Napról napra

Új nap - új kegyelem
Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Róm 13,12 (Zsolt 63,7; Mt 21,1–9; Róm 13,8–12/13–14; Zsolt 117) Advent első vasárnapját, az új ... >>

Liturgikus sarok

Kántori szolgálat az istentiszteleten
E téma kifejtéséhez először is tisztáznunk kell, mi mindent takar a kántor fogalma. Lássunk egy történelmi példát! >>

Élő víz

Ünnep előtt
Csak lassan múljék, sok időm legyen fölkészülni: maga a készülődés az is jó, s készen lenni ugyancsak. Évente több a vendég messziről, s közelről egyaránt; illik tanulnom, hogy valóban tisztességgel fogadjam a társaságot. Nem csekély dolog, hogy gyermekcsapatoktól vénekig annyian érkeznek, nem is tudom, élők-e még, mert mind élni látszik, s mind jókedvű és jóakaratú, az ünnep örömétől csillogó. Csak lassan múljék el, hisz jobb is talán a várás, mint a beteljesülés, Advent… ó, mennyi holmimat kinőttem, s ledobtam – ezt még nem, sőt még nem is kényelmetlen… Érzelgősség? öregkor? Fehér a kert és áldom, fehér a város, áldom, elindulok titokzatos ösvényeken (kint? bent? milyen irányban?) jutok melegbe, fenyőszagba, gyertya- fénybe, s remélt ajándékokhoz is… Fehér a kert, a város is fehér, s elindulnak szintén felém seregben lábak és tárgyak, advent, nem tudok semmit, de mindent könnyen elhiszek: kell a meglepetés, kell, kell az ünnep. >>

Ha Jézus közeledik...
Az egyházi esztendő talán legkedvesebb időszaka az advent és a karácsony. Persze gyakran elhangzik a vád: ezekben a hetekben belemerülünk a vásárlás és az ajándékozás gondjaiba, és ez az amúgy szép szokás elfeledteti velünk az advent üzenetét, a karácsony lényegét. >>

A belső szoba
Ha elborzaszt hazug szó, járművek zaja, szorongva vergődik lelked: „Hol egy csendes szoba?” Ha dum-dum-zenét hallasz, hangos a vita, csak tétován keresheted: „Hol van hely számodra?” Ha vádolod a világod, hely sincs számodra! Nincs, hová elhúzódhatnál, nincs egy „belső szoba”! Ha mindent számba vettél, ahol keresed, saját lelkedhez fordulj, ott biztos megleled. Ha zaklatott a lelked, Istent vádolva, nem tud kinyílni ott mélyen a szoba ajtaja. De próbálj csendben várni halk kopogásra, nyiss ajtót, belép a Vendég, Élettel, Fénnyel telik meg az a „belső szoba”. >>

Heti útravaló
Advent első hetében az Útmutató reggeli igéi az Úr érkezéséről szóló örömhírt adják tudtunkra. Isten újszövetségi népének az egész adventi időben újszövetségi igék adják majd hírül Jézus eljövetelét. Az új egyházi esztendő küszöbén (ez évben András apostol emléknapján) Jézus nemcsak Jeruzsálembe vonul be alázatos királyként, hanem hozzád is be kíván térni – de nem adventi vendégként! Csak arra vár, hogy így üdvözöld: Segíts! Ments meg! Üdvözíts, én Uram és én Istenem! „De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból.” (Róm 13,11) „Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pét 1,13) „Mert még »egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik«.” (Zsid 10,37) >>

Egyházunk egy-két hete

Laikusok egyházi szerepvállalásáról
A Luther Márton Szakkollégium legutóbbi alkalmán Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke és dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora tartott beszélgetésindító előadást. A jó hangulatú, felszabadult légkörben zajló esten – melyen a laikusok egyházi szerepvállalásáról volt szó – tartalmas dialógus alakulhatott ki az egyházi vezetők és a diákság között. Felvételünkön az alkalom előadóinak társaságában Gaál Jánosné, a MEE Budapesti Kollégiumainak igazgatónője látható. >>

