Keresztutak

Emlékezetes iskolai ünnepség zajlott nemrég a Felvidéken. A helyszín Gömörország, a palócok földje, amely Trianon óta a hazától elszakítva él. Rimaszombat, ez a hajdan csaknem színtiszta magyar kisváros igazi polgárváros volt, polgári körrel, múzeummal és nem utolsósorban gimnáziummal. Az Egyesült Protestáns Gimnázium egyedülálló képződmény volt a Kárpát-medencében: 1853-ban a rimaszombati református gyülekezet és a kishonti evangélikus esperesség osgyáni gimnáziuma egyesüléséből jött létre. A kényszerítő ok az 1848/49-es szabadságharcot követő bécsi abszolutizmus szigorú oktatási reformja volt, de az egyesülést végül is a két felekezet képviselőinek bölcs megfontolása és szolidaritása hozta létre.

Az egyesülés alapja a teljes felekezeti egyenrangúság volt: a tanári karban és a felügyelőbizottság tagjai között egyenlő volt az evangélikusok és reformátusok aránya. Az iskola felügyelete is megoszlott a Tiszáninneni Református Egyházkerület és a Tiszai Evangélikus Egyházkerület között. Ezért találhatóak az iskolatörténet fontos forrásai az Evangélikus Országos Levéltárban, a tiszai kerület iskola- és gyülekezetlátogatási jegyzőkönyvei között.

Ahol megtört az ellenreformáció

Az 1853-as rimaszombati iskolaalapítás előzményeit a gömöri protestánsok küzdelmes történetében találjuk meg. Gömör megye a 16. század második felére protestáns többségűvé vált: a déli, magyarlakta sík, és dombos terület a kálvini, az északi, hegyes, főleg szlovák (de akkor még németek által is) lakott vidékek pedig a lutheri irányhoz csatlakoztak. Mivel Gömör és Kishont vármegye csak 1802-ben egyesült, egyházszervezetileg is két külön evangélikus esperesség alakult: a nagyobbik Gömörben, a kisebb pedig Kishontban.

A 17–18. századi ellenreformáció Magyarország nyugati felén túlsúlyra jutó áradata éppen Gömörben tört meg, ennél keletebbre már nem tudott egyeduralkodó, legfeljebb megerősödött pozíciókra szert tenni. Történelmi tény, hogy a legnagyobb üldöztetések idején a gályarab és a börtönbe zárt prédikátorok jelentős része éppen Gömörből került ki.

Gömör kivette a részét a Thököly- és a Rákóczi-féle nemzeti függetlenségi harcokból is. A gömöri evangélikusok Rákóczi idején önálló szuperintendenst választottak, sőt az 1743-as dobsinai megállapodással létrejött Tiszai Egyházkerület első szuperintendense is Gömörből került ki. A gömöri protestáns egyházak fő támogatója a vármegyei tisztségeket betöltő köznemesség és a művelt városi polgárság volt. Ennek köszönhette létét a kishonti esperesség magasabb iskolája is, amely a 17. század közepétől a Bakosok osgyáni birtokának védelmét élvezte. A türelmi rendeletet követően az osgyáni iskola szépen fejlődött, amit az Evangélikus Országos Levéltárban található – az egyetemes és iskolai felügyelői iratok között őrzött – jelentések tanúsítanak.

E történelmi előzmények után alakult meg 1853-ban Rimaszombatban a protestánsok közös iskolája, amely előbb hat-, majd nyolcosztályos gimnáziumként működött. A 20. század elején, állami támogatással épült meg a jelenlégi szép, nagy iskolaépület. A rimaszombati protestáns gimnázium az itt tanító neves tanáregyéniségeknek (Fábry János, Zachar Gusztáv stb.) köszönhetően a Felvidék egyik kulturális központjává fejlődött.

