Evangélikusok

A terv

Egy olyan helyen, ahol ma templom épül, valami történik. Az a gyülekezet, amely indíttatást, erőt érez arra, hogy építkezésbe fogjon, s amely számára nem kérdés: megtöltik-e majd a hívek a falak közötti teret, nem egyszerűen bátor, hanem optimista és előrelátó is. Mert egy ilyen tetthez belső tűzre, lelkesedésre és külső jelekre van szükség. Budaörsön előbb gyülekezet épült, most templomot emelnek. Ennek apropójából dr. Krähling Jánost, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki tanszékének docensét, a most épülő templom tervezőjét, majd a Budaörsi Evangélikus Egyházközség fiatal, temperamentumos lelkészét, Endreffy Gézát kérdeztem.

– Egy posztmodern korban az építész számára mennyiben jelent más feladatot egy templom megtervezése, mint bármilyen más épület megálmodása?

– Kétségtelen, nehezebb megtervezni egy templomot, mint egy lakó- vagy irodaházat, mert az emberek úgy érzik – és ezzel én sem vagyok másképp –, hogy egy templom az örökkévalóságnak épül. A kérdés mindig az: hogyan lehet megtervezni Isten házát úgy, hogy az időtlen legyen, elszakadjon a kor építészeti divatjaitól, tendenciáitól, igényeitől.

– Milyen építészeti stílus fedezhető fel a budaörsi templomon?

– Nem könnyű ma építészeti stílusról beszélni. Míg Budaörs külterületén a multinacionális bevásárlóközpontok a posztmodern kor külső jegyeit hordozzák, és a high-tech stílus hódít, addig az óváros egy klasszikus épülettel bővül. Ezzel az utca másik oldalán található barokk katolikus templommal összhangban a város arculatának egységét érjük el. Az épület tehát a hagyományokat és a városépítészeti kontextust figyelembe véve készül, ugyanakkor anyaghasználatában – amennyire lehet – modern.

– Amikor belépünk egy templomba, rendszerint alaposan szemügyre veszszük a mennyezetet, a falakat, az oltárteret, a belső berendezési tárgyakat. Milyen szimbólumokkal találkozhatunk majd az új hajlékban?

– Az épület egyik sajátosságát a különleges fényszimbolika adja. Az ablakok és a szentély kialakításakor ügyeltünk arra, hogy a fény ne szemből érkezzen. Ez alól a szentély felett elhelyezett ablak kivétel. Itt a fény a Jelenések könyvéből jól ismert hétpecsétes könyvön trónoló, keresztet hordozó bárány képén keresztül áramlik be a fény az épületbe.

– Egy templom építésénél egyre inkább szerepet játszik a praktikusság, a rendelkezésre álló tér gazdaságos kihasználtsága. Mennyiben igaz ez az épülő templom esetében?

– Természetesen egy templom tervezésénél is a 21. század elvárásai szerint kell megfogalmazni és megvalósítani az igényeket. Mi például gondoltunk a mozgássérültek akadálymentes bejutására, illetve a templomtér mellett még egy közösségi kiszolgáló tér kialakítására is. Ez a helyiség az emeleten található, a karzathoz kapcsolódik, és elsősorban hittanteremként funkcionál, illetve vasárnapon-ként a kisgyerekes családok egy kivetítő segítségével e helyütt követhetik mindazt, ami a földszinten zajlik. Ezenkívül fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan terem is, ahol az emberek az istentiszteleti alkalmak után találkozhatnak, beszélgethetnek. A praktikussághoz tartozik még, hogy a gazdaságosságot is figyelembe véve a fűtést a lábtartókban helyeztük el. Igaz, ennek van hátránya is, hiszen így a padok sajnos nem mozgathatók.

– Hogyan sikerült megteremteni a külső és a belső tér közti harmóniát?

– A budaörsi templom alapvetően téglából készül. Az evangélikus építészetben a tégla használatának már régóta megvannak a hagyományai, gondoljunk csak a Sándy Gyula által tervezett épületeinkre.