Kétnyelvű hálaadás Hegyeshalomban
Hegyeshalom. A határ menti település neve sokak számára ismerősen cseng. Azt viszont már kevesen tudják róla, hogy a reformáció utáni évszázadokban németeket telepítettek ide, akik evangélikusokként találtak új hazára. 1850-ben hatalmas templomot építettek, hiszen a múlt század elején még másfél ezres német ajkú gyülekezet élt itt. A II. világháború után azonban visszatelepítették őket Németországba. Ma mintegy száz evangélikus él a nagyközségben. A dicső múltat jelképező templomot az ő feladatuk karbantartani. November 23-án a felújítási munkálatok következő lépcsőjének befejezéséért adtak hálát a gyülekezet hívei. >>

Hármas ünnep Kötcsén
A Balaton déli partjától nem messze, a somogyi dombok között fekszik Kötcse. Az ott élő evangélikus gyülekezet nemrégiben újította fel másfél évszázados parókiáját. Az ezért szóló hálaadást november 22-ére, a templomszentelés évfordulójára időzítették, így hármas ünnepet tarthattak ebben a somogyországi kis faluban. >>

Ülésezett az országos presbitérium és a közgyűlés
November 21-én egész napos tanácskozás helye volt Üllői úti székházunk. Délelőtt az országos presbitérium, délután a közgyűlés ült össze, hogy egyrészt számot adjon az egyházunkban folyó munkáról, másrészt megüresedett tisztségeket töltsön be, illetve irányt mutasson néhány időszerű kérdésben. >>

Különös lelkészavatás
Az evangélikus többségű Galgagutáról származó Bartos Zoltán nemrég még baptista lelkipásztor volt, november 22-én azonban hivatalosan is elkötelezte magát egyházunk és az evangélikus lelkészi szolgálat mellett. Új szolgatársunkat D. Szebik Imre püspök avatta lelkésszé az aszódi templomban. >>

Demokratikus csapdák
A kilencvenes évek törvényhozó zsinatainak egyik fő feladata az alapelvek megfogalmazása, az ezeket meghatározó alapkérdések megvitatása volt, így szóba került a presbitériumok és a közgyűlések viszonya, illetve az, hogy szükség van-e egyáltalán két testületre, vagy elegendő egyet működtetni. >>

Szeretet - bővülő intézményben
Egyre inkább gyarapodik azon gyülekezetek száma, amelyek elmondhatják magukról: van erőnk, lehetőségünk, lelkesedésünk ahhoz, hogy építkezzünk, hogy a felmerülő igényeket lehetőségünkhöz mérten maximálisan kielégítsük. A 2600 lelket számláló alberti egyházközség ezek közé tartozik, hiszen alig több mint öt hónap alatt újabb szárnnyal bővülhetett a gyülekezet szeretetotthona. Ezzel az egyházi tulajdonban lévő szociális intézmény – Szmolár Attila lelkész és munkatársai lendületes munkájának és szorgalmának köszönhetően – immáron 62 fő befogadására lett alkalmas. >>

Hétvége az imádság jegyében
Hagyomány, hogy a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) évente háromszor tart csendes-hétvégét a révfülöpi oktatási központban: egyet ősszel az alsós korosztálynak, egyet tél végén a felsősöknek és egy hosszabb alkalmat nyáron minden lelkes és odavágyó kicsinek és nagynak. >>

Keresztutak

Négymillió - gyorssegélyekre
A Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (GAS) november 17-én Piliscsabán tartotta éves ülését. Köztudott, hogy a rászoruló egyházközségeknek kisebb öszszegű, de gyors anyagi segítséget nyújtó szolgálat bevétele a gyülekezetek évente egy alkalommal megajánlott vasárnapi perselypénzéből tevődik össze. Idén több mint négymillió forint szétosztására nyílt lehetősége a GAS-nak. Ebben az évben az Északi Egyházkerület adományainak összege volt a legmagasabb, de az adakozókedv növekedése jellemezte a másik két egyházkerületet is. >>

