evél&levél

Személyes történelem

Sztehlo Gábor, a gyermekmentő akció vezetője fasori káplán korából ismert engem, az ifjúsági Luther-kör elnökét. 1944-ben fiatal tanárnőként bízott meg a Bogár utcai otthon vezetésével. Egy csodálatos, a gyermekek számára berendezett villában, a Vöröskereszt védelme alatt éltünk. Mi voltunk azok, akik "helytálltak a legsúlyosabb veszedelemben", és már akkor megvetették a majdani Gaudiopolis szellemi alapjait (vö. Sztehlo Gábor: Isten kezében, 68. o.).

Ám a Bogár u. 29., a Rózsadomb legkiemelkedőbb pontja hamarosan a legveszélyesebb területté vált (bár az egyik gyermek naplójának tanúsága szerint míg kinn háború, addig benn párnacsata dúlt). 1945. január 3-án éjjel három óra alatt kellett új fedél alá juttatnom a hadszíntérré váló Rózsadomb legmagasabb pontjáról a rám bízott 53 gyermeket. Új lakhelyünk a Sztehlo család háza lett.

Amikor minden veszedelemből kijutva egy csodálatos, napsugaras februári napon a Lorántffy út - Fillér utca sarkán lévő pincemenedékből az új otthonba, a Pasaréti út 92.-be vezettük át Sztehlo Gáborral a vidám gyereksereget, útközben egy temetési menettel találkoztunk szembe. A temetést vezető pap, Kapisztrán atya boldogan köszöntött engem - Simontornyáról, néném falujából ismertük egymást. Ő akkor a pasaréti templom plébánosa volt. Felajánlotta, hogy segíteni fog nekem. Erre kitárult Sztehlo karja, és boldogan ölelte meg egymást a ferences csuha és a Luther-kabát. Íme, volt ökumené hatvan évvel ezelőtt is!

Kapisztrán atya segített is, amikor varróeszközzel, cérnával meglátogattam. Mikor pedig a gyermekotthon a Völgy utcába költözött át, én pedig az anya- és csecsemőotthon vezetőjeként az előző helyen maradtam, lelki erőt is adtak a vele folytatott beszélgetések.

Bartosné Stiasny Éva gyémántdiplomás tanár