)
A hét témája
KONTRA
Az ember van a liturgiáért, vagy a liturgia az emberért?
Szemerei János esperes
|
|
| Szemerei János |
Mindannyian szeretjük egyházunkat.
Az új liturgia alkotói és védelmezői, illetve ellenzői és elutasítói között a különbség nem egyházszeretetükben rejlik. Bármelyik oldalról helytelen lenne a másik oldalon állókról ezt feltételezni. Egy pillanatig sem vontam (vonom) kétségbe az új liturgiát alkotók és támogatók jobbító szándékát. Remélem, vitapartnereim sem feltételeznek rólam rossz szándékot. Biztos vagyok benne, hogy testvéreink egyházunk gazdagítását szeretnék szolgálni az új liturgia által. Mi, az ellenzők nem a szándékot, nem az alkotókat, hanem a végeredményt kritizáljuk. Egyházunkat féltve küzdünk a tervezet kötelező és kizárólagos bevezetése ellen! Úgy véljük ugyanis, hogy ez sokakat megbotránkoztatna, elidegenítene, egyházunk békéjét felborítaná, és közösségeinket megosztaná.
Nem a "profik" és az "amatőrök" vitáznak egymással.
A tervezet minden szinten nézetkülönbségeket generált. Nemcsak a gyülekezetekben vitáznak a nénik és a bácsik azon, hogy szép vagy nem szép az új liturgia, illetve hogy evangélikusnak vagy katolikusnak érzik-e azt. Éles vita zajlik róla a lelkészek, az esperesek, a püspökök és a püspökhelyettesek között. A disputába bekapcsolódott, és a tervezetben teológiai hibákat is jelzett hittudományi egyetemünk dogmatikaprofesszora. Vagyis nem az a helyzet, hogy van egy teológiailag tökéletes, formailag is kifogástalan tervezet, amelyet csak a szerényebb tudással rendelkezők és a tudatlanok, illetve a megátalkodottan röghöz kötött, minden szükséges és indokolt változástól irtózók utasítanak el. Éppen ezért az egyoldalú liturgiai tanítástól, az új rend istentiszteleti erőltetésétől nem várható fordulat, csak tovább erősödő feszültség.
A liturgia az egész egyház ügye.
Természetesen a liturgiának van egy szigorúan "szakmai", teológiai része. Ebben a teológia tudományában leginkább jártasaknak, a legelmélyültebbeknek (elsősorban a teológiai profeszszoroknak) kell, hogy kiemelt szerepük legyen. A teológiai alapok dolgában nem az emberi ízlés, nem a többségi vélemény, hanem Isten Igéje az irányadó!
A formai megjelenéshez viszont döntő köze van a gyülekezet népének. Miután a liturgiának mint az igét közvetítő nyelvnek az embereket kell megszólítania, ebben a tekintetben csak és kizárólag a mindenkori ember gondolkozása, nyelve lehet igazodási pont! Egy ma készülő liturgiának nem sok száz évvel ezelőtti formát kéne lemásolnia, hanem a ma emberének gondolkodása és szóhasználata szerint kellene megszólítania az embereket.
Ha egy liturgia csak hosszas tanítás után érthető meg, vagy hosszas magyarázgatás oszlathatja el a vele kapcsolatos gyanakvást és félreértéseket, akkor az a liturgia nem alkalmas a "közszereplésre".
Érthetetlen, hogy a kísérleti körön (a próbagyülekezeteken) kívüli reakciókat, a "be nem avatott" lelkészek kritikáit, a gyülekezeti tagok egyértelmű elutasítását "rosszindulatú pályaszéli bekiabálásként" kezelték az illetékesek. Minden véleményt komolyan kell venni, mert a liturgia nem csak a "beavatottaké"! A liturgia mindenkire tartozik egyházunkban!
Mi nem támadunk, hanem védekezünk!
