Egyházunk egy-két hete

Hegyeshalom. A határ menti település neve sokak számára ismerősen cseng. Azt viszont már kevesen tudják róla, hogy a reformáció utáni évszázadokban németeket telepítettek ide, akik evangélikusokként találtak új hazára. 1850-ben hatalmas templomot építettek, hiszen a múlt század elején még másfél ezres német ajkú gyülekezet élt itt. A II. világháború után azonban visszatelepítették őket Németországba. Ma mintegy száz evangélikus él a nagyközségben. A dicső múltat jelképező templomot az ő feladatuk karbantartani. November 23-án a felújítási munkálatok következő lépcsőjének befejezéséért adtak hálát a gyülekezet hívei.

A hívek néhány évvel ezelőtt alapítványt hoztak létre a templom megmentése érdekében. Első lépésként a tetőszerkezetet tették rendbe, palacserével együtt. Ebben az évben közel 13 millió forint értékű felújításba kezdtek, amellyel a tornyot és annak homlokzatát sikerült renoválniuk. Kicserélték a toronysisakot, az óra számlapjait és a homlokzati nyílászárókat. Felújították a hangterelő spalettákat. Csapadékvíz-elvezető rendszert és villámhárítót építettek ki. A költségek jelentős részét – több mint 4,5 millió forintot – az egykor kitelepítettek és utódaik fedezték, hiszen a felújítási munkálatokhoz a gyülekezet vezetősége és az alapítvány a segítségüket kérte. A határon belül maradtak 1,1 millió forinttal járultak hozzá a költségekhez, a gyülekezeti tagok adománya pedig 800 ezer forint volt. Ezt egészítették ki az egyházon belüli pályázatok, segélyek, támogatások.

Sokan külföldről is eljöttek arra az istentiszteletre, amelyet az egyházi esztendő utolsó vasárnapján tartottak. Ezen Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke 2Pt 1,16–19 alapján szolgált igehirdetéssel. Németül is öszszefoglalt prédikációjában kiemelte, hogy bár a múlt dicsősége eltűnik, Isten megtartó kegyelme mégis megmarad. A templomfelújítás nem a múlt ápolását jelenti. Személy szerint nekünk is tovább kell adunk valamit Isten szeretetéből. A tanúk láncolata nem szakadhat meg miattunk, mert az egyház létének igazi veszedelme nem a szorongattatásban rejlik, hanem abban, ha a tanúk elhallgatnak. Sajnos az EU-ban is csak a gyökerekre hivatkoznak, elméleteket gyártanak, és nem hitet vallanak.

Az istentiszteleten kórusművekkel szolgált a hegyeshalmi Erkel Ferenc vegyes kar, valamint a nemrégiben alakult német nemzetiségi kórus. Az úrvacsorás istentisztelet után a helybeliek és a vendégsereg szeretetvendégségre vonult át a gyülekezeti terembe, ahol Ludván István felügyelő köszöntötte a megjelenteket, majd Kiss Miklós mosonmagyaróvári lelkész ismertette a társgyülekezet templomának toronyfelújításával kapcsolatos tudnivalókat. Azt is elmondta, hogy a következő években szintén komoly feladatok várnak rájuk. Következő lépésként a templomhajó renoválását tervezik. * Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján a mosonmagyaróvári templomban hálaadó istentisztelet keretében köszöntötték Zámolyi Gyula nyugalmazott lelkészt, akit ötven évvel ezelőtt, 1953. november 22-én iktattak be az egyházközség lelkészi állásába.

A több mint három évtizeden keresztül a Lajta-parti városban szolgáló 93 éves lelkipásztort utóda, Kiss Miklós, valamint Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke köszöntötte.

Az egyházvezető üdvözlő szavaiban emlékeztetett arra, hogy a fél évszázaddal ezelőtti beiktatás évében sorsfordító változások zajlottak a történelemben, és ezek között egy lelkészbeiktatás jelentéktelen eseménynek tűnhetett. Azóta diktátorok, nagyhatalmak tűntek el, de akit mi szolgálunk, az a Jézus ma is él, és ezért minden igehirdető rendkívül fontos feladatot lát el.

Menyes Gyula