A vasárnap igéje

Karácsony ünnepe

A karácsony varázsa évszázadok múltán sem csökken. Várja felnőtt és gyermek. Isten cselekvése az első karácsony éjszakáján örökre nyomot hagyott az emberiség lelkiismeretében. Különös, hogy a nem keresztény többségű országok életében is egyre nagyobb teret nyer sajátos hangulatával, külső fényeivel és vásárlásra csábító kínálatával. A japánok éppúgy a karácsonyi vásárlás lázas hajszájában élnek, mint mi, európaiak. Kínában is sokszorosára nő a kínálat a nagyváro-sokban. Az elbűvölő pompa ugyanakkor alkalmat teremt arra is, hogy a karácsony eredete, valódi üzenete iránt érdeklődjék a tájékozatlan, tétova vásárló.

Mi is történt valójában? Erre a mindig aktuális kérésre keres választ Pál is mai igénkben. Ősi Krisztus-himnuszt idéz, amely a maga tömörségével ellentétpá-rokban tesz vallomást karácsony titkáról.

Isten megjelent testben – ez az a rendkívüli, szokatlan, de mégis valós tény, amelyre érdemes odafigyelni. Az emberi gondolkodás régóta szeretné megfejteni az Isten-kérdést. Kutató elmék logikus okfejtéssel igyekeztek rálelni a titok nyitjára. Az istenbizonyítékok azonban mindig hagytak kérdést maguk után. A véges emberi értelem képtelen befogadni a végtelen Isten valóságát. Nem a földről vezet út a láthatatlan világ ismeretlen régióiba, hanem Istentől vezet a megismerés keskeny ösvénye közénk, embervilágunkba.

Isten siet segítségünkre karácsony éjszakáján, amikor egy gyermek képében érkezik, hogy minden titkát feltárva felfedje előttünk önmagát. Angyalok, isteni követek dicsőítő éneke, pásztorok imádata jelzi érkezését, és az egymást váltó nemzedékek sorában mindig talál olya-nokat, akik hisznek benne.

A földünkre érkezett Isten a Lélek kiáradása nyomán válik elfogadottá, amikor nevét szerte a világon hirdetik. Isten nemcsak akkor igazolta őt, amikor jobbjára emelte, hanem Lelke által ma is tanúskodik róla minden hittel megajándékozott kortársunk, testvérünk életében.

Test-lélek, földi világ és az angyalok túlvilági alakjai, kiválasztottak serege és a föld minden népe, hit és megvalósulás ellentétpárjai jelzik, hogy a karácsony eseményében a szent Isten találkozik az elesett, bűnös emberrel, a menny a földdel, a transzcendens az immanenssel.

Földünk a szüntelenül egymásnak feszülő ellentétek világa. Bizonyos tájain jólét és gazdagság jut osztályrészül az ott élőknek, másutt naponta okozza ezrek halálát a szegénység. Komfortos kórházak épülnek apartmanokkal, másutt székre sem telik, hogy a beteget a rendelőben leültessék. Van, ahol a fogyókúrákra többet költenek, mint másutt a betegségek gyógyítására. A világ egyes részein értelmetlen háború tombol, máshol ebből jogtalanul gazdagodnak. Van, ahol fegyvergyárak épülnek, másutt meg embereket pusztítanak az ott gyártott rakéták. Hazai viszonyaink is kiáltó ellentétekről tanúskodnak. Több százezer kisnyugdíjas takarékoskodva készült a karácsonyra, míg mások gazdagságából a hajléktalanok megsegítésére sem telik.

Karácsonyra minden szívünkhöz közel állónak ajándékot szeretnénk venni. Szívesen látjuk gyermekünk, unokánk szemében az ünnepi pillanat örömét az ajándékcsomag felbontásakor. S kár lenne tagadnunk, mi is szívesen fogadjuk szeretteink meglepetését. Szeretjük, ha mi vagyunk a megajándékozottak.

Lázas készülődés zaja, éktelen lárma, fárasztó hangoskodás vesz körül, miközben csendet, békességet és nyugalmat keresünk karácsonykor. S néhány meghitt órát, az ünnepi asztal közvetlen, meleg hangulatát, időszerű igehirdetést, szép kórusmuzsikát, őszinte beszélgetést. Megbékélni szeretnénk családtaggal, hitvessel, baráttal. De ha a másik elfordítja a fejét?

Krisztus azért született, hogy az ellentétek fölött hidat építsen, szíveket összekössön. Ha a másik mégsem nyitott a kapcsolat rendezésére, akkor Krisztus segít elviselni az ellentét feszültségét. Sokszor meg kell tanulnunk az ellentétekkel együtt élni. Másként aligha tudnánk elhordozni világunk kiáltó igazságtalanságait és feloldhatatlan szembenállásait.

Karácsonykor titkok tárulnak fel, az Isten-kérdés nagy titkai. Krisztus személyében közénk jött az Isten. Az Ige testté lett, emberré lett, hogy közölje velünk Isten örök szándékait. Legyünk e titok megélői!

Karácsonykor titkok tárulnak fel, az emberlét nagy titkai. Ellentétek világában tanulgatjuk egymást elhordozni, feszültségeket túlélni, szembenállásokat csendesíteni, ütközéseket csillapítani. Ez keresztény sorsunk és krisztusi rendeltetésünk.

Ha karácsony eseményét jól megértettük és szívünkbe zártuk, akkor már csak annyit tehetünk, hogy leborulunk a titok előtt, mint egykor a pásztorok. Hódolunk előtte, mint a tudós napkeleti bölcsek tették ajándékaikkal. Imádjuk azt, „kit be nem foghat a világ, de Mária öleli át”.

IMÁDKOZZUNK! „Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz, Most és mindörökké: imádságom ez. Az aprókat áldd meg itt és mindenütt, Élhessenek égben teveled együtt! Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz, Most és mindörökké: imádságom ez.” (Weöres Sándor; EÉ 169,3)

D. Szebik Imre