Egyházunk egy-két hete

Lehet, a véletlen is közrejátszott abban, hogy az egyházi elnökség legutóbbi ülésén éppen az Építészeti és Egyházművészeti, valamint az Ifjúsági Bizottság tevékenysége került napirendre. Mégis ennek erős szimbolikus jelentőséget is tulajdoníthatunk.

Égető kérdéssé vált az épületdiagnosztika, illetve annak a közel ezerszáz épületnek (templomok, parókiák, gyülekezeti házak, iskolák, intézmények…), köztük számos műemléknek a jövője, melyekben zajlik az életünk. Fontosak az épületek, fontos az infrastruktúra állapota, de az egyház jövőjét tekintve különösen lényeges az ifjúsági munka: ettől is függ, hogy elnéptelenednek-e a templomok, a gyülekezeti alkalmak, vagy a megújulás, a dinamikus fejlődés válik jellemzővé.

A tanácskozáson Pintér Győző bizottsági elnök, Mekota Ervin, az Építési Osztály vezetője, Nagy Tamás és Vincze Csaba bizottsági tagok képviselték az Építészeti és Egyházművészeti Bizottságot. A rendszerváltozást követő templomépítési-felújítási hullámban egyházunk is örvendetesen részt vett. Mára azonban – talán azért, mert tovább tartott az épületállomány öregedése, illetve számos felújításra szoruló épületet kaptunk vissza az ingatlanrendezés kapcsán – a gondok kerültek előtérbe. A legnagyobb nehézséget az ingatlanállomány értékvesztése okozza. Ennek megállítása csupán folyamatos, tervszerű karbantartással, felújítással lehetséges. Az ehhez szükséges források azonban csak szerény részben – a reálisan becsült igények 20-33 százalékában – állnak rendelkezésre.

Súlyosbítja a képet – és valójában itt van elsősorban lehetőség a javításra –, hogy a pénzügyi támogatások felhasználásában a tapasztalatok szerint nem mindig érvényesült az egyház érdeke. Az építkezések egy részénél nem is volt szerződés, több esetben a szerződés hiányosságai jelentkeztek, amikor a nem megfelelő kivitelezést kellett volna kijavítani. Az elnökség határozata szerint a jövőben csak megfelelő szerződéssel rendelkező építkezéshez, felújításhoz lehet egyházi támogatást igényelni vagy elnyerni. Miután a támogatási források jelentős része állami forrásokból származik, a szerződésekben az állam által megkövetelt feltételeket is figyelembe kell venni, illetve a támogatást nyújtóval is szerződni kell, ez utóbbinak ellenőrzési lehetőséget biztosítva.

További, immár stratégiai feladat a gazdálkodási szemlélet érvényesítése gyülekezeti szinten és országosan egyaránt. El kell döntenünk, hogy mely épületek szükségesek hosszú távon, melyeket kell felújítani, hol kell újat építeni, illetve – ha ez olykor fájdalmas döntést is jelent – mely épületek eladása, netán lebontása indokolt, hiszen a működési költségek is jelentősek. A bizottság elnöke hangsúlyozta: fontos tájékoztatni arról is a gyülekezeteket, hogy egy döntés, támogatás előkészítése legalább egy esztendőt igényel. Ennek az ütemnek a figyelembevételével lehet tervezni, illetve támogatásért folyamodni.

Az ifjúsági munka tárgyalásánál Lénárt Viktor, az Ifjúsági és Gyermekosztály megbízott vezetője, valamint Balog Eszter, Joób Réka, Király Attila munkatársak vettek részt az ülésen. A közösség – amelynek munkájában Rozs-Nagy Szilvia is közre-működött – a közelmúltban felmérést végzett az egyházi ifjúsági munkáról. A csoport tagjai a kutatás során szerzett eddigi felismeréseikről számoltak be az elnökség előtt.

A legmeghökkentőbb tapasztalatuk az volt, hogy sok helyen – főleg a szórványgyülekezetekben – egyáltalán nem lehet ifjúsági munkáról beszélni, mivel nincsenek fiatalok az egyházközségben. A 254 gyülekezet közül mindössze 158-ban regisztráltak valamilyen ifjúsági munkát. A konfirmandusok száma évenként megközelíti a kétezret. Száznegyvenhét lelkész és huszonkilenc nem lelkész végez ifjúsági munkát egyházunkban. Ezek a legfontosabb – eddig kiértékelt – adatok.

Sok gyülekezetben gondot okoz a konfirmált fiataloknak a gyülekezeti életbe való bevonása. Ennek egyik oka az, hogy az esetek többségében e feladattal magára marad a lelkész. Többen arról számoltak be, meghaladja erőiket a középiskolás fiatalok egyéb programjaival – különórák, túlterheltség, vonzó helyi ifjúság alkalmak stb. – való vetélkedés. Jellemző a fiatalok és a szülők érdektelensége is. Sok helyen csak a nagyünnepi események nyújtanak lehetőséget a fiatalok bevonására.

Kedvezőbb a helyzet a gyermek-bibliaköri munkában, ezért is fontos növelni a konfirmandus korosztályok megtartása érdekében tett erőfeszítéseinket. Ebben segíthetnek a pozitív tapasztalatok, illetve az ifjúsági munkát eredményesen végző lelkészek javaslatai. Fontos az infrastruktúrafejlesztés, az eszközbeszerzés – video-magnó, számítógép, videokamera stb. –, amelyekre nem csak egyházi forrásból lehet pályázni. A segédanyagok, óravázlatok elkészítése már kifejezetten egyházi feladat, ebben az induló ifjúsági lap is jelentős segítséget nyújt majd a tervek szerint. A vezetőképzés is reális igény, ez is szerepel a programban.

A felmérés legfontosabb felismerése, hogy meg kell állítani, illetve meg kell fordítani azt a trendet, amely az egyházi ifjúság fogyását jelenti. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munka, az ifjúsági misszió központjai az iskolák, a gyülekezetek, a képzések, a konferenciák, de ezek mellett a legalapvetőbb jézusi forma a személyes találkozás. Ezért is szükségesek a már néhány helyen eredményesen működő kisközösségek, ahol a fiatalok felelősséget vállalnak egymásért, az evangéliumért, a keresőkért.

Lényeges, hogy legyenek az ifjúsági munka iránt elkötelezett lelkész és nem lelkész ifjúsági vezetőink, és a motiváltság mellett fontos a felkészültség is. Ezt jól tudják az egyházi ifjúsági munka felelősei, ezért rendeznek március elején kétnapos konferenciát Békéscsabán az ifjúsági misszió munkatársai számára. És persze azért, hogy legyenek gyülekezetek a jövőben is – a reménység szerint megújuló, megszépülő egyházi épületekben.

Frenkl Róbert