Ellenfeleink azzal vádoltak meg minket, hogy támadjuk és akadályozzuk a liturgiai reformot. Lehet, hogy így tűnik. Az azonban tény, hogy nem mi akarjuk elképzeléseinket ráerőltetni másokra. Az ellen védekezünk, hogy ezt velünk megtegyék! Azért kényszerülünk védekezésre, mert úgy érezzük, hogy jelenlegi liturgiánkat elfogadható indoklás nélkül el akarják venni tőlünk! Jelenlegi rendünket - sokakkal együtt - helyesebbnek, teológiájában, szemléletében és egyszerűségében hitünkhöz közelebb állónak tartjuk a liturgiai tervezetnél!
Nem az új liturgia, hanem annak kizárólagossága ellen küzdünk.
Engem az nem zavar, ha evangélikus testvéreim a középkori vagy akár a jelenlegi római katolikus miséhez hasonló istentiszteleten szeretnék dicsérni az Istent. Elismerem, hogy ki lehet fejezni ebben a formában is evangélikus hitünk igazságait. Azt viszont nem tudom elfogadni (mert nem igaz), hogy ez lenne az egyetlen helyes evangélikus út.
Ha az új liturgiában nem lenne teológiai hiba (márpedig sajnos van), akkor másként érző testvéreimre való tekintettel helyeselném használatát - természetesen választható és nem kötelező rendként! Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, így nem erőltethetjük egymásra a liturgiai ízlésünket sem!
A kizárólagos liturgia ellentétes hitvallásainkkal.
Mivel ezt a gondolatot már több korábbi előadásomban is kifejtettem, és az erről szóló híradás az Evangélikus Élet múlt heti számának Belmissziói mellékletében nyomtatásban is megjelent, ezért itt most nem ismétlem meg.
A kizárólagos liturgia ellentétes Jézus szeretetről szóló tanításával.
Ha valaki jól tudta, mire van szüksége az embernek, akkor az Jézus. Ő azért jött el a Földre, hogy segítsen rajtunk, hogy kiemeljen minket a bűn és a halál hatalmából. Jól tudja, mire van szükségünk, de jó akaratát mégsem kényszeríti ránk! A szeretet és az erőszak nem fér össze!
Jézus senkit nem kényszerít arra, hogy tanítványa legyen. Gyógyításai előtt a betegeket megkérdezi: "Akarsz-e meggyógyulni?" Ő nem erőlteti az emberekre még a gyógyulást sem! A tanításaiban elénk állított képek is Isten türelmes szeretetéről és nem a jó erőszakos ránk erőltetéséről szólnak. A tékozló fiú édesapja nem tagadja meg fiát, amikor az kikéri a vagyont. Nem záratja be sem előtte, sem mögötte az ajtót. Elengedi, de hazavárja!
A törvényt, amelyben az ember sokszor Isten kényszerítő akaratát érzi, Jézus a szeretet kettős parancsolatában foglalja öszsze. A törvény mögött nem az "erőszakos", hanem Jézus útmutatása alapján a szerető Istent, mennyei Atyánkat láthatjuk.
A kizárólagos liturgia ellentétes egyházunk missziói érdekeivel.
A kizárólagos liturgia megosztja egyházunk népét. Míg az egyik oldal (az új liturgiát kedvelők) kedvében jár, addig a másik tábor (az elutasítók) véleményét másodrendűnek ítéli, és háttérbe szorítja. Jézusnak mindenki fontos! A kilencvenkilencet otthagyva elment az egy elveszett megkeresésére. Nem arról szól Jézus példázata, hogy a kilencvenkilenc nem fontos. Mind a száz fontos: a kilencvenkilenc is és a századik is.
Egyházunk egyaránt felelős azokért, akik templomba járnak, és azokért, akik nem. Egy olyan liturgiát, amelyet még a "templomosok" sem értenek, hanem egy évig kell tanítani rá őket, hogyan értenék meg a kívülállók?
Nem értem, miért vitázunk még mindig, ha teológiai hibák vannak az új liturgiában.
A gyülekezeti tagok az új liturgiát főleg a római katolikus miséből ismert elemek, a szóhasználat formai hasonlósága és a színpadias külső miatt érzik idegennek. Ráadásul több lelkész testvérrel együtt teológiai hibák gyanúját érzékeltük benne, és ezt szóvá is tettük.
