)
Keresztutak
A Terror Házától az imádság házába
|
|
| A Terror Házától az imádság házába |
Mint ismeretes, az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává. Érdekes összefüggés, hogy ez idén hamvazószerdára esett, amely a keresztény ember számára szintén az emlékezés, illetőleg az Istenre figyelés időszakának, a böjtnek a kezdetét jelöli.
A budapesti ökumenikus főhajtás a Terror Háza Múzeum előtt kezdődött, ahol - a Fidesz Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának szervezésében - számos közéleti és magánember gyújtott gyertyát a vörös terror áldozatainak tiszteletére és emlékére. A múzeum elől sokan vonultak át gyalog a Hold utcai református templomba, hogy ökumenikus istentisztelet keretében folytassák méltó megemlékezésüket.
Elmélkedésében Kis Rigó László római katolikus püspök kifejtette: a kommunista diktatúra által elhurcolt emberek szenvedése nem volt értelmetlen. Ezek az emberek tudták, hogy van értelme áldozathozataluknak.
Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke igehirdetésében rávilágított: egy olyan nép, amely nem tud imádkozni, jövő nélküli. A nemzeteknek és nemzedékeknek nemcsak a testét, hanem a lelkét is meggyötörték, elrabolták a bolsevik hatalom kiszolgálói. Ideje újrafogalmazni küldetésünket, szembe kell néznünk a múltunkkal, tudatosítanunk kell a megtörtént szörnyűségeket, hogy a történelem e sötét fejezete soha többé ne ismétlődhessen meg.
Szabó István református püspök azzal a meggyőződéssel emlékeztetett a múltra, hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Róm 8,28).
A kommunizmus áldozatainak emléknapja arra hivatott, hogy társadalmunkat, magyar népünket emlékeztesse azokra a borzalmakra, amelyek hazánkban történtek. Jelenleg még nem számoltunk le az "átkos" korszakkal, kísért bennünket a múlt, nem merünk szembenézni vele, nem dolgoztuk fel a történteket. A holokauszt történelmi tényei mellett azoknak a tízmillióknak a szenvedéséről és haláláról is tényszerűen kellene tanulniuk gyermekeinknek az iskolákban, akik a vörös terror áldozatai lettek.
Elgondolkodtató és sokatmondó, hogy a Fővárosi Közgyűlés február 26-i ülésén leszavazták azt a javaslatot, miszerint szobrot kellene állítani gróf Teleki Pál egykori miniszterelnöknek, ugyanakkor az az indítvány, hogy Sztálin nevét töröljék Budapest díszpolgárainak névsorából, napirendre sem került...
Szabó Szilárd