Művészet és misszió
Mindenkinek vannak vágyai. Timothy Bentch operaénekesnek például az, hogy a művészet eszközeivel tegyen bizonyságot Jézus Krisztusról. A kilenc éve hazánkban élő előadóművészt önként vállalt missziójáról és terveiről kérdeztük. >>

Kopjafa cserkészek emlékére
Az ózdi 22. számú „Vas” Cserkészcsapat otthona az evangélikus parókia épületében található. Itt tartják összejöveteleiket és különböző rendezvényeiket. Az egyik csapatgyűlés alkalmával a nyár folyamán Széplaki Béla ny. tanár, cserkész segédtiszt és Araczky György egykori kohászati dolgozó (ugyancsak segédtiszt) azzal a javaslattal állt elő, hogy állítsanak kopjafát az ózdi és Ózd környéki cserkészek emlékére. Az ötlet támogatásra talált a tagság körében, s hamarosan kezdetét vette a megvalósítás előkészítése: a kopjafa megtervezése, helyének kijelölése, a szükséges engedély beszerzése stb. Az elképzelés halottak napjára valóra vált. A kopjafát – mely az élőket az örökre elment cserkészekre emlékezteti – a Gyári-temetőben állították fel. >>

Luther Márton nem csak az evangélikusoké
A Kecskeméti Református Gimnáziumban és Általános Iskolában Luther Márton szellemében kezdték szeptemberben a tanévet. Az alsó tagozatosok részére felhívást tettek közzé: október 31-ig, a reformáció ünnepéig készítsenek Luther-rózsákat. Erre a napra több mint ötven pályamű született – egyéni és közösségi alkotások – melyekből a folyosón rendeztek kiállítást. Így mindenki pontosan megismerheti a Luther-rózsa színeit, történetét és magyarázatát. >>

Evangélikusok

Templom- és gyülekezettatarozás
A Déli Egyházkerület közelmúltban megválasztott vezetője többször is hangsúlyozta, hogy szívügyének tekinti a gyülekezetek látogatását, a lelkészekkel való személyes találkozást. Ennek jegyében alföldi körútján nem csak azoknak a meghívásoknak tett eleget, amelyek egy-egy közösség ünnepére szóltak, hanem azokra is sort kerített, amelyek „csupán” az ismerkedést, a kapcsolatteremtést és -ápolást szolgálták. >>

Szolgálat a nyugati végeken
Ötven évvel ezelőtt, 1953. november 22-én iktatták be a mosonmagyaróvári gyülekezet lelkészi állásába Zámolyi Gyula nyugalmazott lelkészt. Tizenhárom Surdon eltöltött év után került a Lajta-parti város gyülekezetébe. Ötvenévnyi hűséges szolgálatot tudhat maga mögött a nyugati végeken. Ahogyan ő maga mondta, nem tud eléggé hálás lenni Istennek azért, hogy olyan gyülekezet lelkipásztora lehetett, amelynek felé áradó szeretetét a mai napig érzi. >>

Déli Harangszó az interneten
November 17. óta olvasható a világhálón a Déli Evangélikus Egyházkerület internetes honlapja, a Déli Harangszó. Miért volt szükség a „lapra”, kinek készült, miért nem nyomtatott formában jelenik meg, mi az a többlet, amit nyújtani tud...? – ezekkel a kérdésekkel lapunk a kerület elektronikus újságjának szerkesztőjét, Szabó Szilárdot kereste meg. >>