Az eddig homályos kép mára sokat tisztult. Két hete Keszthelyen hittudományi egyetemünk dogmatikaprofesszora, dr. Reuss András tartott előadást az új liturgiáról. Ő is jelezte, hogy az új rendben teológiai hibák vannak. Ha ez így van, hogyan lehetséges, hogy nem állították le azonnal a próbákat?
Nem értem, miért vitázunk még mindig, amikor a rossz gyümölcsök már nyilvánvalók.
Tény, hogy a próba-istentiszteletek megkezdése után néhány héttel már jelentkeztek a bajok. Gyülekezeti tagok elkeseredettségükben jelezték, hogy amenynyiben ez a rend marad, akkor el fognak menni másik egyházba vagy közösségbe. Ezek az átvándorlások több próbagyülekezetben (néhol meghatározó számban) megkezdődtek. Néhány hete egy református lelkész hívott fel a Tiszántúlról. Elmondta, hogy már a református lelkészek között is beszédtéma, hogy mi lesz azokkal az evangélikusokkal, akik a liturgia miatt átmennek a református gyülekezetekbe...
Botrányok, feszültségek, veszekedések, megbotránkozás kísérik a próbákat országszerte. Tudunk esetet, ahol a kántor mondott le az új liturgia miatt. Olyan hírünk is van, hogy az egyik gyülekezet a próba-istentiszteletek miatt lelkészére támadt. Máshol el sem merték kezdeni a tesztelést. Volt, ahol a heves ellenállást követően egy alkalom után visszaadták a tervezetet, máshol a szüneteltetés mellett döntöttek. Több próbagyülekezetből hallani, hogy a hívek a környező gyülekezetek istentiszteleteit látogatják, vagy elmaradoznak. Lelkészek azon vívódnak, hogy a hangsúlyozottan "megtisztelőnek" nevezett felkérés visszaadásával a feletteseiknél vagy a próbák erőltetésével gyülekezetüknél húzzák-e ki a gyufát... Nagyon együtt érzek az elkeseredett gyülekezeti tagokkal és a nehéz helyzetbe került kollégákkal! Üdvözlendő fejleménynek tekintem, hogy a Budavárban Szebik Imre elnök-püspök a rossz tapasztalatok miatt a kísérletet berekesztette.
Amit nem értek: kinek jó, hogy a többi próbagyülekezetben, ahol hasonlóan rosszak a tapasztalatok, a próbák mégis folytatódnak?
Nem értem, miért vitázunk még mindig, ha a gyülekezeti tagok elutasítják a tervezetet.
A Somogy-Zalai Egyházmegyében az egyházmegyei presbitérium egyhangú döntése szerint arra kértük a gyülekezeteket, hogy tartsanak egy istentiszteletet a tervezett rend szerint, majd pedig mondják el véleményüket. Tizennyolc anyagyülekezetünk 803 közgyűlési tagjának véleményét tartalmazza az alábbi adatsor.
Három kérdésre feleltek mindenütt:
Az elutasítás elsöprő volt. Mind a 18 gyülekezetünk mindhárom kérdésre egyértelmű és határozott nemmel válaszolt. A 18 gyülekezetből összesen 13 személy vélte bevezethetőnek a tervezetet... Biztos vagyok benne, hogy a kép nem lenne más a többi egyházmegyében sem.
A gyülekezeti tagok liturgiával kapcsolatos hozzáállásáról semmiféle olyan hatástanulmány nem készült, amely cáfolhatná adatainkat. A liturgia mellett érvelők a mellbevágó arányok mögött mégis rosszindulatú ellenkampányt feltételeznek.
Őszintén elmondhatom, hogy semmiféle kampány nem volt. Kaposváron az istentisztelet után gyülekezeti tagjaink előtt én magam is gyanúba keveredtem. Egymás között azt beszélték a hívek, hogy szerintük nekem tetszik az új liturgia.
A félreértések elkerülése miatt elárulhatom: nekem nem tetszik.
Szemerei János