Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Lehet, a véletlen is közrejátszott abban, hogy az egyházi elnökség legutóbbi ülésén éppen az Építészeti és Egyházmûvészeti, valamint az Ifjúsági Bizottság tevékenysége került napirendre. Mégis ennek erõs szimbolikus jelentõséget is tulajdoníthatunk.

Égetõ kérdéssé vált az épületdiagnosztika, illetve annak a közel ezerszáz épületnek (templomok, parókiák, gyülekezeti házak, iskolák, intézmények…), köztük számos mûemléknek a jövõje, melyekben zajlik az életünk. Fontosak az épületek, fontos az infrastruktúra állapota, de az egyház jövõjét tekintve különösen lényeges az ifjúsági munka: ettõl is függ, hogy elnéptelenednek-e a templomok, a gyülekezeti alkalmak, vagy a megújulás, a dinamikus fejlõdés válik jellemzõvé.

A tanácskozáson Pintér Gyõzõ bizottsági elnök, Mekota Ervin, az Építési Osztály vezetõje, Nagy Tamás és Vincze Csaba bizottsági tagok képviselték az Építészeti és Egyházmûvészeti Bizottságot. A rendszerváltozást követõ templomépítési-felújítási hullámban egyházunk is örvendetesen részt vett. Mára azonban – talán azért, mert tovább tartott az épületállomány öregedése, illetve számos felújításra szoruló épületet kaptunk vissza az ingatlanrendezés kapcsán – a gondok kerültek elõtérbe. A legnagyobb nehézséget az ingatlanállomány értékvesztése okozza. Ennek megállítása csupán folyamatos, tervszerû karbantartással, felújítással lehetséges. Az ehhez szükséges források azonban csak szerény részben – a reálisan becsült igények 20-33 százalékában – állnak rendelkezésre.

Súlyosbítja a képet – és valójában itt van elsõsorban lehetõség a javításra –, hogy a pénzügyi támogatások felhasználásában a tapasztalatok szerint nem mindig érvényesült az egyház érdeke. Az építkezések egy részénél nem is volt szerzõdés, több esetben a szerzõdés hiányosságai jelentkeztek, amikor a nem megfelelõ kivitelezést kellett volna kijavítani. Az elnökség határozata szerint a jövõben csak megfelelõ szerzõdéssel rendelkezõ építkezéshez, felújításhoz lehet egyházi támogatást igényelni vagy elnyerni. Miután a támogatási források jelentõs része állami forrásokból származik, a szerzõdésekben az állam által megkövetelt feltételeket is figyelembe kell venni, illetve a támogatást nyújtóval is szerzõdni kell, ez utóbbinak ellenõrzési lehetõséget biztosítva.

További, immár stratégiai feladat a gazdálkodási szemlélet érvényesítése gyülekezeti szinten és országosan egyaránt. El kell döntenünk, hogy mely épületek szükségesek hosszú távon, melyeket kell felújítani, hol kell újat építeni, illetve – ha ez olykor fájdalmas döntést is jelent – mely épületek eladása, netán lebontása indokolt, hiszen a mûködési költségek is jelentõsek. A bizottság elnöke hangsúlyozta: fontos tájékoztatni arról is a gyülekezeteket, hogy egy döntés, támogatás elõkészítése legalább egy esztendõt igényel. Ennek az ütemnek a figyelembevételével lehet tervezni, illetve támogatásért folyamodni.

Az ifjúsági munka tárgyalásánál Lénárt Viktor, az Ifjúsági és Gyermekosztály megbízott vezetõje, valamint Balog Eszter, Joób Réka, Király Attila munkatársak vettek részt az ülésen. A közösség – amelynek munkájában Rozs-Nagy Szilvia is közre-mûködött – a közelmúltban felmérést végzett az egyházi ifjúsági munkáról. A csoport tagjai a kutatás során szerzett eddigi felismeréseikrõl számoltak be az elnökség elõtt.

A legmeghökkentõbb tapasztalatuk az volt, hogy sok helyen – fõleg a szórványgyülekezetekben – egyáltalán nem lehet ifjúsági munkáról beszélni, mivel nincsenek fiatalok az egyházközségben. A 254 gyülekezet közül mindössze 158-ban regisztráltak valamilyen ifjúsági munkát. A konfirmandusok száma évenként megközelíti a kétezret. Száznegyvenhét lelkész és huszonkilenc nem lelkész végez ifjúsági munkát egyházunkban. Ezek a legfontosabb – eddig kiértékelt – adatok.

Sok gyülekezetben gondot okoz a konfirmált fiataloknak a gyülekezeti életbe való bevonása. Ennek egyik oka az, hogy az esetek többségében e feladattal magára marad a lelkész. Többen arról számoltak be, meghaladja erõiket a középiskolás fiatalok egyéb programjaival – különórák, túlterheltség, vonzó helyi ifjúság alkalmak stb. – való vetélkedés. Jellemzõ a fiatalok és a szülõk érdektelensége is. Sok helyen csak a nagyünnepi események nyújtanak lehetõséget a fiatalok bevonására.

Kedvezõbb a helyzet a gyermek-bibliaköri munkában, ezért is fontos növelni a konfirmandus korosztályok megtartása érdekében tett erõfeszítéseinket. Ebben segíthetnek a pozitív tapasztalatok, illetve az ifjúsági munkát eredményesen végzõ lelkészek javaslatai. Fontos az infrastruktúrafejlesztés, az eszközbeszerzés – video-magnó, számítógép, videokamera stb. –, amelyekre nem csak egyházi forrásból lehet pályázni. A segédanyagok, óravázlatok elkészítése már kifejezetten egyházi feladat, ebben az induló ifjúsági lap is jelentõs segítséget nyújt majd a tervek szerint. A vezetõképzés is reális igény, ez is szerepel a programban.

A felmérés legfontosabb felismerése, hogy meg kell állítani, illetve meg kell fordítani azt a trendet, amely az egyházi ifjúság fogyását jelenti. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munka, az ifjúsági misszió központjai az iskolák, a gyülekezetek, a képzések, a konferenciák, de ezek mellett a legalapvetõbb jézusi forma a személyes találkozás. Ezért is szükségesek a már néhány helyen eredményesen mûködõ kisközösségek, ahol a fiatalok felelõsséget vállalnak egymásért, az evangéliumért, a keresõkért.

Lényeges, hogy legyenek az ifjúsági munka iránt elkötelezett lelkész és nem lelkész ifjúsági vezetõink, és a motiváltság mellett fontos a felkészültség is. Ezt jól tudják az egyházi ifjúsági munka felelõsei, ezért rendeznek március elején kétnapos konferenciát Békéscsabán az ifjúsági misszió munkatársai számára. És persze azért, hogy legyenek gyülekezetek a jövõben is – a reménység szerint megújuló, megszépülõ egyházi épületekben.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::