Keresztutak

„Az egyház szerepe a szülőföldön maradásban” címmel rendezett presbiteri konferenciát december közepén a sepsiszentgyörgyi evangélikus egyházközség. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház történetében először kerültek terítékre hivatalos tanácskozáson olyan kérdések, mint az identitás és az integráció, a szülőföldön való boldogulás, illetőleg az elvándorlás és annak következményei...

Azért tartottuk fontosnak a találkozó megszervezését, mert úgy érezzük, hogy a presbitériumnak is fontos feladata van az egyház kormányzásában, vezetésében. A presbiter is a gyülekezet védelmezője: védi az egyházközséget a külső-belső támadásoktól, hiszen a mai világban megannyi kísértés és csapda fenyegeti a hívők közösségét. Óvni kell a hagyományokat, a szokásokat, a lelkészeket, a híveket, a gyülekezeti ingatlanokat, a műemlékeket és az évszázados értékeket, miközben harcolni kell a jogtalanul elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatásáért is.

A találkozó szervezését egy szomorú tény is indokolttá tette: a 2002. évi, nem hivatalos népszámlálási adatok elkeserítő képet tárnak elénk a magyarság létszámát illetően. Sajnos fogyunk, minden esztendőben kevesebben vagyunk. És ez nem csupán az elhalálozások eredménye, hanem legfőképpen az elvándorlás következménye. Nemcsak a fiatalok veszik a vándorbotot, és indulnak neki a „nagyvilágnak”, hanem a már több mindent megért középkorosztály is elhagyja szülőföldjét, idegen földön keresve boldogulást.

Mit tehet az egyházi vezetés ebben az új helyzetben? Erre a kérdésre kerestük a megoldást az egyház lelkészi és világi vezetőivel. A konferencia meghívottjai a Brassói Egyházmegye gyülekezeteinek világi vezetői voltak, de nagy örömünkre eljöttek a temesvári és nagybányai gyülekezetek képviselői is.

A tanácskozás szombaton reggel istentisztelettel kezdődött, melyen Köncze Geréb Árpád esperes, nagybányai lelkész hirdette Isten igéjét. Az első előadást Adorjáni Dezső Zoltán esperes-püspökhelyettes, bukaresti lelkész tartotta „Identitás és integráció az erdélyi magyarság szemszögéből” címmel. Előadásában – egyebek mellett – rámutatott, hogy Erdélyben etnikai, nemzeti, kulturális és vallási csoportok határolódnak el egymástól. Ebben az idegen világban kell otthonra lelni, ehhez pedig feltétlenül szükség van arra, hogy meghatározzuk helyzetünket, önmagunkat és környezetünket. Ezt követte Daragus Endre belmissziói előadó, hosszúfalu-alszegi lelkész „Az új Kánon az egyház működéséről” című beszámolója, mely a presbitériumnak az egyház életében betöltött szerepét ismertette.

A kora délutáni órákban, a konferencia második részében Fülöp Károly egyházmegyei felügyelő arról szólt, hogy mit tehet az egyház a szülőföldön való maradás érdekében. Előadását Wass Albertnek a „Kard és kasza” című regényében leírt szavaival fejezte be: „Akié a föld, azé a jövendő (…), de csak azé lehet a föld, aki együtt él vele, közel hozzá, aki megérti a föld szavát. (…) Magyarnak lenni Erdély földjén annyit jelent, mint mindig egy lépéssel előbbre lenni, (…) egy kicsit többnek lenni minden tekintetben (…), többet dolgozni, többet szenvedni, többet adni, többet tudni, többet érezni, többet gondolkodni… okosabbnak lenni.”

Az előadásokat és beszámolókat fórumbeszélgetések követték.

A konferencia késő délután Kunos Lajos székelyzsombori lelkész záróáhítatával fejeződött be.

Zelenák József, sepsiszentgyörgyi evangélikus lelkész