Napról napra

Isten az, aki megigazít. Róm 8,33b (Zsolt 10,1; Lk 2,41–52; 1Jn 5,11–13; Zsolt 138) Azt mondják, a világ hasonlatos egy nagy tárgyalóteremhez, és a bírói székben korábban Isten ült, ma pedig az ember. És hozzáteszik: ez milyen rossz így! De mit jelent az, hogy Isten nem a bíró székében ül?

Jézus megfogta a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talitha kúmi!” – ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!” A leányka pedig azonnal felkelt és járkált. Mk 5,41–42 (Zsolt 90,16; 1Móz 9,12–17; Mk 1,14–20) Jézus megfogja a halott kislány kezét. A történelem egyik legnagyobb drámája, mely a jelenlévők tekintetét mindig abba az irányba fogja fordítani, amely felé Jézus továbbhaladt.

Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által! 1Kor 15,57 (1Sám 2,1; Ef 3,2–3a.5–6; Mk 1,21–28; Zsolt 100,1–5) Ritka a hála manapság. Talán azért, mert a hálával tartozni szokott az ember, és tartozni rossz; illetve azért is, mert az adni tudás képessége még ritkább. Csak a szabad ember képes adni, és csak a szabad ember képes a hálára.

Halljátok meg, távol lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel lévők, ismerjétek meg hatalmamat! Ézs 33,13 (1Pt 2,9; 1Jn 3,1–6; Mk 1,29–39) Isten tetteinek hirdetése olyan feladat, amely a vele való közösségből fakad, és a vele való közösségre hív. Ezért Isten nélkül csupán hiú ábránd lehet.

Ha szeretjük Istent teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál. Mk 12,33 (5Móz 6,5; 1Jn 2,12–17; Mk 1,40–45) A „sokkal több” itt két világot választ el egymástól, ám e kettőt öszsze is köti. Elválasztja az Isten szerintit az ember szerintitől, de a kettőt össze is köti azzal, hogy a „sokkal több” ismerete képessé tesz a szeretetre.

Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. Lk 1,68 (5Móz 33,3a; Ef 4,17–24; Mk 2,1–12) Az Isten látogatása nem kiváltságot hoz, hanem megváltást. Ha valaki másképpen gondolkodik erről, akkor elveszíti azt az alázatot, amely Krisztus követése során nélkülözhetetlen.

Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. Ám 6,6 (1Tim 6,11; 1Jn 1,5–7; Mk 2,13–17) Törődés és lemondás. Lemondani valamiről valakiért egyenlő a törődés azon mértékével, amelyet csupán magunk állíthatunk föl a magunk számára, bár megtartása kétségkívül lehetetlen lenne akkor, ha nem abból a magból sarjadna, amelyet Isten vetett el a világban.

Orosz Gábor Viktor