Jány Gusztáv emlékezete
„Nem én vagyok erős, hanem aki mögöttem áll, Krisztus” – egyebek mellett Jány (Hautzinger) Gusztáv evangélikus vezérezredes ezen – szinte szállóigévé lett – szavai is elhangzottak azon az ünnepi alkalmon, amelyet november 24-én tartottak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az intézmény hallgatói önkormányzata által szervezett megemlékezésen teológusok, a fasori gimnázium 12. c osztályának diákjai és Jány Gusztáv tisztelői vettek részt. Az emlékező alkalmat az ezredes halálának ötvenhatodik és rehabilitációjának tizedik évfordulója alkalmából szervezték. Az egybegyűltek elsőként dr. Galli István jogász előadását hallgathatták meg, aki az egy évtizeddel ezelőtt folytatott felülvizsgálati eljárásban a 2. magyar hadsereg parancsnokának védője volt. Ezután id. dr. Fabiny Tibor ny. teológiai tanár, egyháztörténész méltatta Jány Gusztáv érdemeit. Végül Gazdag Sándor, a Donnál harcoló egykori honvéd és Jásdiné Gajárszky Magdolna (Jány Gusztáv sógornője) osztotta meg személyes emlékeit a jelenlévőkkel. >>

"Sugárzó" arccal szolgálni
Füller Mihály evangélikus lelkész a Tolna megyei Tengelicen él családjával együtt. Aprócska gyülekezete ellátása mellett – mint mondja – nyugodtan marad ideje a misszióra, amelyhez az áldást is megkapja. Lelkészi munkája mellett tudását egyéb területeken is kamatoztatja, hogy ne rójon elhordozhatatlan anyagi terhet a rá bízott nyájra. Minden munkát szolgálatnak tekint, hiszen a hívő ember bárhol jár, Isten követe kell, hogy legyen. A közelmúltban – többek között – a Paksi Atomerőműben kellett tolmácsként helytállnia... >>

Otthonra lelt gyülekezet
Egy olyan helyen, ahol ma templom épül, valami történik. Az a gyülekezet, amely indíttatást, erőt érez arra, hogy építkezésbe fogjon, s amely számára nem kérdés: megtöltik-e majd a hívek a falak közötti teret, nem egyszerűen bátor, hanem optimista és előrelátó is. Mert egy ilyen tetthez belső tűzre, lelkesedésre és külső jelekre van szükség. Budaörsön előbb gyülekezet épült, most templomot emelnek. Ennek apropójából dr. Krähling Jánost, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki tanszékének docensét, a most épülő templom tervezőjét, majd a Budaörsi Evangélikus Egyházközség fiatal, temperamentumos lelkészét, Endreffy Gézát kérdeztem. >>

Budapesti evangélikus templomok
Az Evangélikus Élet hasábjain hét évvel ezelőtt huszonhárom héten át egy-egy evangélikus templomot mutattunk be olvasóinknak. Sorozatunkat 1996. október 20-án azzal fejeztem be, hogy „elfogytak a budapesti evangélikus templomok – búcsúzik a krónikás”. Azóta ezen ismertetők alapján elkészültek a több nyelvre lefordított, bekeretezett és a templomok falain olvasható, illusztrált szövegek is – sőt két örömteli esemény kapcsán frissíteni is kellett a leírásokon: miután a Fasorban Róth Miksa eredeti rajzai alapján pótolták a háborúban elpusztult ablakokat, illetve azt követően, hogy a Deák téren felszerelték a harangjátékot. A krónikás, a Városvédő Egyesület Templomtörténeti Csoportjának (azóta Podmaniczky-díjjal kitüntetett) tagja most ismét örömmel jelentkezik, hogy két akkoriban elmulasztott feladatot pótoljon, és egy időközben felépült új templomot is bemutasson. >>

Elveszett értékeink...
Újdonsült kerületi lakosként szeretném felhívni a figyelmet egy bizonyára nem sokak által ismert épületre, a Luther-házra s az udvarán szomorúan megbújó evangélikus templomra. Ha valaki kerületünk utcáit rója, talán nem is tudja, hogy a Rákóczi út 57. alatt található Luther-házat miért hívják éppen így, és bizonyára azt sem tudja, hogy az udvarban egy monumentális, műemlék (!) evangélikus templom található. Ennek a templomnak a bejárata az a nagy, széles, boltíves kapu, mely fölött Luther, a reformátor szobra ékesíti a homlokzatot. >>

