EvÉlet - Lelki segély

"Szerelemből házasodtunk össze két éve, de mára egyre gyakoribbak közöttünk a nézeteltérések. Egy lakásban élünk az anyósomékkal, és úgy érzem, ez minden gondunk okozója. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű az együttélés, de mindennapos veszekedésre azért nem számítottam. Anyósommal szinte semmiben sem értünk egyet, mindenbe beleszól, a páromat pedig gyerekként kezeli. Igaz, sokszor úgy is viselkedik, mint egy gyerek. Sajnos nem áll ki mellettem határozottan. Úgy látom, egyre kedvetlenebb, mert nem tudja, melyik oldalra álljon. Próbálok imádkozni, de semmi sem változik, pedig ez így már nem mehet sokáig. Mit tehetnék?"

"A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté" (Ef 5,31) - mondja az apostol, megerősítve Isten ősi szavát a házasság szent rendjéről. De hogyan valósítható meg az Úr akarata ott, ahol több generáció él egy fedél alatt? Hogyan indul a közös életút egy fiatal pár életében, ha nincs egy meleg fészek, amely csakis az övék?

Míg egy évszázaddal korábban teljesen természetesnek számított, hogy az unokáktól a dédmamákig együtt élt az egész család, mára igencsak megváltozott az egész helyzet. Ma már szinte teljesen különböző értékrendet, életfelfogást képviselnek az egymást követő generációk. A fiatalok - talán a technikai fejlődésnek is köszönhetően - másképpen gondolkodnak, mások az igényeik, és mindez komoly konfliktusok forrása lehet, különösen egy élettéren belül. Vannak olyan vidékek, ahol manapság előszeretettel azt tanácsolják a házasulandóknak: "Lakjatok olyan távol a szülőktől, hogy papucsban ne tudjatok átmenni egymáshoz." Sokan vallják, hogy ez az egészséges, de gyanítom, hogy ez inkább a könnyebbik megoldás. Manapság nem akarunk, de nem is tudunk alkalmazkodni egymáshoz. Az édesanyának annyifélét kell főznie, ahány tagú a család, mert mindenki a saját kedvenc ételéhez ragaszkodik. Nem ritka, hogy egy háztartásban három tévékészülék is működik, hogy ne kelljen veszekedni azon, ki melyik csatornát nézze. A sokszínű ízlésvilág, érdeklődési kör harmonizálása még az összecsiszolódott családtagok között sem magától értetődő, hát még ha egy új rokonnal gazdagodik a családi közösség! Bizony rengeteg önzés él bennünk, féltékenyen őrizzük kivívott előjogainkat, szeretjük, ha körülöttünk forog a világ, ha kiszolgálnak bennünket, vagy éppen ellenkezőleg: akkor érezzük csak hasznosnak magunkat, ha minden döntés a mi kezünkben összpontosul.

Kedves levélírónk sorai világossá teszik, hogy férje édesanyja ez utóbbi típushoz tartozik, aki megszokta, hogy irányít, és akaratát sikerrel kényszeríti rá a körülötte élőkre. Míg egy kiegyensúlyozott anya-gyermek kapcsolatban a "lelki köldökzsinór" elvágása legkésőbb a fiatalok házasságkötéséig megtörténik, addig ez anyósa és férje esetében nem valósult meg. Nyilván fájdalmas a szülőknek tudomásul venni, hogy gyermekük felnőtt, és már nem gyermeki babusgatásra szorul, hanem házastársával alkot szétválaszthatatlan szövetséget.

Természetesen a házasság nem szünteti meg a szülő és a gyermek közötti szeretetközösséget, csak átformálja, sokszor még elmélyültebbé teszi azt, hiszen amikor az ifjú házasok kikerülve a szülői ház védettségéből szembenéznek a megélhetés vagy a gyermeknevelés adta problémákkal, akkor tanulják meg igazán becsülni szüleik értük vállalt áldozatát. Szeretettel javaslom lelki segélyt kérő testvéremnek, hogy mindenekelőtt a férjével üljenek le kettesben beszélgetni, és próbálják indulatok nélkül megtárgyalni a jelenlegi helyzetből adódó problémákat. Egyfelől azért, mert sorai mögül azt olvasom ki, hogy a közös lakás konfliktusteremtő gondjain túl kettejük között is akadnak nehézségek, amelyeket időben meg kell oldani a házasság stabilitásának érdekében. Másfelől, kérem, gondolja végig, hogy társa milyen nehéz helyzetbe - ahogy mondani szokták: két tűz közé - került, hiszen anyósa és ön is neki panaszkodik, tőle vár támogatást, megoldást. Érthető, ha ebben a rendkívül nehéz szituációban könnyen felemésztődnek férje energiái, csalódott és elkeseredett lesz, mert nem tud választani a szívéhez oly közel álló két személy között. Amikor házasságot kötöttek, és eggyé lettek, bizonyára virágcsokorral fejezték ki hitvesük szülei felé, hogy ezentúl őket is saját szüleikként fogják szeretni, elfogadni Isten előtt. Ha arra gondol, hogy anyósa nem más, mint szeretett férje édesanyja, az bizonyára segíthet abban, hogy elhordozza - mintegy keresztként felvegye - az anyósa nehéz természetéből eredő nehézségeket. Feltehetően nemcsak ön, hanem anyósa is kínlódik a közös konyhában, fürdőszobában, hiszen mindketten teljesen másképp rendeznék be lakásukat, életüket. Jó lenne, ha tapintatosan, de nyíltan megbeszélnék egymással, hogy miként közelíthetnének ezek az elképzelések egymáshoz. Biztos vagyok abban, hogy valódi odafigyeléssel, tisztelettel és krisztusi szeretettel még a legkeményebb szívű anyós szívét is megenyhíthetjük, hiszen fia boldogságának érdekében ő is kész lesz kompromisszumokat kötni. És hát ki kezdje a közeledést, ha nem a hívő, Jézus nyomában járó tanítvány? Higygye el, hogy áldozathozatala nem pusztán fogcsikorgatva felvállalt kötelesség lesz, hanem belső harmóniához, békességhez vezető út is. "Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő aszszony dicséretre méltó." (Péld 31,30)

Erősítésül szívből ajánlom olvasásra a Példabeszédek könyve 31. fejezetének 10-31. versekig terjedő szakaszát, amely arról tanít, hogyan töltheti be a hívő asszony férje oldalán Istentől kapott megbízatását. Az imádkozásba pedig ne fáradjon bele! Isten csodálatos munkálkodásának gyümölcse, hogy imáink közben mi formálódunk, és nem körülményeink változnak. Talán eljön az az idő, hogy elköltöznek a szülői házból, és saját lakásukban teremthetnek közös otthont. De addig se engedjék, hogy a nézeteltérések megrontsák az együtt töltött napokat, hiszen amit egymástól megtanultunk, amit egymásért elviselünk, amit egymásnak adunk, az minket is gazdagít.

Szívből kívánom, hogy a kölcsönös megértés és türelem, illetve annak belátása, hogy "ha saját hozzáállásomon változtatok, akkor várhatom el, hogy felebarátom is változtasson a hozzám való viszonyán" elsegíti önöket - anyóst és menyet - odáig, hogy a közös otthonban együtt őrizzék a családi tűzhely melegét.

Szőkéné Bakay Beatrix