Egyházunk egy-két hete
Reformációi emlékünnepély
- egy 486 évvel ezelőtti "ünneprontás" évfordulóján
Az ünneplő gyülekezet a Deák téri templomban |
Elsőként az idei „házigazda”, Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke köszöntötte a híveket. Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát – Mt 4,17 alapján – dr. Szabó István református püspök végezte: „Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: »Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.«” A Dunamelléki Egyházkerület vezetője prédikációjában kiemelte: a tanítványi körben sokféle vélekedés élt Jézusról, voltak, akik prófétának tartották. Jézus megtérést hirdetett, mint előtte Jeremiás, Ámósz vagy Keresztelő János is, ám a megtérésre való felszólítás mindig „botrány”, hiszen az ember elevenébe vág! Botrány, ha utolér minket a prófétai szó: add meg Istennek, ami az Istené, amivel tartozol neki. Az embereknek meg kell ismerniük egymást ahhoz, hogy szeretni tudjanak, Istent azonban előbb szeretnünk kell, hogy megismerhessük. Jézus földi szolgálatát a megtérés hirdetésével kezdte, és ezt üzente János apostol patmoszi látomásain keresztül is a Jelenések könyvében: Ébredj fel, térj meg! Értjük-e, halljuk-e, hogy ez Jézus első és utolsó szava hozzánk?! – szegezte a kérdést a gyülekezetnek Szabó István.
Ünnepelni jöttünk – folytatta a püspök –, ám Luther a reformáció napján épp ellenkező dolgot, „ünneprontást” követett el: nem az egyházat magasztalta fel, amikor tételeit kiszögezte a vártemplom kapujára. Reformátorunk is a megtérés jézusi igéjével kezdi első tételét: „Amikor Urunk és Mesterünk azt mondta: Térjetek meg!, azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17).”
Az önimádó, magának minden alól felmentést adó ember számára Isten megtérésre szólító szava ma is ünneprontásként hat, ám ebben az igében benne rejlik Istennek az emberrel való terve is – hangsúlyozta a püspök. „Térj meg, térj meg” – mondja Jézus, de amikor ő szól, az egészen másképp hangzik, mint a próféták intése. Megváltónk szava evangélium; ő nemcsak figyelmeztet, hív is. Benne megtaláljuk az élet teljességét. Adja Isten, hogy minél többen meghallják hívó szavát! – fejezte be igehirdetését Szabó István.
A Lutheránia szolgálatát követően D. Szebik Imre elnök-püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) alelnökének előadását hallgathatta meg a gyülekezet. „A világ olyan, mint egy részeg földműves” – kezdte gondolatait Szebik püspök. E lutheri meglátás hallatlanul illik a ma világára, a kor emberére is, aki csak önmagát tiszteli, s az egyetlen motiváló érték számára a pénz. Vajon képes-e a világnak ezt a „részegségét” az egyház kijózanítani? Sokak szerint ez lehetetlen vállalkozás, s elérkezett a történelmi egyházak alkonya… Tegyük fel tehát még egyszer a kérdést: van-e evangélium, élő víz az egyház igehirdetésében, mint egyetlen erő, amely a megmámorosodott világot józanná teheti? – emelte ki Szebik Imre.
Az evangélium hangja, a Krisztus-központúság, az egyedül kegyelemből való megigazulás megélése és a reformáció valamennyi felismerése örök érvényű. A reformáció egyházai sok megpróbáltatást éltek át, de képesek voltak a kor nyelvén megszólaltatni az evangéliumot. Az állásfoglalásra késztető tanúságtétel ma is feladatuk, a kor és a kortársak kérdéseire (bioetika, művi abortusz stb.) adott krisztusi válaszadással. A „józan” evangéliumot kell hirdetni a megmámorosodott világban – hangsúlyozta egyházunk elnök-püspöke.
Szebik Imre az élő és a halott egyház jellemzésével, valamint a helyes bibliaértelmezés fontosságával folytatta gondolatait. Végül rámutatott: a reformáció nem adhatja fel a biblikus teológiai munka fontosságát. Amint az ökumené terén tett lépések is a „biblikus józanság” megnyilvánulásai, hiszen a más felekezetűek iránti nyitottság, tisztelet, szeretet tetszik Istennek. A világ akkor józanodik ki, ha látja a keresztények példáját. Adjon Isten bátorságot a tanúságtételhez, hadd legyen ez a világ boldogabb Krisztussal – fejezte ki reményét az elnök-püspök.
Az istentiszteletet dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnöknek, a MEÖT alelnökének imádsága zárta.
K. D.