30 éve avatták az első lelkésznőt
Ma már természetesnek vesszük, hogy egyházunkban szép számmal szolgálnak női lelkészek is. Az sem meglepő, hogy napjainkban a teológusnők létszámaránya közelít az 50 százalékhoz. Nemrég hallottam arról, hogy vannak gyülekezetek, ahol a szupplikációk alkalmával már kifejezetten férfi teológust kérnek, mondván: egész esztendőben a lelkésznőt vagy éppen a lelkésznőket hallgatjuk... Néhány évtizede azonban még egészen más volt a női lelkészek helyzete egyházunkban. Átlapoztam az Evangélikus Élet 1973. évi őszi-téli számait, de sajnos egyikben sem találtam még egy rövid, néhány soros említést sem arról, hogy Csöglén 1973 novemberében lelkésszé avatták, és szolgálatába beiktatták Kovács Etelkát. Minderről csupán az 1974-es Evangélikus naptár számol be – példás tömörséggel, három sorban. Ugyanitt néhány oldallal előbb azt is olvashatjuk, hogy az országos presbitérium 1973. október 17-i ülésén elhatározta: Kovács Etelkát teljes jogú lelkészi szolgálatba állítja, és engedélyezi felavatását. Ő volt tehát egyházunkban az első, aki gyülekezeti munkatársból lelkésznővé vált. A nemrég nyugalomba vonult lelkésznő készséggel elevenítette fel emlékeit a hosszú szolgálati útról, annak örömeiről és gondjairól... >>

Górcső alatt a gyülekezet
A gyülekezetről sokan sokféleképpen gondolkozunk. Én a magam tapasztalataiból azt a következtetést vontam le, hogy – a gyülekezet nem kulturális központ, de életét különféle programok színesíthetik, – a gyülekezet nem élményszerző közösség, de élmény ott tartózkodni, – a gyülekezetbe járás nem szabadidős tevékenység, de aki szívvel-lélekkel tagja egy közösségnek, annak nemigen marad szabadideje. >>

Ő megtartja ígéreteit
Szerkesztőségünk arra kérte az idén arany-, gyémánt-, vas- vagy rubindiplomát kapott lelkészeinket, hogy – „Legemlékezetesebb adventem”, illetve „Legemlékezetesebb karácsonyom” témacímmel – személyes vallomásaikkal gazdagítsák ünnepi lapszámainkat. >>

e-világ

Szükségünk van-e a hódokra?
Nap mint nap hallunk természeti katasztrófákról, aszályokról, nagy esőzésekről és szélviharokról. E rovat hasábjain is többször olvashatunk környezeti problémákról, arról, hogyan tesszük tönkre mi magunk a teremtett világot. Most egy aprónak tűnő hírről szeretnék beszámolni, amiről első hallásra talán azt gondoljuk, hogy csak „egy csepp a tengerben”, és nincs igazán hatással mindennapi életünkre: néhány héttel ezelőtt húsz hódot telepítettek vissza a Tisza egyik holtági szakaszába. >>

Közelebb az Istenhez, közelebb az emberhez!
"Fórumot szeretnénk biztosítani minden olyan keresztény ember számára, aki nem egy párt keretein belül akar politizálni, de kialakult értékrendjét követve a társadalom javát kívánja szolgálni" – mondotta Szászfalvi László országgyűlési képviselő, az elmúlt hétvégén hivatalosan is megalakult Keresztény Demokrata Fórum elnöke. A vallási és nemzeti értékeket hangsúlyozó, ökumenikus szellemű egyesület november 22-én a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében tartotta I. országos közgyűlését. >>

Másik házban halt meg Luther
Luther Márton reformátor nem abban az eislebeni házban halt meg, mint amelyikben gondolták. A valódi hajlék néhány száz méterre lehetett az emlékmúzeumnak berendezett, UNESCO-védelem alatt álló mostani épülettől – közölte Stefan Rhein, a Luther-emlékhelyek alapítványának igazgatója. A tudósok már régen gyanították, hogy valami nincs rendben, de bizonyosságot csak most, az újabb archív anyagok feldolgozása után szereztek. A „bűnös” egy Eusebius Francke nevű krónikás, aki 1726-ban a mai múzeum épületét jelölte meg Luther (1483–1546) halálának helyszíneként. A valódi ház 1601-ben valószínűleg tűz martaléka lett. UNESCO-védelem alatt áll Luther eislebeni szülőháza, lakóháza és a wittenbergi vártemplom is, amelynek kapujára Luther Márton 1517-ben szegezte ki az egyház megreformálását célul kitűző téziseit. >>

