evél&levél

Kedves Esperes Úr! Az Evangélikus Élet november 16-ai számának 5. oldalán megjelent cikkében – „Rosszkedvű az ország” – nagyon igaz, amit írt: „…ha éppen olyan időket is élünk, amikor a gazdasági mutatók nem a legkedvezőbbek, a csodálatos emberi létezésnek akkor sem csak erre az egyetlenegy dimenziójára kell koncentrálnunk, hanem fel kell fedeznünk a lelki távlatokat is! Vegyük észre, hogy van lelki igazság, szépség, öröm, emelkedettség! Vannak tehát más örömök is, nem csak testiek.”

Szerintem a lehangoltság okait nem csupán a gazdasági mutatók kedvezőtlen állásában kell keresnünk, hanem éppen lelki síkon van a baj. Ami emelkedettséget jelenthetett volna például ebben az évben, arról alig beszéltünk a magyar népléleknek nem egyszer idegen, erőszakolt problémák ismételgetése mellett. Az idei év ugyanis nemcsak az informatika stb. éve volt, hanem Rákóczi-év is, amely alig-alig kapott hangsúlyt. A „Nagyságos Fejedelem” elvonult közöttünk úgy, hogy jóformán észre sem vettük, alig beszéltek róla. Az ő kora is nehéz, olykor reménytelennek tűnő volt. Hallatlan műveltségével, rátermettségével – de leginkább példaadó lelkiségével – kitörölhetetlen nyomokat hagyott történelmünkben, nyolcéves uralkodását szellemisége tette csodálatossá. Amit ma olyan sűrűn emlegetünk: ökumené, vallási türelem, tömegkommunikáció, népek közötti konszenzus, mindennemű kirekesztés ellenzése, hit, reménység, alázat, áldozatvállalás – mindez benne volt abban a nyolc évben. Pedig neki is kemény harcot kellett vívnia a meg nem értéssel szemben. Lehet, hogy ha jobban figyeltünk volna rá, akkor emelkedettebb lelkülettel viselnénk a sok nehézséggel teli jelenünket, és nagyobb reménységgel tekintenénk a jövőbe.

Kinczler Irén