Keresztutak

A rendszerváltozás után megszokottá vált - minden kormányzati ciklusban így volt -, hogy különböző szintű állami vezetők találkoznak, konzultálnak az egyházak képviselőivel. Ebbe a sorba illeszkedett bele a történelmi egyházak vezetőinek legutóbbi látogatása Kiss Péter kancelláriaminiszternél. (Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt két kormányzati ciklusban rendszeresen a Miniszterelnöki Hivatalban zajlottak e megbeszélések. Ezeket készítik elő, illetve egészítik ki a tárcákkal folytatott szakmai konzultációk az oktatás, a szociális szféra, az egészségügy stb. kérdéseiről.) A miniszterelnökkel, illetve a köztársasági elnökkel való esetenkénti találkozók inkább reprezentatív jellegűek, bár egy-egy aktuális, fontos kérdés megvitatására mindig lehetőséget nyújtanak.

A legutóbbi találkozón egyházunkat D. Szebik Imre elnök-püspök és e sorok írója képviselte. A beszélgetésen jelen volt Gulyás Kálmán egyházügyi államtitkár is. Ezúttal hazánk küszöbönálló európai uniós csatlakozásának a kérdései voltak a középpontban - vagy talán precízebb úgy fogalmazni, hogy a különböző témák tárgyalását az határozta meg, hogy Magyarország néhány hét múlva az Európai Unió tagja lesz.

A miniszter megköszönte, hogy minden történelmi egyház az uniós népszavazáson való részvételre buzdította tagjait; ez feltétlenül szerepet játszott a referendum sikerében. Ugyanez a kérés a június 13-án esedékes európai uniós parlamenti választásokkal kapcsolatban is. Arról természetesen mindenki maga dönt - hasonlóan a hazai választásokhoz -, hogy milyen politikai erő képviselőit látná szívesen az Európai Parlamentben. Közismert, hogy ebben a testületben nem országok, hanem pártok képviselői foglalnak helyet, csakúgy, mint a nemzeti parlamentekben. A kérdés tehát az, hogy Magyarország - összesen huszonnégy helyünk van - hány konzervatív (fideszes, MDF-es), hány szocialista (MSZP-s) és hány liberális (SZDSZ-es) képviselőt küld a választási eredmények alapján az Európai Parlamentbe. Ugyanakkor minden képviselő evidens kötelessége a nemzeti érdek figyelembevétele, összehangolása saját politikai álláspontjával; adott esetben pedig - ha a nemzeti érdek úgy kívánja - felül is kell emelkednie a politikai különbségeken.

E téren kedvezőek az eddigi tapasztalatok, hiszen már hosszabb ideje dolgoznak magyar szakpolitikusok az európai testületekben, a néppárti, a liberális és a szocialista frakciókban, és többnyire együtt tudtak működni, ha a magyar érdek érvényesítéséről volt szó. Szép lenne, ha a jövőben is ez válna jellemzővé. És talán az európai szinten kibontakozó konszenzusok, a jó együttműködés kedvezően hatna vissza a hektikus magyar belpolitikára, legalábbis mérsékelné az indulatokat.

De többre, valódi kooperációkra is szükség lenne. A miniszter kifejtette, hogy józanul kell látni: eddig minden szabad választás kormányváltást eredményezett. Márpedig vannak olyan ügyek - ilyen például az egészségügy megújítása -, melyekben minden megoldás átível egy kormányzati cikluson. Ezért is csak olyan elképzeléseknek lehet realitásuk, amelyekben egyetértés alakul ki a politikai erők között. Ennek érdekében - a jó értelemben vett politikafelettiség, az ezt lehetővé tevő légkör kialakításáért - sokat tehetnek az egyházak is.

Valójában erről szól uniós csatlakozásunk is. Arról a reményről, hogy javulni fog az emberek életminősége. Ehhez az is szükséges, hogy alkalmassá váljunk a már 2007-ig is jelentős támogatások - ezermilliárd forintnál nagyobb összeg - fogadására. Tanulási folyamatban vagyunk; ebben - jelesül a Sapard-programban - egyházi közösségek is részt vesznek. Az igazán komoly pénzek pedig a 2007-et követő ciklusban várhatók. Így lehetővé válik az elmaradt kistérségek, illetve régiók felzárkóztatása.

Szóba kerültek további időszerű kérdések is. Így az egyházaknak az esélyegyenlőségi törvény módosítására irányuló törekvése, melynek érdekében alkotmánybírósági beadvány is született. A miniszter elmondta, hogy a kormány tiszteletben tartja az egyházak világnézeti autonómiáját. - Az egyházi vezetők nem a törvény diszkriminációellenességét kívánják csorbítani: egyetértenek azzal, hogy neme, vallása, származása, bőrének színe miatt senki nem kerülhet hátrányos helyzetbe. Ám a saját intézményrendszerben lehetséges és szükséges a pozitív diszkrimináció: például az egyházi iskolák tanárainak alkalmazásakor vagy éppen a diákok felvételekor. Nyugodt szívvel képviseltük ezt az álláspontot, hiszen iskoláink nyitott, ökumenikus szellemisége közismert; de például az egyházi törvény megkívánja, hogy az intézmény vezetője, az iskola igazgatója evangélikus legyen. Ehhez ragaszkodunk.

Több elképzelés van arra nézve, hogyan lehetne a 2011-ig végrehajtandó ingatlanrendezési törvény határidejét előbbre hozni, a folyamatot korábban lezárni. Ez egyaránt érdeke az államnak, az egyházaknak és az önkormányzatoknak. Keresik a megoldás lehetőségét, mert az állami költségvetés nem tud a törvényi kötelezettségnél többet vállalni.

Szükségszerűen szóba kerültek gazdasági kérdések is, de örvendetes volt, hogy nem csak ezek határozták meg a beszélgetést. Állami oldalról kinyilvánították: nincs szándék az egyházak működését elősegítő finanszírozás megváltoztatására, sem a technikákat, sem az összegszerűséget tekintve. Ugyanakkor nyitottak olyan változtatásra, amely a működés zavartalansága és a támogatás szintjének megtartása mellett növeli az egyházak mozgásterét, függetlenségét.

Az egyházi vezetők - utalva az éppen a tárgyalást megelőző napokban az egyházakhoz érkezett miniszterelnöki levélre - deklarálták szolidaritásukat a fokozott takarékosságra kényszerült kormányzattal és a társadalommal. Az egyházaknál nincsenek szabad pénzek, igen feszes a gazdálkodás, nagy teher a rossz állapotban lévő épületegyüttes, infrastruktúra karbantartása, de az adott keretek között a takarékosság, a célszerűség a meghatározó.

A tanácskozás jó légköre egyfelől az egyházi vezetők egészséges, ökumenikus együttműködéséről, szellemiségéről tanúskodott, másfelől az állam és az egyház kiegyensúlyozott, korrekt kapcsolatát igazolta.

Mindkettőt értékként kell elfogadni és megőrizni.

Frenkl Róbert