A fogyatékosok világnapja
December 3. a fogyatékosok világnapja. Ezt a napot világszerte megünneplik a különböző fogyatékossággal élő emberek és a velük kapcsolatban lévő szervezetek, csoportok. Így szokott ez lenni hazánkban is. >>

Juhok és kecskék?
Amint két héttel ezelőtti számunkban, a lapzárta előtti percekben már jeleztem, visszatérek a Magyar Nemzet 2003. november 8-i számában Sípos Ete Álmos református lelkészszel készült interjúhoz, és megosztom gondolataimat az ökumenéről, az Egyházak Világtanácsáról kifejtett álláspontjával kapcsolatban. A „visszatérek” egyes szám első személyben megfogalmazott kifejezése azt jelenti, hogy saját véleményemet szólaltatom meg ebben az ügyben, sem a magyarországi Evangélikus Egyház (MEE), sem a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) vezetői nevében nem szólhatok, csupán a MEE ökumenikus tanácsadójaként, lelkiismereti kényszerből írok. >>

Keresztény szemmel

Elnémított harangszó
Egy délután fellapozom az egyik országos napilapot. Öles betűkkel szedett cím kerül szemem elé: Mégsem épül templom Kanizsán. Történt ugyanis, hogy kicsiny hazánk egyik tengerentúlra szakadt római katolikus fia egy templomot akart adományozni a nagykanizsai plébániának. A jelentős összegből egy lakótelep közepén helyi építész tervei alapján, helyi munkások által épült volna fel Isten háza. A paneltömb lakói azonban aláírásgyűjtéssel az utolsó pillanatban megakadályozták az építkezést, mondván, hogy a nagy forgalom és a rendszeres harangozás zavarja majd a környék nyugalmát. >>

Tisztelendő férjurak
Idén lesz harminc esztendeje annak, hogy egyházunkban női lelkészeket is ordinálnak. Mégis három évtized távolából, illetve megannyi értékes és hűséges lelkésznői pályafutás láttán sem csitultak el az e tény helyességével kapcsolatos kérdések. Vajon biblikus vagy sem a nők ordinációja? Nem kell-e félni attól, hogy ez a hivatás is elnőiesedik? Lehet-e olyan tekintélye a gyülekezeti presbitérium előtt a női lelkésznek is, mint a férfinek? Van-e elegendő ideje és energiája a család mellett a lelkésznőnek arra, hogy a szolgálatát maradéktalanul elláthassa? Sok a kérdés, no meg a vélemény is, de mintha egy fontos nézőpont elkerülte volna sokak figyelmét. >>

Emberközelben
A gyermek már harmadnapja szenvedett. Erős fájdalmai voltak, amelyeket az orvos által felírt gyógyszer sem csillapított. Az orvos azt tanácsolta, várjanak, hiszen idő kell, amíg hat az orvosság, és egyébként sem tud semmit tenni, amíg a laboreredmények nem érkeznek meg. A tehetetlenség – ez a legnagyobb ellenség. Amikor az ember érzi, hogy tenni kellene valamit, de nem tehet semmit. Ilyenkor a szíve szakad meg a szülőnek, és elkezd fantáziálni: vajon mi lehet az a betegség, amire nem hat a gyógyszer, és még a fájdalmat sem csillapítja semmi? Persze aggodalmában a legrosszabbra gondol, valami halálos, gyógyíthatatlan kórra, aminek a nevét sem akarja kiejteni. Csak nézi, nézi a máskor vidám arcocskát, amely most fájdalmasan eltorzult és beesett a többnapos szenvedéstől. A klasszikus kérdés sikoltozik benne: miért, miért, miért… Istenhez fohászkodik segítségért, de most ő is olyan távolinak tűnik. Az idő, amely a várakozással telik, a végtelenbe nyúlik, lassan vánszorog minden óra, minden nap, míg végre megérkezik a laboreredmény. És kiderül hirtelen az ég is, mert – és látja már világosan, hogy mi is lehetne más – csak valami banális fertőzésről van szó, amely lehet súlyos is, de így, hogy megtalálták a kórokozót, könnyen gyógyítható. Az ember, a szülő roskadt válla és meggörbült háta is kiegyenesedik, és hálát rebeg Isten felé… >>

