A hét témája

Nem gyakran járok moziba. Fiatalabb koromban is csak hosszas unszolásra mentem el egy-egy filmszínházba, amikor szenior ifjúsági csoportom tagjai mondogatták: ezt a filmet meg kell nézned - erről beszél az egész város... Március 8-án, hétfőn délelőtt mégis részt vettem egy premier előtti, zártkörű vetítésen, melyen Mel Gibson "A passió" című művét mutatták be az egyházak képviselőinek. Így a hivatalos magyarországi bemutató - március 25-e - előtt oszthatom meg benyomásaimat az olvasókkal.

Gibson filmje megrázó erejű alkotás. Hiteles, naturalisztikus ábrázolása révén akár dokumentumfilm is lehetne, ha nem telt volna el az egykori esemény és a mai nap között húsz évszázad. "A passió" valószínűleg állásfoglalásra késztet mindenkit, akár volt, akár nem volt előzetes elvárása vele szemben. Ez a film él: tizenkét borzalmas órát elevenít meg, amelyről eddig úgy hittük, hogy már-már mindent tudunk róla...

"Remek üzlet vagy remekmű?"

Az ausztrál származású, mélyen vallásos, római katolikus színész-rendező alkotása már a bemutató előtt megosztotta a világ közvéleményét. Többen antiszemitizmussal vádolták meg a rendezőt. Az amerikai római katolikus püspöki kar pedig azért bírálta, mert a forgatókönyv több ponton eltér a Szentírás szövegétől. Ugyanakkor a pápa megnézte a filmet, és jóváhagyta a vetítést. Az Egyesült Államokban és Olaszországban a közönség sorban áll a jegyekért. Keresztény gyülekezetek mozikat bérelnek ki, hogy lehetőleg minél több hívük lássa az alkotást. Az amerikai evangélikus egyházi vezetők szorgalmazzák, hogy még nagypéntek előtt mindenki nézze meg "A passiót". Voltak olyan római katolikus papok, akik a hamvazószerdai szentmisék idejét a film vetítéséhez igazították. A Reuters hírügynökség szerint Jézusról szóló film iránt még soha nem volt ekkora érdeklődés.

A Newsweek február 16-i száma "Ki ölte meg Jézust?" címmel komoly terjedelemben foglalkozik a művel. Az írás azt a régi, kínzó kérdést boncolgatja, hogy ki volt az Isten gyilkosa - a zsidó főpapok, a tömeg, a római hatóság, esetleg mi mindnyájan?

Február eleje óta a magyar sajtóban is egyre több cikk jelenik meg az alkotásról. A Vasárnapi Hírek február 8-ai száma egyházi propagandának, reklámnak tekinti Gibson passióját. A február 28-ai Magyar Nemzetben pedig "Remek üzlet vagy remekmű?" címmel olvashatunk egy tárgyilagos ismertetést.

Sokkoló filmkockák

A passió más, mint Pasolini, Zeffirelli Jézus-filmjei. A szerző a valódi Jézus emberi szenvedését próbálja bemutatni, s közben a zsidóság és a kereszténység viszonyát is górcső alá veszi, de nem antiszemita módon, hanem annak szellemében, amit Jézus a kereszten mondott: "Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Márpedig ebben a kérésben nemcsak a zsidó főpapok, hanem a tömeg, Pilátus és a pallosjoggal rendelkező római felsőbbség is benne foglaltatik...

Mel Gibson alkotása új színt jelent a bibliai tárgyú filmek között. Le kell vetni minden álarcot, a rendező semmit nem akar takargatni. Nem szórakoztat, a sokszorosan véres valóságot mutatja. Nemcsak művészi élményt nyújt, hanem európai közönyünkből is felráz minket. Bemutatja, mire képes az ember: az első és a 21. századbeli, és mire képes ez az Ember, aki megbocsát üldözőinek, aki békességet és nem gyűlöletet hirdet. Mel Gibson filmje a hitelesség érzését kelti a nézőben: valóban így történhetett, de ez nekem is fáj, én is szenvedek. Jézus szava teljesül: "Ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje." (Lk 22,53)

