A hét témája

Mi az örök élet? A vég kezdete? A kezdet vége? Egyik sem, mivel Isten örökkévaló, és csak az öröklét folytatása kezdődött el számunkra, amikor elfogadtuk Jézust személyes Megváltónknak. Ezért mondhatjuk Isten ígéreteiben bízva, Krisztus érdeméért: az örökkévaló élet Istennel már e földön elkezdődött!

Az örök élet ünnepén ennek öröméből érezhetünk s láthatunk meg valamit – tükör által, homályosan. Ezt a páratlan lehetőséget felkínálhatjuk mindazok számára, akik még úgy gondolják, hogy testi haláluk valamilyen bizonytalan vég kezdete, vagy talán a kezdet végleges vége. Nem! Folytatása következik! Ez nem olcsó vigasztalás, hiszen Isten Fia ígérte meg számunkra János evangéliumában, amely Luther szerint „páratlan szépségű, igazi főevangélium, a többivel szemben előnyben kell részesíteni”.

Luther tanácsát megfogadva röviden tekintsük át János evangéliuma alapján, csakugyan elkezdődött-e már a mi örök életünk itt, e földön. Elnémul minden emberi szó, amikor az Úr igéje így szól hozzánk:

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van.” (Jn 6,47) „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25b–26) „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.” (Jn 17,24). „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn 6,40)

„Tamás pedig így felelt: »Én Uram, és én Iste-nem!« Jézus így szólt hozzá: »Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.«” (Jn 20,28–29) „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” (Jn 10,27–28) „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn 6,54)

„Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,35–36) „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17,3) „Én azonban nem emberektől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.” (Jn 5,34) „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (Jn 5,39–40)

„Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20,31)

Összeállította: Garai András