Napról napra

Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Zsolt 51,5 (Mt 11,28; Mt 25,1–13; Jel 21,1–7; Zsolt 126) Sem távoli tájak, sem könnyed esték, sem lelkiismeretet elnémító hangoskodás, sem feddő szó hallatán befogott fül, sem kifordított, magyarázkodó szavak, sem elforduló tekintetek, sem semmiféle más elhárító mechanizmus nem oldoz fel, nem rendezi az elrontott kapcsolatok, félreértett szavak, indulattal elkövetett tettek, összegubancolódott történések sorát, egyedül a szembesülés: magammal, a múlt és a jelen valóságával, a jövőben várható következményekkel és a megbocsátás elfogadásával. Uram, irgalmazz!

Az ő sebei által gyógyultatok meg. 1Pt 2,24 (Ézs 53,5; 5Móz 34,1–7/8/; Mt 24,32–44) Gyógyulást a kiismerhetetlen, utolérhetetlen világnak! Gyógyulást a kevéske felelősséget érző embernek! Gyógyulást a nehéz gondokkal küszködő társamnak! Gyógyulást a csüggedésre hajlamos, erőtlen, gyenge énemnek! Gyógyulást a bűntől. Jézus! Gyógyulást!

Jézus mondta: „Akinél tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést.” Mt 13,22 (Jer 4,3; 1Pt 1,13–21; Mt 24,45–51) Néha erő kell ahhoz, hogy az ige megszólítson. Néha hosszú idő eltelik, míg végre újra kinyílik a Biblia. Néha annyira jól megy a szekér, hogy már sem tolni, sem húzni nem kell: megy magától. De nem felfelé. És nincsen gát, és nincsen fék, és nincsen meder. Törvény sincs. Ige sincs. A többi ember élete vonzónak tűnik. A Krisztus nélkülieknek mintha könnyebb lenne a dolguk, jobban mozognak, jobban helyezkednek a világban. Érvényesülnek. De termésük van-e? Legalábbis olyan, amilyenre Krisztus is rábólint, nincs. Jézus megint óvni akar, mert szeret.

A többi nép is csatlakozik majd az Úrhoz, és az ő népévé lesznek. Zak 2,15 (Mt 28,19; 1Kor 3,9–15; Mt 25,1–13) Vágyat ébresztő, lépésre késztető, föllelkesítő a kép: együtt lenni mindazokkal, akik az Úr dicsőségét kívánják, akik közelségénél sem jobbat, sem többet nem tudnak elképzelni. Leírható, meghatározható, elképzelhető mindaz, ami történni fog? Nem. Annál sokkal végtelenebb.

Ne koholj rosszat embertársad ellen, aki gyanútlanul lakik melletted! Péld 3,29 (Róm 13,10; Kol 4,2–6; Mt 25,14–30) Milyen könnyen válik egy gondolat megjegyzéssé, piszkálódássá, rászólássá, rosszízű telefonbeszélgetéssé, nehezteléssé, ítéletté, asztalra csapássá, ajtóbevágássá, gyűlöletté. Milyen könnyen rá tudunk venni másokat arra, hogy úgy gondoljanak egyes emberekre, mint ahogyan mi! Luther azt mondja: háta mögött senkit meg ne szóljunk. Isten igéje pedig arra szólít fel minket, hogy ne koholjunk rosszat embertársaink ellen. Hát ne tégy így! Inkább légy csendben, és fond imára ujjaid.

A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot. Ézs 29,24 (Zsid 5,12; Mt 27,50–54; Mt 25,31–46) A változás nem kérdés. Akkor minden másképp lesz. Minden megújul. Világos lesz az érték és a mérték. Nem feszítenek minket kérdések, akkor már nem látunk homályosan. Addig még van valamennyi időnk. De csak valamennyi. Uram, várj! Még nem vagyok kész!

Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Mt 6,26 (Zsolt 36,7; Jel 21,10–14; Ézs 40,1–11) Aggodalmaskodás, az anyagiakon való „görcsölés”, a családi költségvetésen tépelődő esték, luxust biztosító kiadások – mindezek nem egyenlőek a felelős gondoskodással. A madaraknak mindenük megvan, ezért szabadok. Jézus ezekre az egyszerű teremtményekre mutat, s ezáltal türelemre és elégedettségre int minket. Vegyük komolyan a mennyei Atya törődését – mindennap.

Horváth-Hegyi Olivér