Egyházunk egy-két hete

Az épület kívülről

A Vas megyei Püspökmolnári sem kerülhette el az ötvenes évek egyházi ingatlanokat államosító politikáját: a valamikori evangélikus iskolaépületet itt is elvették. De az istentiszteletek megtartására már az úgynevezett puha diktatúra éveiben is lehetőséget kaptak a helybéli evangélikusok. Az egyik tanterem katedrával szemközt lévő fala elé oltárt állítottak, amelyet harmonikaajtóval választottak el az osztályteremtől. Így a hétköznap oktatási intézményként működő épületből hétvégenként – a székek megfelelő elrendezésével – imaterem lett. Egy korszak zárult le november 16-án, amikor felszentelték az iskola mellett felépült új imaházat.

A méreteket szemlélve már az istentisztelet kezdetekor valószínűsíthető volt, hogy az ünneplő gyülekezet minden tagja nem fog beférni a kis hajlékba. A kapunyitást megelőzően Vincze Csaba szombathelyi építészmérnök adta át az imaterem kulcsát Ittzés János püspöknek, aki a helyi leánygyülekezetet gondozó Benedek János nemeskoltai lelkésznek adta azt tovább. Ezt követően a résztvevők birtokba vették a kis település egyik legszebb épületét.

Ittzés János igehirdetésében Ézsaiás próféta könyvének 12. fejezetéből idézett, majd hangsúlyozta, hogy az ünnep napjait egykor sátrakban, ideiglenes hajlékban töltötte Isten népe. Isten megengedi, hogy a földön hajlékokat építsünk neki, hiszen nélküle éhes, szomjas, hitetlen, menthetetlen az emberi lélek. Érdekes, hogy manapság épül a legtöbb templom, ugyanakkor ma van a legtöbb „kiüresedett lelkű” ember. A püspökmolnári templom is csak egy ideiglenes hajlék földi vándorutunkon, amely azért épült fel, hogy legyen egy hely, ahol találkozhat egymással a pásztor és a nyáj, a mester és a tanítvány, a Megváltó és az ő népe.

Az ünnepi istentisztelet utáni közgyűlésen Benedek János lelkész ismertette az építkezéssel kapcsolatos tudnivalókat. Ebből megtudhattuk, hogy a munkálatok összköltsége 12,6 millió forint volt. A 4,4 millió forintnyi kárpótlást az egyházközség hasonló nagyságrendű, pályázaton nyert pénzzel egészítette ki. A gyülekezet adománya 730 000 forint volt. A megvalósításhoz sokan járultak hozzá közmunkával és társadalmi munkával is. Elhangzott még, hogy az imaház berendezési tárgyai közül az ambót – melyet az elektromos orgonával és az oltárral együtt a régi iskolateremből hoztak át – Rác Miklós, a gyülekezetben korábban 18 éven keresztül helyettesítő nádasdi lelkész faragta.

A köszöntők sorában Vető István, a Vasi Egyházmegye esperese elmondta, hogy nem a vendégek száma teszi nagygyá a templomszentelési ünnepet, hanem mindaz, ami ebben az imaházban aznap történt, és reménység szerint a jövőben is rendszeresen történni fog: a hangzó igehirdetés, az úrvacsorai közösség és a keresztség szentsége. Az ünnepség családias jellegéhez az is hozzájárult, hogy Ittzés püspök ez alkalommal keresztelte meg a lekészcsalád harmadik gyermekét, Benedek Bencét.

Menyes Gyula