Az alkotók minden lehetséges eszközt felhasználnak a szenvedés, a kínzás érzékeltetésére. A hang- és fényeffektek, a naturalisztikus ábrázolások nem öncélúak tehát, hanem mind-mind Jézus pokoli fájdalmát érzékeltetik. Jézus egyik szeme megsérül már az első korbácsütések után. A Golgotához vezető úton a római katonák brutális kegyetlenkedéseit szenvedi el. A keresztre feszítés véres jelenete, az eleven húsba ütött szögek látványa tovább fokozza a borzalmakat. (A híradások szerint több gyenge idegzetű néző rosszul lett a sokkoló képek láttán.) A filmben ugyanakkor időnként egy-egy idilli, lágy tónusú jelenet is feltűnik: például amikor Mária és a fiatal ácsmester Jézus élcelődik egy újonnan elkészült asztal mellett.

Gibson mind a zsidó, mind a római arcokról megrendítő portrékat fest. Ragaszkodik a korhű megjelenítéshez (a szereplők arámi és latin nyelven beszélnek, egyetlen szó sem hangzik el szinkronizálva), mégis helyenként új elemekkel egészíti ki az evangéliumok tudósításait (például Jézus megkorbácsolása után Mária Magdaléna és Mária feltörli Jézus vérét a földről), ám ez hozzátartozhat a tragédia szemléletesebbé tételéhez.

A filmben a tanítványok mellékes szerepet játszanak: szétszóródnak, és csöndben nézik a Mester szenvedését. A tömeg közömbös, köpönyegforgató, és tulajdonképpen kívülről szemléli az eseményeket. A kereszten kínlódó Jézus a szeretet parancsát tölti be, amikor az ellenség szeretetéről tesz tanúbizonyságot: "Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."

"Azt akartam, hogy a nézők Krisztust lássák"

A főszerepet a 35 éves, olasz származású színész, James Caviezel játssza. A Newsweeknek adott interjújában elmeséli, hogy rögtön igent mondott a szerepre. Hurrikánszerű élményt élt át, amikor elvállalta, hogy a lehető leghívebben átélje Krisztus szenvedését.

Caviezel hívő katolikus ember, aki a forgatás során maga is megtapasztalta a poklok poklát: több seb nyoma ma is látható a hátán, a bőre egy része leszakadt, a kereszten órákat függve elment a hangja, és mégis így nyilatkozott: "Azt akartam, hogy a nézők ne engem, a színészt lássák, hanem magát Krisztust. Gibson is azt mondta nekem: >>Tizenkét évvel ezelőtt Krisztus sebei gyógyítottak meg engem is.<< Katolikus létemre olyan hitre jutottam, hogy jobban szeretem őt, mint bármely hozzátartozómat. Tudom, hogy nem volt antiszemita a rendező. Jézus maga is zsidó volt. Ez a film a szenvedésre is kész baráti szeretetről szól: az áldozat arra való, hogy a megbocsátás és reménység lehetőségét komolyan vegyük."

Nem csodálom, hogy Amerikában, ahol olyan kevesen éltek át testközelből háborút, a sok vér és szenvedés sokkolta a nézőket. Egy olyan országban, ahol az emberek szeretnek győzni és sikeresek lenni, ott nem könnyű egy véres tragédia szemlélőivé válni. Akik még sohasem láttak közelről utcán heverő halottakat, véres emberroncsokat (nem úgy, mint mi 1944-45-ben vagy 1956-ban Budapesten...), azok számára a passio magna bemutatásakor valóságos megrendülést jelent a passio humana átélése. Bizonyára nálunk is más élményeket kelt mindez azokban, akik megtapasztalták a háború borzalmait, mint azokban a fiatalokban, akik csak horrorfilmekből ismerik az emberölést.

"Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg" (Ézs 53,5b) - ez a szerző legfontosabb mondanivalója. A magam részéről jó szívvel ajánlom mindenkinek a film megtekintését. Az alkotás azt üzeni: menthetetlenek vagyunk Isten színe előtt (Róm 7,24), hiszen a legnagyobb monoteista vallás és a legjobb ókori jogrend egyaránt kivetette magából "az Ártatlant".

Erről a filmről még sokat kell beszélgetnünk, tépelődnünk, párbeszédet folytatnunk. Olyan egyszerű, kulturált módon, ahogyan a bemutató előtt a Budapest Film Szolgáltató Kft. igazgatója is fogalmazott.

Dr. Hafenscher Károly