Keresztutak

Az Indiában szolgáló lelkész-tanár házaspár, Mesterházy Andrea és Balázs állt elő nyári hazalátogatásakor azzal a kéréssel és javaslattal, hogy kössünk ösztöndíjszerződést Ramya Chitra érettségiző keresztény diákkal, aki továbbtanulásával nemcsak családja jólétét biztosítaná, hanem a keresztény indiai értelmiség számának növekedéséhez is hozzájárulhatna. Mivel kötelességünknek érezzük a kisebbségben élő keresztények támogatását, egyesületünk elvállalta ezt a hároméves szolgálatot. Az első év 600 dolláros költségét már el is vitte magával a Mesterházy házaspár. Ennek átadása után kaptuk Ramyától az alábbi levelet, melyet nemcsak azért adunk közre, hogy megköszönjük az eddigi áldozatkészséget, hanem hogy biztassuk evangélikus gyülekezeteinket az imádságra, mellyel segíthetik a nehéz körülményeket legyőző fiatal lányt és családját, valamint Andreát és Balázst, akiknek szolgálatát már az Evangélikus Élet hasábjain is többször ismertettük. A 11711034-20804538-as csekkszámon pedig hozzájárulhatnak Ramya következő évi ösztöndíjához. Köszönettel: az Evangélikus Külmissziói Egyesület vezetősége

Kedves külmissziói egyesület! Kedves gyülekezeti tagok!

Ramya Chitrának hívnak, és nagyon szeretném megköszönni segítségüket. Mint korábban írtam, a családom nem tudná biztosítani taníttatásomat, ezért az Önök segítsége nélkül nem is kezdhettem volna el tanulmányaimat.

Az érettségim kitűnő eredménnyel zárult, ezért a gyülekezet felügyelő asszonya azt javasolta, hogy mégse ápolónak, hanem biokémikusnak tanuljak. Ez a képzés is hároméves, viszont később jobb kereseti lehetőségeket kínál, mint ha ápolónőként dolgoznék.

A tanulás itt, Indiában különösen fontos, és hogy érezzék, mennyire komolya veszem, szeretnék egy kis bepillantást nyújtani az itteni főiskolai életbe.

Ez az első alkalom, amikor családomtól távol, egyedül élek, így volt egy kis félelem bennem. Az első napon (július 28-án) elkísértek a szüleim is, ekkor kaptunk részletes tájékoztatást az iskoláról. A tanulmányi díj egy részét is be kellett fizetnem, illetve a könyveim egy részét is sikerült megvennem.

A kollégium nagyon szép, jól érzem itt magam. Az időjárást is sikerült megszoknom (Maduraiban ugyanis nagyon nagy a hőség Kodaikanalhoz képest). Reggelenként 5.30-kor kelek, és a napot imádsággal kezdem. Utána elkészülök, és reggelizni megyek 8 órára. Az első előadás 9.30-kor kezdődik, mely előtt általában egy rövid eligazítást tartanak egy nagy csarnokban. Egyórás ebédszünetünk van délben, majd az előadások 4.15-ig folytatódnak.

Az órák után pihenek egy keveset, majd nekiülök a tanulásnak. Eddig nagyon jól sikerült felkészülnöm az órákra, bár az első írásbeli dolgozatok még csak a jövő héten kezdődnek. Komolyan veszem a tanulást, és szeretném, ha kitűnővel végezném a félévet. Tudom, hogy ezért keményen kell dolgoznom, de semmiképpen sem szeretném elvesztegetni az ajándékba kapott csodálatos lehetőséget.

Van már néhány barátom is, és a felsőbb évesek is nagyon rendesek. A tanáraim jól tanítanak, élvezem az órákat.

Szombat délután mehetünk csak ki a városba, és csak vasárnap jöhetnek hozzánk látogatók.

Egy hónap elteltével ennyiről tudok beszámolni. Kérem, hogy a testvérek továbbra is imádkozzanak értem és a jövőmért. Keményen fogok tanulni, és szeretném, ha Önök is büszkék lehetnének rám. Továbbra is nagyon hálás vagyok Önöknek a támogatásért.

Tisztelettel: Ramya Chitra