evél&levél

Olvasói levél egy dogmatikai könyv kapcsán
Hivatásom gyakorlása közben sokat foglalkozom az idős emberek életének olykor fájdalmas mindennapjaival. Az emberi erővel néha megoldhatatlan testi-lelki kérdések gyakran teszik próbára hitünket. Az emberi nyomorúságban élők segítéséhez hitünk szerint az út az élő ige értő befogadása által vezet. Mélységesen tisztelem a prédikátorokat, akik szolgálatuk által közvetítik Jézus üzenetét. Külön köszönet illeti őket hitmélyítő tevékenységük írásos formájáért, mert az írott szó ereje közismert. Nagy erénye e műveknek, ha nemcsak a „beavatott”, de a teológiában szerényebben járatos, magunkfajta hívőt is közelebb hozzák az Ige igazságához. Melanchthonra utalva ugyanis inkább imádni, mint kutatni szeretnénk a kifürkészhetetlent, hogy Istenben bízva életünk nemes harcát megharcoljuk. >>

Reformáció Luther Márton nélkül
Idén október 31-én a 11 órai istentiszteleten a Deák téri templom tele volt iskolásokkal. Ha nem tudtam volna, milyen nap van, és ha kezdőénekként nem énekeltük volna fennállva az „Erős vár a mi Istenünk”-et, az ünnep jellege nem derült volna ki. A prédikációból legalábbis nem. A reformáció ünnepe kifejezés is csak akkor hangzott el, amikor a lelkész a délutáni istentisztelet időpontját hirdette. Luther Mártonról egy szó sem esett, még a nevét sem ejtette ki a lelkész. (Hadd jegyezzem meg, tavaly ugyanez volt a helyzet.) >>

Tisztelt Szerkesztőség!
November 2-án nagy várakozással néztem meg a Deák térről közvetített istentiszteletet. De csakhamar nagyon szégyenkeztem a gyér hallgatóság láttán. Hát mások is úgy gondolták, hogy otthonról kényelmesen „részt vesznek” egy istentiszteleten? Remélem, ezt látva többen is kényelmetlenül érezték magukat. >>

Reflexió Ribár János írására
Kedves Esperes Úr! Az Evangélikus Élet november 16-ai számának 5. oldalán megjelent cikkében – „Rosszkedvű az ország” – nagyon igaz, amit írt: „…ha éppen olyan időket is élünk, amikor a gazdasági mutatók nem a legkedvezőbbek, a csodálatos emberi létezésnek akkor sem csak erre az egyetlenegy dimenziójára kell koncentrálnunk, hanem fel kell fedeznünk a lelki távlatokat is! Vegyük észre, hogy van lelki igazság, szépség, öröm, emelkedettség! Vannak tehát más örömök is, nem csak testiek.” >>

EvÉlet - Éled?
Több mint húsz éve vagyok az Evangélikus Élet előfizetője. Bibliám mellé teszem, amikor megérkezik, és naponta olvasom. Jó lenne beszámolni azokról a tudat- és lélekformáló hatásokról, amelyek nyomot hagytak életem folyásán, csakhogy erre még a kibővült lapban sem lenne elég hely, és persze a lapot átfutó olvasónak sem lenne rá ideje. >>

