Élő víz
"Most is egy év határánál..."
Óév este. Sokan vidáman, zenével, tánccal töltik ezeket az órákat, ám a zene és a tánc sokszor csak a felejtés eszköze. Azt szeretnénk elfeledni, hogy voltaképpen milyen szomorú a sorsunk, hogy mulandók vagyunk. Mások talán úgy vélekednek: sok év van már mögöttünk, így jól ki kell használnunk a hátralévő időt. Vagy arra gondolnak: meg kell ugyan halnom, de a gyermekeimben tovább élek… Amíg magunkban gondolkodunk, nem jutunk sokra. Ha Isten nélkül vagyunk, nincs világosságunk. Így az idő rohanását sem értjük helyesen.
Jézus a világ világossága. Nélküle nem értjük ezt az életet. Olyan az élet számunkra, mint egy néma- vagy egy idegen nyelvű film, amelyet nem szinkronizáltak. Csodálatos adottságunk, hogy tudunk gondolkozni – de hamisan látunk mindent, amíg Jézustól nem kapunk világosságot. Valljuk be: emberi gondolkodással csak oda jutunk, hogy „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk”…
Mit mond nekünk a Biblia óév estéjén, amikor megérint minket a mulandóság szele? A Biblia világosan kimondja a szomorú tényt: „Minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága – és itt jön a biztató folytatás –, de az Úr beszéde megmarad örökké” (1Pét 1,24–25a). Isten Igéjének döntő üzenete nem a mulandóság és a halál, hanem elénk állítja az egyetlent, ami megmarad: az Isten beszédét. A Biblia szerint az élet kezdete az Ige (Jn 1,1). A teremtés is azzal kezdődött, hogy Isten megszólalt, beszélt, és kimondta azt, hogy legyen… Figyeljünk fel arra, hogy Isten szava nem emberi szó, hanem „ige”. Mi az ige? Teremtő erejű szó. Történik velem valami, amikor Isten megszólít, és beszél hozzám. Mit kapok? Nem betűt, nem szavakat. A Biblia képeket használ, hogy megértesse az ige lényegét. Például az ige mag, világosság, kenyér, erő…
Most egy év határánál állunk. Ilyenkor úgy szeretnénk a jövőnkbe látni, de Isten bölcsessége és szeretete eltakarja előlünk a jövőt. Ez nem azt jelenti, hogy vaksötétbe lépünk. Örökké megmaradó igéjével megszólít, és kínálja a világ világosságát, Jézust. Csak egy kérdés marad: merjük-e óév estéjén a mulandóság miatt szorongó szívünkkel szembe az örök élet csodálatos ígéretét állítani?
Induljunk hát tovább vándorutunkon szép óév esti énekünk utolsó versével:
„Míg nappal van, munkálkodjunk Szeretetben, hitben! S jövőnk felől ne aggódjunk, Mert velünk az Isten.” (EÉ 175,8)
Gáncs Aladár