Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Hetven körül Az ember a világi jónak Kétszeresen örül.

Halk lesz a szó, Kettős akkord búg benne mégis, A szomorú is, meg a szép is; Köszöntő is meg búcsúzó.

De megered A szó patakja s szétveti a mellet: „Hívlak, szeretlek, kívánlak, ölellek, Erdők, hegyek, virágok, emberek!”

„Köszöntelek, – Szólnék, – te szép világ, szeretlek”, De a nehéz szók könnyekként peregnek; „Isten veled, Isten veled!”

Hetven felé, Mint felhőn át az esti napkorong, Mindenfelé Egy fényességes árny borong: Az Istené.

Hetven felé Minduntalan búcsúzna már az ember, És könnyeit szégyenlős szerelemmel Szemérmes szókba rejtené.

Hetven körül Az ember mindennek örül.

Sík Sándor

::Nyomtatható változat::