Egyházunk egy-két hete

Miután két éve, 2002. január 1-jétől Trajtler Gábor egyházzenei igazgatótól átvettem egyházunk műemlék orgonáinak felügyeletét, közösen áttekintettük gyülekezeteink teljes orgonaállományának helyzetét. Megállapítottuk, hogy mintegy 150 hangszer (a teljes állomány 47%-a) műemléki szempontból mindenképpen fokozott figyelmet érdemel. Bár ezek közül eddig csak elvétve akadt néhány olyan, amelyet műemlékké nyilvánítottak, mégis rendkívül fontos, hogy kulturális és egyben egyházi örökségünk becses példányai - még azok is, amelyek esetleg már használhatatlanok - megfelelő gondoskodásban részesüljenek. Óriási felelősség ezt az örökséget becsülettel megóvni! Az elmúlt hatvan év során több hangszert átalakítottak. Némelyikük alaposan megrongálódott, vagy esetleg teljesen tönkrement. Az országos felmérés óta eltelt idő alatt is sok változás történt, ezért szükségessé vált a hangszerek ismételt, célorientált felmérése.

Célunk az, hogy minden olyan orgonáról, amely műemléki szempontból odafigyelést érdemel, naprakész, minden egyes sípra kiterjedő, leltárszerűen pontos információ álljon rendelkezésünkre örökségünk megóvása, restaurálása, illetve műemlékké nyilvánítása érdekében. Hangszereink megóvása nagy felelősséget igényel mind egyházunk vezetése, mind az érintett gyülekezetek részéről.

Az elmúlt év nyarán az országos egyházi iroda támogatásával megkezdtük műemléki szempontból figyelmet érdemlő hangszereink felmérését. Munkánk során a Tisza vonalától keletre eső teljes terület (Kelet-békési, Nyugat-békési, Borsod-Hevesi és Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye) muzeális értékű hangszereit vettük számba. A felmérés időközben kiegészült a Sopron környéki falvak orgonáinak adataival. A mintegy 32 hangszerről közel 2000 db fénykép, hatfüzetnyi feljegyzés és csaknem tízórányi diktafonos felvétel készült.

A vizsgálat tavasszal és nyáron tovább folytatódik. Terveink szerint a budapesti templomok, majd a Tolna-Baranyai, a Vasi és a Zalai Egyházmegye orgonái kerülnek sorra, illetve - a lehetőségek függvényében - ősszel újabb, eddig még fel nem keresett gyülekezetek következnek. Remélhetőleg 2005-ben befejeződhet a teljes felmérés.

Eddigi tapasztalataink meglehetősen vegyes képet mutatnak. Vannak kiválóan működő, több mint százéves orgonáink is, de sajnos a 32 hangszer közel felének az állapota aggasztó. Öt teljesen működésképtelen vagy romos orgonát találtunk, ám az alig használható hangszerek száma is eléri a tízet. Lehangoló, hogy a romos hangszerek között igen mívesen kidolgozott, kiváló mestermunkák is akadnak. A felmérés tapasztalatairól bővebb tájékoztatást nyújt a Lelkipásztor közeljövőben megjelenő száma, amelynek tanulmányozását minden olyan gyülekezet vezetőségének figyelmébe ajánljuk, amelynek tulajdonában az első világháború vége előtt épült orgona van.

Ahhoz, hogy megakadályozzuk értékes és patinás hangszereink további pusztulását, rövid időn belül szükségessé válik e hangszerek karbantartásainak, felújításának, restaurálásának szabályozása.

Tervezzük, hogy restaurált hangszereinket a jövőben az interneten is bemutatjuk képek, rövid leírások, illetve hangillusztrációk segítségével. Ezek talán a nem hozzáértők számára is bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy a gyakran nem kis anyagi áldozat bőven meghozza gyümölcsét.

Dr. Kormos Gyula