Evangélikusok

Szeptember utolsó vasárnapján hálaadással álltunk meg és hajtottuk meg fejünket a bokodi evangélikus templomban. Hálát mondtunk a 222 éves templomért és azért, hogy Isten adott olyan ősöket, akik sok áldozattal, de belé vetett hittel megépítették ezt a hajlékot. Hálát adtunk azért, hogy voltak, akik a történelem viharai után újra és újra újjáépítették. Leégett, bombatalálat érte, harangjait elvitték. S ma mégis teljes szépségében áll. Hálát adtunk a betakarított termésért is. A nyári szárazságban milyen csüggedtek voltunk sokszor. De láthatjuk, az aggodalmaskodásunk ellenére Isten gondoskodott rólunk. Máté 6,25-ben figyelmeztet Jézus, hogy ne aggodalmaskodjunk, hogy mit együnk, vagy mibe ruházkodjunk, mert Mennyei Atyánk tudja, mire van szükségünk.

Keresztelő is volt ezen az istentiszteleten. Egy nagymama, dédnagymama legnagyobb öröme, ha együtt látja a családját. S ennek a keresztelőnek az örömére kevés kivétellel összejött az egész család. E sorok írójának hatodik dédunokáját keresztelték. Öröm, hogy a fiatal generáció is meghallja Jézus hívását: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket! Öröm, ahogy a nagyobb testvér gyermeki kíváncsisággal, de gyermeki őszinteséggel kíséri végig kistestvére keresztelését. Külön örömöm volt, hogy fiam, Szabó Vilmos zalaegerszegi lelkész hirdette ezen a vasárnapon a hálaadás igéit a szülőfalu templomában, Ef 4,11–16. alapján. Prédikációjában a növekedést állította középpontba. Az ember fizikai ereje egy ideig nő, azután csökken. Gondolkodása is egy ideig tágul, majd szűkülni kezd. Lélekben az ember haláláig gyarapszik. A keresztelés szolgálatát egyik menyem, Szabóné Piri Zsuzsanna végezte a 103. Zsoltár 2. alapján: „ Áldjad lelkem az Urat......” Van miért hálát adnom: gyermekeimért, 12 unokámért, 6 dédunokámért. Az oltárt körülállták gyermekeim, hiszen a keresztszülők egy része is a közvetlen családból került ki. S az úrvacsoránál az egész nagy család, a gyülekezet családjával együtt ünnepelte Krisztus megbocsátó szeretetét. S tudom, hiszem, ha vannak is kisebb nagyobb egyenetlenségek, Krisztus megbocsátó szeretetének oltalmában tudhatom enyéimet. Ezt kérem is mindennap Atyámtól.

Özv. Szabó Mihályné (Bokod)