A vasárnap igéje

Karácsonyeste

Hol vannak a pásztorok meg az angyalok? Hol a jászolbölcső meg Mária? Hol vannak a napkeleti bölcsek meg a betlehemi kulisszák? Hiszen szenteste van! Ha már túl vagyunk a fenyőfás ajándékosztó estén, akkor már lehet filozofálni, dogmatikus gondolatokat megfogalmazni, elvont kérdéseket feszegetni... De most karácsonyeste van: szükségünk van a megszokott külsőségekre, hangulati tényezőkre, gyermeki stílusra, betlehemezésre.

Én mégis örülök, hogy ma este nem a megszokott igék egyike áll előttünk. Megmenti a karácsonyomat. Megmenti a hamis elképzelésektől, a műhangulattól, a negédes stílustól és attól, hogy magam „csináljam” az ünnepet. Igénk nem a múltat, nem az első karácsony eseményeit idézi. A jövőt vetíti előre, azt, hogy mi lesz „odaát”, a mennyek országában. Nézzük meg közelebbről ezeket a mondatokat!

János apostol látomása tudósítás az örök jelenből. Zajlik „odaát”, Isten világában az örök istentisztelet. Helyreállt a rend, működőképes a világ, minden szép és jó, mert Krisztus van a középpontban. Róla énekelnek, az ő szeretethatalmában minden összhangba kerül. Gyönyörű, rendezett világ ez. Olyan, amilyennek Isten a földi valóságot is alkotta. Ma is ilyen lenne, ha a bűn nem tette volna tönkre, és nem rongálná folyamatosan. Ma nagyon eltér az „ideát” és az „odaát”, a mi világunk és Isten világa. De ez tévedés! Az „ideát” és „odaát” valójában szorosan összetartozik, el nem választható. A határvonal sem ott húzódik, ahol mi gondoljuk. Karácsony éppen erről szól. Karácsonykor – idén is – éppen ezt élhetjük át, ezt véshetjük a szívünkbe, ezt tudatosíthatjuk: Isten világa „betört” a mi világunkba, Isten eljött közénk, emberré lett. A „történet” vége felé elszakadt, kettéhasadt a kárpit a szentek szentje és a nép temploma között. Van átjárás! Ő vállalt minket, hogy mi is részesei lehessünk az „odaát” gyönyörű, rendezett világának. Ezért énekelhetnek így az angyalok: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé”. Az Örökkévaló vállalta a „most”-ot, azt, hogy beleszorítja, belealázza magát az időbe. Választott egy időpontot, amikor megjelent (teofánia – krisztofánia) a mulandó világban, és egyértelművé tette, hogy szeretetének hatalma mindenek felett való. Ez a hatalom erősebb a mindennapjainkat és egész pályafutásunkat tönkretenni akaró, életünket megnehezítő és megkeserítő gonosz, a bűn hatalmánál, „mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket”.

Ezért nemcsak karácsony szentestéjére csendesülhet el lelkünk a kellemes dallamok, a hangulatos vacsora és a meleg családi együttlét nyomán, hanem megtalálhatjuk belül a valódi békességet, hogy aztán környezetünkbe is ezt sugározzuk. Mert az, aki piszkál, vádol és folyamatosan bánt, többé nem uralkodhat rajtunk. Aki emberré lett értünk, új értelmet, új lehetőséget adott és ad emberi létünknek: lehet, újra lehet az Isten erőterében élnünk. S ő ezt nemcsak tanította, hanem emberként mutatta meg, hogyan lehet emberként élni. Emberré lett, hogy mi, Istentől és egymástól elvadult emberek ismét Isten- és emberszerető lények legyünk. Igen, amikor Jézus megszületett, amikor az Isten emberré lett, akkor csoda történt: a megváltás minden ember számára elérhető valóság lett. Eldőlt a küzdelem: vereséget szenvedett a gonosz. A mennyben már nem a vádló hangja hallatszik, hanem a megváltás és a Megváltó dicsérete. Ez a mi reménységünk. Ha a vádé az utolsó szó, elvesztünk. De karácsony óta az angyali ének szól: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

Szenteste igéjének utolsó mondata mintha végképp nem illene a karácsonyi hangulathoz. Az egyetlen estén, amikor a világban viszonylagos béke van, lehet véres győzelemről beszélni...? Igen, lehet. Mert nem arról van szó, hogy embervér folyik, hogy egymás vérét ontják emberek, hanem hogy a Bárány-Krisztus vére teszi maradandóvá a békességet. Az ő áldozata nyomán győzhet a jó. Akik szavukkal, életük odaadásával hirdették és továbbadták Krisztus halálos szeretetét, azok legyőzték a rosszat magukban, maguk körül, a saját világukban, és engedték, hogy érvényre jusson Krisztusnak a világ és a gonosz feletti győzelme.

A kereszten legyőzetett, de győzelmet arató, a sírból húsvét hajnalán diadalmasan előlépő Úr megszületett. Megszületett, hogy legyen tanítás és legyen jel – legyen Hegyi beszéd, legyenek csodák, gyógyítások, kenyérszaporítás, sőt tengeren járás –, de mindenekelőtt és mindenekfelett lehessen nagypéntek, és legyen húsvét. Ez a karácsony igazi ajándéka – 2003-ban is.

Imádkozzunk! Istenünk, aki ezt a szent éjszakát tündöklővé tetted az igazi világosság megjelenésével: kérünk, add, hogy az örök Ige megtestesülésének titkát hittel imádjuk, hogy általa minden ígéreted valóra váljék életünkben. Ámen.

Hafenscher Károly (ifj.)