Rákóczi Ferenc elfeledett evangélikus orvosa
Szép és igaz cikket írt dr. Hafenscher Károly lapunk múlt heti számában Rákóczi hitéről. Igaz, hogy hagyományos római katolikus kegyességét nagymértékben gazdagította a francia kamalduli szerzetesek életében megtapasztalt janzenizmus. Most a fejedelem hitének és emberségének egy másik hátterére is fel szeretném hívni olvasóink figyelmét. >>

Olvasói levél október 6-a ürügyén
Tisztelt Szerkesztőség! Rendszeresen olvasom országos lapunkat, amelyben tájékoztatnak egyházunk és országunk jelentős eseményeiről; múltjáról, jelenéről és jövő terveiről. Az ez év október 5-i számukban azonban, gondolom, nemcsak jómagam, hanem egyházunk több tagja is kedvetlenül észrevételezte, hogy nem emlékeztek meg arról a fontos múltbéli eseményről, amely hazafias érzelmeinket mindig is táplálta. 1849. október 6-a sorsdöntő nap volt! Évről évre nekünk is meg kell emlékeznünk róla – nemcsak az idősebbeknek, hanem elsősorban azoknak, akik most tanulják a magyar történelmet. Kérem, hogy a jövőben gondoljanak a fent említettekre! Üdvözlettel: >>

Közlemények, nyilatkozatok

Útmutató és Evangélikus naptár 2004
Tisztelettel kérjük kedves olvasóinkat és a lelkészi hivatalokat, hogy a 2004-es bibliaolvasó Útmutató, illetve az Evangélikus naptár iránti igényeiket juttassák el kiadónkhoz. Luther Kiadó – 1085 Budapest, Üllői út 24. Fax: (06 1) 486-1229 • e-mail: kiado@lutheran.hu >>

Tördelőszerkesztőt keresünk
A Luther Kiadó újságkészítésben (QuarkXPress/PhotoShop/CorelDraw) jártas tördelőszerkesztőt keres, januári belépéssel. Munkaidő: heti 40 óra. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet írásban (referenciaanyaggal) december 15-ig a kiadó címén: 1085 Budapest, Üllői út 24. Érdeklődni: Kendeh K. Péter igazgató 317-5478-as telefonszámán. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
"Istenem, milyen vakok és fejvesztettek vagyunk mi, keresztények! Mikor szűnik már meg haragod, mennyei Atyánk? A mi érzéki mivoltunk az oka annak, hogy gúnyolódunk és ítélkezünk a kereszténység baja felett, amelynek megszűnéséért könyörögnünk kellene a misén, a templomban. A kereszténység óriási veszteségének tartjuk, ha a török városokat, vidékeket és templomokat perzsel fel, és elhurcolja a lakosságot; panaszt emelünk ilyenkor, és kérjük a királyt meg a fejedelmeket, hogy vegyék fel a harcot vele. Ha azonban a hit lanyhul, a szeretet elhidegül, Isten igéje háttérbe szorul, és felülkerekedik a bűn, akkor senkinek sem jut eszébe a harc." Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) >>

Kultúrkörök

Kiállítással a feledés ellen
A Petőfi Irodalmi Múzeum megtisztelő feladata az, hogy a méltatlanul elfelejtett költőket, írókat megismertesse a közönséggel – mondta a múzeum igazgatóhelyettese, Csorba Csilla. Sajnos Szép Ernő is az elfeledett költők közé tartozik. Sokan már a nevét sem ismerik, a hivatalos tananyagból is kimaradt. Pedig saját korában igen népszerű volt, műveit szívesen olvasták, színműveit jó néhányan megnézték. Halálának 50. évfordulója alkalmából a Petőfi-múzeum egy kiállítással tiszteleg emléke előtt. >>

A vasárnap igéje

Az új kezdet
Advent első vasárnapján évről évre kimondhatatlan várakozás vesz rajtam erőt. Mintha mindenki ünneplőbe öltözött volna a templomban. Mintha mindenkin – észrevehetően – valami teljesen más életérzés lenne úrrá, mint az előző hetekben, az előző vasárnapokon. Megszólal az orgona, és Ambrosius régi himnuszát intonálja: „Veni redemptor gentium” („Jöjj, népek megváltója”). >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. >>