Egyházunk egy-két hete

Lapunk előző számában hírt adtunk arról, hogy március 1-jén a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület győri székházában Markó Péter, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke és Ittzés János püspök aláírta azt a megállapodást, amely szerint a szombathelyi Vas Megyei Egészségügyi Gyermekotthon és Idősek Otthona a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába kerül át.

A szombathelyi Túróczy Zoltán Szeretetotthon átadása után hamar megfogalmazódott az igény a gyülekezet diakóniai szolgálatának továbbfejlesztésére. Sokféle megoldási lehetőség felmerült, de az tűnt a legkézenfekvőbbnek, ha egy működő intézményt vesz át az egyházközség. Mivel gyermekotthonhoz hasonló struktúrával már rendelkezik egyházunk, úgy döntöttek, hogy a Középhegyi úton lévő szociális otthon fenntartóját keresik meg együttműködési szándékukkal. A kezdeményezést egyházunk országos közgyűlése is elfogadásra méltónak találta, így 2004. április 1-jétől az intézmény az országos egyház fenntartásába kerül át. Ezután tehát mindhárom egyházkerület területén lesz egészségügyi gyermekotthon. Ittzés János püspök a sajtótájékoztatón elmondta, hogy reménysége szerint a későbbiekben sem fogják megbánni ennek a megállapodásnak a létrejöttét, valamint hogy az egyháznak Krisztustól kapott kötelessége a szeretetszolgálat végzése.

A szerződés szövege szerint az egyház teljes körű ellátásra alapít intézményt, melynek új neve Johanneum Evangélikus Diakóniai Központ lesz. A határozatlan időre köttetett megállapodásban azt is rögzítették, hogy mindkét fél kész a tulajdonjog átadásáról is tárgyalni a későbbiekben, figyelembe véve az egyház által végzett fejlesztéseket, beruházásokat.

Markó Péter közgyűlési elnök lapunknak elmondta, hogy tapasztalata szerint Vas megyében az egyház megfelelő módon működteti a hasonló jellegű intézményeit, sőt a nemrégiben átadott kőszegi iskola is teljes megelégedésükre végzi feladatát. Bizonyára az egyház számára is ráfizetéses lesz a szeretetotthon fenntartása, ezért már most abban állapodtak meg, hogy a hiány egy részét a megyei önkormányzat a saját költségvetéséből pótolja. Véleménye szerint páratlan az a többlet, amelyet az egyház a lelkigondozás által egy ilyen intézmény lakóinak adni tud.

Gregersen-Labossa György szombathelyi igazgató lelkész e gondolatot folytatva hozzátette, hogy a gyülekezetben most fel kell mérni az erőforrásokat és a kapott új lehetőségeket. A rendszeres egyházi jelenlétre eddig is nyitottak voltak az otthon vezetői. Mivel az intézményt a gondozottakkal együtt veszi át egyházunk, nem várható el, hogy egyik napról a másikra kialakítsák azt a szellemiséget, amelyet a krisztusi diakónia képvisel. A jövőben emelt szintű részleggel is szeretnék bővíteni a központot; ehhez szükség lesz diakónusi és egyéb lelkészi munkatársakra is. A városban folyó diakóniai munkát már eddig is támogatta - amint ezt az intézmény új neve jelzi - a johannita rend szombathelyi csoportja. Mint az igazgató lelkész elmondta, egy raktárbázis kiépítését is tervezik, és az itt végzendő szolgálatba is szeretnék bevonni ezt a világméretű keresztény szervezetet.

Szabó Jenőné, az intézet igazgatója a lakókról elmondta, hogy összesen száznegyvenketten élnek e falak között. Ebből nyolcvanketten közepesen súlyos vagy halmozottan fogyatékos ellátottak. Azokat gondozzák itt, akiket Vas megyében más intézmények nem fogadtak. Az otthonban ép tudatú idős lakókat is gondoznak. Ők jelenleg hatvanan élnek itt. Szabó Jenőné a jövőbeli tervekről beszélve hozzátette, hogy számukra ezután is az ápolási munka minősége a legfontosabb, amelyhez az egyháztól elsősorban lelki segítséget várnak. Példaként említette, hogy az állami rendszerben a halálhoz vezető úton a mentális szakemberek kísérték a haldoklókat. Ha az egyház ehhez hozzáteszi azt a lelki támaszt, amelynek birtokában van, abból csak jó származhat a jövőben...

Menyes Gyula