Élő víz
Tűzveszély!
A modern építőipar nem nélkülözheti a tűzálló építőanyagok alkalmazását, amelyek arra valók, hogy megakadályozzák a tűz keletkezését, illetve gátolják a továbbterjedését. A középületek építése során előírások, szabályok vonatkoznak arra is, hogy az egyes helyiségekben mennyire gyúlékony anyagok tárolhatók.
A Biblia építkezéshez hasonlítja a hívő ember életét. Amikor a bűnös ember Istenhez tér, lakozást vesz benne Isten Lelke. A Szentírás ettől a pillanattól kezdve jellemzi úgy a hívő embert, hogy ő a Szentlélek temploma. Ennek a templomnak az alapja Jézus Krisztus. Az ő "tűzállóságának" bizonyítványa a Biblia lapjain olvasható.
Az alapot minden ember készen kapja hitre jutása pillanatában. Ám az építkezés már a mi dolgunk. Persze itt is vannak szabályok, amelyekből megtudhatjuk, hogy mely "építőanyagok" alkalmazása ajánlott, és melyeké kerülendő. Sokszor megfigyelhető azonban, hogy a keresztény emberek megtérésüket követően mintha jobban figyelembe vennék ezeket a szabályokat, mint később, amikor már bizonyos "hívő rutinra" tettek szert. Kezdetben frissebben él a szívükben a Szentírás egy-egy bűntől óvó mondata. Később azonban némelyeknél lanyhul a lelki érzékenység. Már megengednek maguknak egy kevés pletykát, bűneiket néhány megszépítő szóval átcímkézik tévedéssé, figyelmen kívül hagyják a Biblia személyválogatást helytelenítő szavait, bátran bántanak meg másokat a maguk igazának hangoztatásával. Így észrevétlenül felcserélik a "drágább" (áldozatot követelő) és az előírásoknak is megfelelő "nem éghető, tűzálló anyagokat", és egyik lépést a másik után megtéve eljutnak a "fokozottan tűz- és robbanásveszélyes anyagok" használatáig.
Isten Igéje azonban határozottan tanítja, hogy egykor nyilvánvalóvá lesz: ki miből építkezett. Az építőanyagok választéka széles. Lehet az alapra "aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát" építeni, de az ítélet napja "tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át" (1Kor 3,13-15).
Tudvalévő, hogy az aranynak és ezüstnek csak használ a tűzpróba, mert kiég belőle a salak. A drágakő is túléli a lángnyelvek nyaldosását. Ám a fa, széna, szalma sorsa az enyészet: úgy ég el, mintha sohasem létezett volna. Az ítélet tüze után csak a templom megmaradt alapja hirdeti: itt egykor állt valami.
A megváltottságával méltatlanul élő hívő ember megmenekül ugyan a kárhozat tüzétől, de nem nyer jutalmat. Szégyen lesz az osztályrésze a megjutalmazottak között. Mégis mindnyájunknak közös öröme lehet, hogy Jézus Krisztus éghetetlen és múlhatatlan érdeméért megmenekülünk az örök tűztől.
Horváth Mária