Evangélikusok

Bél Mátyás a Zólyom megyei Ocsován született 1684. március 24-én. Szlovák származású édesapja mészáros volt, édesanyja, Cseszneky Erzsébet a Dunántúlról származott. Mátyás kétéves volt, amikor Buda vára a 150 éves török megszállás alól felszabadult, és hároméves, amikor Eperjesen felállították a vésztörvényszéket, mely a Thököly-féle felkelés - túlnyomórészt protestáns - résztvevőit ítélte el. Bél Mátyás több felvidéki városban, majd Veszprémben és Pápán végezte tanulmányait, ahol nevelői munkát is vállalt, és szabad idejét önképzésre, keleti nyelvek tanulására fordította.

Amikor II. Rákóczi Ferenc átlépte a lengyel-magyar határt, és megkezdte szabadságharcát, Bél Mátyás akkor indult el németországi tanulmányútjára. Több hónapos gyaloglás után 1704. október elején ért Halléba. Megismerkedett A. H. Francke egyetemi tanárral, aki az előző korok egyoldalú latinos műveltségével szemben a természettudományos ismeretekre is nagy súlyt fektetett iskolájában. Bél Mátyás teológiai tanulmányai mellett magas szintű természettudományos, irodalmi műveltségre tett szert.

Három évet töltött Halléban. Jó híre következtében katedrát, előnyös házasságot ajánlottak fel neki. E kettő biztos megélhetést jelentett volna számára, ám benne erősebb lett a hazahívó szó. Elindult a harcoktól szétzilált Magyarországra, Besztercebányára, ahol tanári állást kapott. Rákóczi csillaga akkor már leáldozóban volt. Az 1710. január 22-ei romhányi csatavesztés megpecsételte a kuruc seregek sorsát. Bél Mátyás Rákóczi híve volt, ezért a Besztercebányára visszatérő Heister generális halálra ítélte. Jóakarói közbenjárására az ítéletet végül nem hajtották végre.

Besztercebányán nősült meg, nyolc gyermek édesapja lett. Iskolája kora egyik legvirágzóbb intézményévé vált.

A pozsonyi evangélikus gyülekezet 1714-ben az ottani ősi gimnázium rektori állását ajánlotta fel Bél Mátyásnak. Mindemellett 1719-től harminc éven át a helyi német gyülekezet lelkészeként is szolgált.

Bél a pozsonyi líceum számára szervezeti és fegyelmi szabályzatot is kidolgozott. Az ifjúságot önművelésre ösztönözte. Bevezette a tanári értekezletet, a tanári naplót, a tanrendet, s ezzel nagymértékben korlátozta a pedagógusok hanyagságát. Írt magyar és német nyelvtant, imakönyveket, kiadta a cseh Bibliát, Arndt János műveinek magyar és szlovák fordítását. Foglalkozott Anonymusszal, a magyar rovásírással, a finn-magyar rokonsággal, illetve tudományos történetírással, forráskutatással is. Magyarország múltját és az (akkori) jelen állapotát részletesen feltáró nagyszabású művet akart összeállítani, amelynek a Notitia Hungariae Novae Historico Geographica (Az új Magyarország történelmi és földrajzi leírása) címet adta. Ebből 2693 fólióoldal nyomtatásban is megjelent, de tízezer csupán kéziratban maradt meg. (Sajnos a kéziratok egy része halála után a gondatlan tárolás következtében olvashatatlanná vált.) Bél Mátyás lelkészi és pedagógiai munkája mellett megpróbálkozott az első magyarországi állandó hírlap - a Nova Posoniensia - elindításával is.

A szatmári béke után a szabadságharcokba belefáradt nemzet egy időre megadta magát a sorsának, s egyfajta közöny lett úrrá a lelkeken. Bél Mátyás szinte önemésztő módon akart lelket önteni a nemzetbe. Munkáiból sugárzik a Kárpát-medencében élő népek iránti szeretet.

A tudós polihisztor 1794. augusztus 29-én hunyt el Pozsonyban.

Kinczler Irén