A belső architektúrában is a tégla dominál. A faborítású, az ókeresztény korban is használatos mennyezet szintén harmóniát teremt. *

– Lelkész úr! Mikor fogalmazódott meg először a gyülekezetben a templomépítés szándéka?

– A budaörsi presbitérium a kilencvenes évek közepén alakult meg. Ez annak a két-három családnak köszönhető, akik személyesen mentek el a családokhoz, és felkutatták, majd meglátogatták az evangélikusokat. Ekkor még a református templomban tartották alkalmaikat. Idekerülésem évében, 1996-ban már olyan címlistát tarthattam a kezemben, amelyet jól tudtam használni a gyülekezet szervezésénél. Ebben az időben már konkrét igény mutatkozott egy saját templom építésére.

– Egy lelkész szolgálata során sokszor azt tapasztalja, hogy a munkája visszhang nélkül marad. Budaörsön ez a visszajelzés, úgy tűnik, nem maradt el, hiszen a gyülekezeti terem kicsinek bizonyult.

– Hét-nyolc évvel ezelőtt az ajándékba kapott 40 darab szék elégnek tűnt. Az évek múltával azonban további hatvan széket vásároltunk. A közel száz férőhely a vasárnapi alkalmakon elég, de a terem így zsúfolt, levegőtlen, ennyi ember számára már nem elegendő nagyságú.

– Szolgálata során milyen gyülekezetépítési koncepciót tart szem előtt?

– Anélkül, hogy fontossági sorrendet állítanék fel közöttük, négy pillér jut eszembe: a hittanoktatás, a látogatás, a munkatársak szolgálatba állítása és az imádkozás. Ez a közösség bizonyíték arra, hogy a gyülekezet építését nem lehet felülről kezdeményezni. Nálunk például az istentisztelet ideje alatt megoldatlan volt a gyermekmegőrzés. Három-négy éve imádkoztam már azért, hogy a gyülekezetünkből önként, szívből vállalkozzék valaki erre a feladatra. Aztán egyszer csak három pedagógus jelentkezett, hogy szívesen segítenének ebben a szolgálatban. Mondtam is nekik: „Jaj, de jó, már régóta gondolok rájuk, konkrétan, személy szerint.” Egészen más lett volna, ha én kérem meg őket. Azóta valóban gyarapodtunk. Az új templomba ezért is terveztünk egy hittantermet, amelynek hangszigetelése – remélhetőleg – lehetővé teszi azt, hogy az istentisztelettel párhuzamosan vasárnapi iskolát tartsunk.

– Említette a munkatársak kiemelt szerepét. A gyülekezet életét ők teszik elevenné. A hívek is minél inkább jelen vannak, annál inkább sajátjuknak tekintik a közösséget. Mennyiben igaz ez a templom építésénél?

– Mindannyian tudjuk, hogy a lelkész munkája rettentően sokrétű. A gazdasági, személyi kérdések, a programok prioritásának megtalálása, a szervezés, az adminisztráció, az épületek ügyének vitele, az alapítvány kezelése mind-mind olyan feladat, amelyet nem csupán a lelkésznek kell végeznie. Munkám kezdetén egy munkatársi gárda kialakítását tűztem ki célul. Fontosnak tartom, hogy a gyülekezeti munka hátterének biztosítását fel tudják vállalni a laikusok, olyanok, akik rendszeres templomba járók, és egy-egy speciális területhez értenek, például jogi vagy gazdasági kérdésekben tudnak segítséget nyújtani. Azokra a posztokra gondolok, amelyek a világgal való kapcsolattartás miatt lényegesek. Ehhez tartozik a jó, testvéri munkamorál is. Ezen mérhető le ugyanis a gyülekezet nagykorúsága. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy nem a templom építése és használatba vétele fog bennünket összehozni, hanem az ige. Én ezt megtapasztaltam. Mert nincs olyan érdek, amely az embereket hosszú időn keresztül össze tudná tartani, lelkesedésre tudná bírni. Egyedül a közösség megtartó ereje és a Szentlélek képes erre.

(A Budaörsön épülő templom szentelése 2003. december 21-én lesz.)

HHO

Regionális hozzárendelés: Budaörsi Evangélikus Egyházközség