Élő víz

Advent első hetében az Útmutató reggeli igéi az Úr érkezéséről szóló örömhírt adják tudtunkra. Isten újszövetségi népének az egész adventi időben újszövetségi igék adják majd hírül Jézus eljövetelét. Az új egyházi esztendő küszöbén (ez évben András apostol emléknapján) Jézus nemcsak Jeruzsálembe vonul be alázatos királyként, hanem hozzád is be kíván térni – de nem adventi vendégként! Csak arra vár, hogy így üdvözöld: Segíts! Ments meg! Üdvözíts, én Uram és én Istenem! „De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból.” (Róm 13,11) „Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pét 1,13) „Mert még »egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik«.” (Zsid 10,37)

„Az igaz ember a hite által él.” (Hab 2,4b) Pál nemcsak a kolosséiaknak írja múlt időben a jó hírt, hanem nekünk is: „Ő [Isten] szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fia országába.” (Kol 1,13) Ezért mi már a nappal gyermekei vagyunk, hitben, reménységben és szeretetben élhetünk, s így várhatjuk az Úr napja eljövetelét (1Thessz 5,1–8).

„Üdvözlégy, zsidók királya!” (Mt 27,28) Jézust lehet így, megcsúfolva is köszönteni, ám mi a zsoltárossal együtt azt mondhatjuk: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Zsolt 118,26) Jól tudjuk: a virágvasárnapi tömeg hozsannája hamarosan „Feszítsd meg!”-gé változott. Jeruzsálem megöli a prófétákat, azt is, aki össze akarta gyűjteni Isten szétszóródott népét. Vissza lehet tehát utasítani Jézust, de ennek ítéletét is el kell viselni: 70-ben például ezért (is) következett be a templom és a város pusztulása. Az egyetlen reménysugár Jeruzsálem népe számára is az: „Nem láttok engem mostantól mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23,39) Te ne halogasd a kérést: „Ó, jöjj, megváltó Jézusom, A szívem néked megnyitom.” (EÉ 137,5)

Garai András