Élő víz
Hetven felé
Hetven körül Az ember a világi jónak Kétszeresen örül.
Halk lesz a szó, Kettős akkord búg benne mégis, A szomorú is, meg a szép is; Köszöntő is meg búcsúzó.
De megered A szó patakja s szétveti a mellet: „Hívlak, szeretlek, kívánlak, ölellek, Erdők, hegyek, virágok, emberek!”
„Köszöntelek, – Szólnék, – te szép világ, szeretlek”, De a nehéz szók könnyekként peregnek; „Isten veled, Isten veled!”
Hetven felé, Mint felhőn át az esti napkorong, Mindenfelé Egy fényességes árny borong: Az Istené.
Hetven felé Minduntalan búcsúzna már az ember, És könnyeit szégyenlős szerelemmel Szemérmes szókba rejtené.
Hetven körül Az ember mindennek örül.
Sík Sándor