Egyházunk egy-két hete

Az immár kilencvenöt esztendős Evangélikus Külmissziói Egyesület február 21-én, szombaton tartotta éves közgyűlését - missziói nap keretében - a Deák téri gyülekezet nagytermében. A nyári missziói konferenciák és körlevelek mellett ezek a tél végi találkozók erősítik az egyesület tagjai közötti kapcsolatokat, tágítják látókörünket. Nem okozott csalódást az idei alkalom sem.

Ittzés János püspök nyitóáhítata ráhangolta gondolatainkat a kereszt célegyenesébe érkező Megváltóra, aki ebben a helyzetben is - amikor jogosan lehetett volna saját feladatával elfoglalva - meghallotta Bartimeus kiáltását, és meggyógyította őt. Krisztus ma is kész arra, hogy a látni kívánók, a helyesen tájékozódni akarók feszült vágyakozását felismerje, és segítsen rajtuk.

A délelőtti előadás keretében Bence Imre esperes szolgált. A saját árnyékunktól való megszabadulás témaköre kitárt szívekre talált mindnyájunknál. Bár nem tipikusan a külmissziót érinti, mégis sokan éreztük, hogy szolgálatunk, tettrekészségünk, indítékaink gyökerét tárja fel. A gyülekezeti élet fegyelmezettségét, ugyanakkor rugalmasságát, nyitottságát csak Jézustól tanulhatjuk. Gyülekezeteink magja sokszor csonthéjas, ahelyett hogy csíraképes, élettől duzzadó maradna.

A közgyűlés keretein belül került sor a tisztújításra is. Az egyesület élén a jövőben ismét lelkészi és világi társelnökök állnak Ihrig Dénes és Brebovszkyné Pintér Márta személyében. Tiszteletbeli elnökként pedig Brebovszky Gyulát köszönthettük, aki jelentős szerepet vállalt az egyesület újraszervezésében. Az újonnan választott vezetőséget Keveházi László iktatta be tisztségébe.

A nap hátralévő részében Smidéliusz Gábor Deák téri lelkész szolgált vetített képes előadással Löhe Vilmos életéről és neuendettelsaui szolgálatáról. Ez alkalmas volt arra, hogy újra szembesüljünk a Krisztus iránti szeretet hétköznapokat is átszövő, minden réteg iránt irgalmasságra indító erejével.

Az Evangélikus Külmissziói Egyesület több évtizeden át volt kénytelen "téli álmot" aludni. De hisszük és gyakran tapasztaljuk is, hogy e kényszerszünet nem tudta elsorvasztani bennünk a Jézus által belénk ágyazott felelősséget a külmisszió iránt. Azt azonban újra tudatosítani kellett, hogy nem szabad szélességi-hosszúsági köröket átugrani, hiszen a külmisszió a saját küszöbünk átlépésével kezdődik.

Bálint Józsefné