóbajor templom keresztelőkútját láthatjuk a képen. A gyülekezetet 1945-ben keletről menekült evangélikusok alapították. A faluban addig csak katolikus templom állt, a menekülteknek neki kellett hát látniuk saját templomuk megépítéséhez. Svájcból kaptak ajándékba összeépíthető elemeket egy fatemplomhoz, azzal a feltétellel, hogy a belső berendezést nekik maguknak kell vállalniuk, amit ők boldogan meg is ígértek. >>

A közelmúlt krónikája

Lelki házépülés Budaörsön
Az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) legutóbbi ülésének témája a gyülekezetépítés volt. Közelebbről a néhány éve önállósodott budaörsi evangélikus gyülekezet életébe nyerhettek betekintést a résztvevők. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
"A hit tehát a cselekedetekben nyilvánul meg, és a cselekedetek megtételével ismét visszatér önmagához, amint a Nap is felkeltétől lenyugtáig halad, és ismét elér napfelkeltéhez. Azért a nappal a békés, munkás életet jelenti, az éjszaka pedig a viszontagságos, szenvedő életet; a hit pedig mindkettőben megnyilvánul, él és munkálkodik, ..." Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) >>

Kultúrkörök

Ikonok, növények
Producerként és rendezőként Székely Orsolya az animátora az Ikonosztáz – magyarországi hittörténet című sorozatnak, melynek újabb darabjaiból október végén a 3. Ikonosztáz filmhéten vetítenek a Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség templomában. Az alkotóval közönségről, csomagolásról, növénygyűjteményről beszélgettünk. >>

A vasárnap igéje

Levetett saruval
Teológus számára ismerős az érzés: amikor beül az iskolapadba, a padon előtte fekvő, nyitott Biblia hirtelen „tankönyvvé” válik. Az eredeti héber, illetve görög nyelvből le kell fordítani a szent szöveget, ki kell elemezni, fel kell ismerni a textus első látásra rejtett utalásait, összefüggéseit, esetleges ellentmondásait, egyszóval „dolgozni kell” a Szentírással. Különleges és szinte szorongást keltő érzés ez, hiszen nem egy Ady-kötetet, nem Homérosz műveit, nem is Luther hitvallási iratait „kutatjuk”, hanem az Írást, a nagybetűset, az isteni kinyilatkoztatást, a törvényt és az evangéliumot, a szent szöveget, amelyben Krisztust, a testté lett igét imádjuk! >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. >>