evél&levél

Úgy gondolom, nincs olyan ember, akinek valamilyen formában ne lenne köze a zenéhez. Van, aki rádiós, lemezlovas, stúdiós, producer, zenész vagy éppen énektanár. Mások rajongók, lemezgyűjtők, vagy csupán csak háttérzeneként hallgatnak meg egy-egy albumot. És vannak, akik írják a dalok szövegeit, azaz szavakat, mondatokat, verseket, refréneket „adnak” az énekes/énekesnő/kórus szájába.

A lemezkiadók ontják magukból az újabb és újabb produkciókat, a rádió és a televízió pedig a dalok és videoklipek tömkelegét. Elárasztanak bennünket a slágerek és slágergyanús szerzemények, a szép vagy kevésbé szép dallamok. Azt, hogy ki milyen stílusú zenét kedvel, mindenkinek saját magának kell eldöntenie. A választék bőséges, mindenki megtalálja a füleinek-szívének tetsző stílust. De mit üzen nekünk a zene, milyen tartalommal van megtöltve egy-egy dal?

Olvasom az EvÉlet október 12-i számának „Nem boldog soha senki sehol” című cikkét. Szegfű Katalin az Eleven Hold nevű együttesről írt, illetve az egyik dalukból idézett. Az együttes dalszövege valóban figyelemreméltó, mély gondolatokat vet fel, hűen tükrözi napjainkat: „Bárhová nézek, csak azt látom, hogy nem boldog soha senki sehol.” Azonban a refrénnel, amely így szól: „A mennyben számomra nincs hely még, / mert oda nem elég ilyen kis végzettség”, nem tudok egyetérteni.

A mennyben mindenki számára van hely, aki elfogadja a kegyelmet. A kegyelem kulcsszó. A kegyelmet nem azért kapom, mert megdolgoztam érte. A kegyelmet Isten adja, ő gyakorolja rajtam, rajtunk. Nem „végzettség”, hanem kegyelem által jutunk a mennybe! Az Eleven Hold dalszövegírójában ott érzem az Isten-keresés vágyát, de valamit félreérthetett, és ezt közvetíti a hallgató felé üzenetként.

Egészséges kritikát akarok csupán gyakorolni, nem bárkit is megsérteni. Úgy vélem, egy-egy félreértelmezett dolog üzenetként történő továbbítása hamis képet tud festeni az igazságról. Örülök, hogy Katalin „árnyoldalnak” tartotta a zenekar nevét. Valóban, az Eleven Hold elnevezés túlságosan New Age-esnek tűnik.

A New Age „új kort” jelent. Követői azt vallják, hogy a Halak csillagképből a Vízöntő csillagképbe való áthelyeződéssel Krisztus kora lejárt, a Vízöntő vizet, azaz új szellemet zúdít a világra. A New Age célja a vallások egyesítése. A New Age maga is vallás, amelyben Krisztusnak mint Megváltónak nincs helye. Ez egy veszélyes, a bibliai igazságokat elferdítő, Jézus megváltói munkáját semmibe vevő mozgalom, amely nem új keletű, és amelynek sajnos az egész világon és hazánkban is sok követője van. Számtalan énekes-zenész-zenekar-művész gyakorol New Age-es „okkult praktikákat, és készít New Age-es zenét”. Épp ezért találom veszélyesnek, ha egy zenekar asztrológiai vagy alkimista nevet választ magának, még ha az a bizonyos név szépen és divatosan cseng is.

De térjünk vissza a szöveghez: a hangszórókból üzenet árad füleink felé, bekúszik a bőrünk alá, beépül a tudatunkba. Sokszor nem is értjük a szöveget, de dúdoljuk az énekessel, a kórussal együtt. Azzal pedig nemigen törődünk, hogy az üzenet, amit „befogadunk”, építő vagy esetleg romboló hatással van-e ránk.

Corrado Balducci teológust évekkel ezelőtt megkérdezték, igaz-e, hogy a zenében is jelen tud lenni az ördög. Azt felelte: „Nincs olyan zene, amely önmagában démoni volna. Az viszont lehetséges, hogy sajátos okok miatt egyesek az ördögöt dicsőítő szöveget írnak…” Egy jó zenét elronthat egy rossz szöveg, épp ezért nagy felelőssége van a szövegírónak. Jézus azt mondta és mondja ma is: „ami azonban kijön a szájból (…), az teszi tisztátalanná az embert” (Mt 15,18). Jakab levelének 3. részében olvashatunk a nyelv „tüzes” mivoltáról, pusztító erejéről. Az Úr Jakab apostolon keresztül inti az embert: „Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” (Jak 3,10b)

A sátán tudja, hogy kevés ideje van, s „mint ordító oroszlán” lesi, hogy kit tudna magával rántani. Ügyesen kitanulta a szemfényvesztés és a megtévesztés praktikáit, és akit csak tud, fel is használ céljai elérése érdekében – legyen az politikus, művész, költő vagy éppen dalszövegíró. Napjainkban, amikor mindenből (sajnos sokszor még a kereszténységből is) divatot csinálunk, valóban kevés „a leleményes, igényes megfogalmazású” dalszöveg. Eladható, könnyen „emészthető”, világi füleknek tetsző szövegeket „kreálnak” a szerzők. Pedig összekuszált, agyonhajszolt világunknak szüksége van elgondolkodtató, evangélizáló, bizonyságtévő, az Urat dicsőítő versekre, dalszövegekre.

Kérjük hát az Urat, hogy ő adjon ihletet a szerzőknek egy-egy szöveg megírásához, amelyek azután az énekes száján keresztül áldássá válhatnak a hallgatóság számára.

„Kiálts, ha kell – Törd meg a csendet! Teremtsen az Úr itt végre rendet!”

Ui. Köszönet Katának a cikkért és a témáért!

Szívos László (Mezőberény)