Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 1 - Heti útravaló

Élő víz

Heti útravaló

Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,14)

Az újév utáni héten és vízkereszt napjaiban az Útmutató reggeli igéi a világban megjelent Krisztus dicsőségéről adnak hírt, hogy mi is felismerjük benne a világ világosságát. A tizenkét éves Jézust szülei csak három nap múlva találták meg a jeruzsálemi templomban, de válaszát akkor nem értették (Lk 2,41–52). Isten maga tesz bizonyságot egyszülött Fiáról: „Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van” (1Jn 5,11). Tudjátok és hiszitek ezt?! – Istennek az emberrel és minden élőlénnyel való egyoldalú szövetségkötése az özönvíz után azt jelenti, hogy „nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására” (1Móz 9,15). A hétszínű szivárványív Istent emlékezteti örök szövetségére, de az új szövetség pohara Jézus vére által az ember örök életének a záloga (1Kor 11,25).

Vízkereszt ünnepének kérdése az, hogy a napkeleti pogány bölcsekkel együtt mi is leborulunk-e Jézus előtt, és legdrágább kincsünket, a szívünket odaadjuk-e neki ajándékul (Mt 2,1–12)? Ekkor tudhatjuk meg a Krisztus titkát a zsidó Páltól: „A pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által” (Ef 3,6). Íme, ez a keresztény misszió alapja és célja: „Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez” (Ézs 60,3). Mi ez az ígéret? A szeretet apostola szerint „Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3,1). Ezért: „Írok nektek, gyermekek, (…) aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,12.17). A világ világosságának a fényében láthatjuk meg és ismerhetjük fel a régi élet szerint való óember bűneit, a csalárd és gonosz kívánságokat (hétfőn olvastuk ezeket): „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés” (1Jn 2,16). Pál felszólít: „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Ef 4,24). Hogyan tehetjük meg ezt? „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga [Isten] a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7), s így beteljesül az ígéret: „Mert kik sötétségben jártunk, Benned örök fényt találtunk!” (EÉ 187,1).

Garai András