Iskola a nyelvhatáron

Az idei, 150 éves jubileumra önálló kötetben jelentek meg az iskola történetének, a neves tanároknak és diákoknak emlékei (Iskola a nyelvhatáron. Összeállította B. Kovács István, Rimaszombat 2003, 160 o.). Érdemes felidézni ebből Mikszáth Kálmán szép vallomását, aki így emlékezik a kezdeti, nemzeti elnyomatással terhes, nehéz időkre: „Fagyos világ volt ez akkor. Minden melegség bent szorult az ilyen intézményekben. Ezek voltak még a végvárak, amelyekben magyar levegőt lehetett szívni. Ezek a férfiak, akik akkor itt tanítottak, nem afféle tanügyi bácsik voltak (ahogy most képzelné az ember), hanem az utolsó generálisok, akik titokban hadsereget nevelnek, ügyes politikusok, akik óvatosan, nagy furfanggal belecsepegtetik a rideg, száraz tananyagba azokat az édes érzéseket, melyekből a hazaszeretet lombosodik ki, bűvészek voltak, akik úgy tudják mutogatni a múltat, hogy benne látszik kidomborodva a jövő, próféták voltak, akikben a hit nem szétfoszló ábránd, hanem élő fa, amely gyökereit beleereszti a fogékony gyermeki szívekbe.”

A mikszáthi leírásban említett hazaszeretetre, a nemzeti kultúra szeretetére nevelő végvárszerep ma is aktuális. A rimaszombati gimnázium is osztozott a Trianont követően kisebbségi helyzetbe szorult felvidéki magyar egyházi iskolák sorsában: 1923-ban államosították, de továbbra is részben magyar tannyelvű gimnáziumként működött.

A nagy múltú rimaszombati gimnázium a rendszerváltás után tíz évvel, 1999-ben került újra egyházi kezelésbe: a szlovákiai református egyház megindította a magyar tannyelvű Tompa Mihály Református Gimnáziumot. Az egyház vezetősége – elsősorban Erdélyi Géza püspök – a szlovák államhatalommal nehéz és hosszadalmas tárgyalásokat folytatott. Az állami iskola által indított hosszú és kínos pereskedés után azonban sikerült egy új és élő szlovákiai magyar művelődési intézményt létrehozni. Ebből is fakad, hogy a ma már szlovák többségű rimaszombati evangélikusok az iskola vezetésében nem vesznek részt. Az iskolába azonban felekezeti különbség nélkül járnak magyar diákok: reformátusok, evangélikusok és katolikusok.

Új kezdet kezdetén

Az újraalapított iskola október 11-én szép ünnepséggel emlékezett meg a jogelőd Egyesült Protestáns Gimnázium alapításának 150. évfordulójáról. Az egész napos rendezvényre messze földről összesereglett ünneplő közönségnek az újrakezdés érzése és a vendéglátók szíveslátása miatt felejthetetlen élményben volt része. Délelőtt ökumenikus (evangélikus és református) istentiszteletet tartottak magyar és szlovák nyelven. Sokak, így az 50-60 éve érettségizett, többségükben messze földre elkerült öregdiákok szemében könny csillogott: a kitelepítés, a kiűzetés, a magyar szót háttérbe szorító évtizedek után mégis van új kezdet…

Délután tudományos konferencia emlékezett meg a gimnázium múltjáról: Kelemen Elemér a 19. század 2. felében kialakult modern oktatási rendszerről, Tőkéczki László a 19–20. századi protestáns nevelés eszmei hátteréről értekezett. Dienes Dénes sárospataki református és Czenthe Miklós budapesti evangélikus levéltáros a gimnáziumot hajdan felügyelő tiszáninneni református, illetőleg tiszai evangélikus egyházkerület forrásai alapján beszélt az iskolatörténetről. Danis Tamás az iskola híres diákjairól, B. Kovács István pedig az iskolai gyűjteményekről beszélt. Molnárné Pelle Beáta, a gimnázium igazgatója a jelenlegi eredményekről és nehézségekről számolt be. (D. Szebik Imre, mint a Tiszai Egyházkerület jogutódjának, az Északi Evangélikus Egyházkerületnek a püspöke, levélben köszöntötte az ünneplő iskolát.) A műsort este a testvériskolák hangversenye zárta. Fellépett a tiszolci evangélikus kórus, valamint a miskolci, a sárospataki és a debreceni református gimnázium énekkara.

Czenthe Miklós